Az esküvőt megelőző héten még mindig csak izgatott voltam, de ideges nem. Főleg annak örültem, h végre otthon vagyok a családdal, barátokkal, rokonokkal. Mindenki, akit szeretek, ott voltak velem. Sokat intézkedtünk még, nem volt megállás. Az esküvő napján reggel fél 9re mentem a fodrászhoz, 10kor végeztünk. Aztán jött Brigi, h készítsen előkészületi fotókat, közben Kati is megérkezett, h sminkeljen. Elcsúsztunk a készülődéssel, ezért fél 12 helyett fél 2kor indultunk nagyjából az Arborétumba a beállított képek miatt. Szerettünk volna vicces képeket is, de a felszerelés végül nem lett meg hozzá, később viszont kiderült, anélkül is tudunk vicces képeket produkálni 
Otthon nagyon meleg van, de mi élveztük Rácival, mert nekünk nem sok jutott a melegből mostanában. Amíg leértünk Szentandrásra, színt is szereztünk 
A képek elkészülte után rohantunk haza, már nem volt időnk arra, h levegyük a ruhát és kényelmesen ellegyünk. Anyós eszméletlen finom gulyás levest csinált, azt ettük, aztán indultunk a hivatalba. Ott még a hivatalos előkészületek zajlottak, és lassan megérkeztek a vendégek is. Szerencsénk volt az aznapi időjárással, mert ugyan meleg volt, de kellemesen fújt a szél, nem volt hőség. Még gyorsan pár képet elkattintottunk baráti társasággal. Apuval megbeszéltük, h amikor leérünk, ő emeli fel a fátylat és odaad Rácinak. Amikor levonultak a tanuk az anyakönyvvezetővel, aztán Ráci anyukájával és mi kerültünk a lépcső tetejére, NA, akkor kezdett el kalapálni a szívem és akkor már nagyon izgultam. Nagyon jó érzés volt lelépdelni apuval, úgy, hogy ott volt mindenki, akit szeretek és miattam, miattunk jöttek el.
A szertartás első 5 percében megvolt a hivatalos rész, aztán jött a beszéd, ami nagyon megható volt és tényleg életbeli dolgokról beszélt az anyakönyvvezető. A szülőkkel kapcsolatos résznél elsírtam magam és akkor már a szülők is könnyeztek. Végül senki nem bírta könnyek nélkül Persze ezek örömkönnyek voltak. A gratulációk után mentünk gyalog a lagzi helyszínre. A dekoráció csodálatos volt, amit egyik legjobb barátnőm készített. Szebb lett, mint amit megálmodtam. Ráadásul mindenki besegített a díszítésbe: székszoknya, terítő, virágok, étkészlet, stb. Hálás vagyok mindenkinek, h ilyen lelkesen és sok szeretettel készültek, nagyon jólesett.
Amikor beértünk, már mindenki táncolt rögtön, fogytak az italok, a sütik. Fergeteges volt a hangulat. Nagyon jól éreztem magam és a visszajelzések alapján mindenki. A birkapörkölt isteni volt (én mondom, aki csak csirkemellen él!!), a sültek és a saláták is verhetetlenek. A kajcsi után jött a nyitótáncunk. Ugyan terveztünk egyet, de nem volt már időnk gyakorolni, úh rábíztuk a zenészre a számot; és milyen jól tettük! Táncikáltunk Rácival, aztán felkértem aput is. Aztán jött a buli, majd a menyecsketánc. A cipőmnek hála zakóztam egyet (mondjuk nem is én lettem volna, ha minden simán megy 
), de nem volt semmi gond, felpattantam és roptam tovább. A buli végefelé jött a karoke rész. Először anyu és hugom mentek félve, de ők már nagyon várták ezt a részt. Énekeltek is egyet, aztán én hugommal. Hugom kezéből ki se lehetett venni a mikrofont Többen amúgy nem is engedték volna, mert nagy sikert aratott a hangjával. A bulinak 6kor lett vége, de utána mi még pakolásztunk, úh nagyjából 7kor mentünk haza, a szülők még később.
A vasárnap még rohangálós volt, de a hétfő már csak a pihenésé. Csobbantunk egyet a Kőrösben a barátokkal, utána az elmaradhatatlan hamburgerezés következett. Ez a hét is eltelt, bár szerencsére a két hét lassan telt, így ki tudtuk élvezni minden pillanatát.
Ma 2kor keltem, mert nem tudtam aludni. A többiek 3kor keltek, hugomtól és öcsémtől otthon köszöntem el, és hn. 4kor elindultunk a reptérre. Előtte még beugrottunk Brigihez, aki elkészítette a beállított fotókat, így ő egész este dolgozott értünk. A reptéren az 5 perces parkolóban elköszöntünk anyuéktól, aztán indultunk haza. Sima utunk volt, itt ugyan 16fok fogadott minket, és pont akkor kezdett el szakadni az eső is. Még szerencse, h amíg mások otthon bikinit vásároltak, én feltankoltam pulcsiból és hosszú nadrágból Mikor hazaértünk Ráci ledőlt aludni, miután megnéztük a levélhalmainkat, én meg gépeztem. Délután még aludtunk egyet és sztem nemsokára megint ezt tesszük
Összefoglalva fantasztikus volt minden és mindenki. Szerencsések vagyunk, h ilyen családunk és barátaink vannak, köszönet értük!! <3
2012.08.25. – szülinapos
