okt 13

Hááát?.

Az elmúlt egy hét kegyetlen szar volt, mert nem dolgoztunk kb semmit. Nem jött új megrendelés, mindenki berendelt mindenből korábban mindent. Tehát következett az a rész, amikor úgy csinálsz, mint aki dolgozik: felszeded a szemeteket, dobozokat teszel balról jobbra, meg fordítva, stb. A főnök sem tud mit csinálni, de haza nem akar küldeni minket. Úh most csillog-villog a raktár, minden a helyén van, átcsomagoltunk mindent. Teljesen befásultam ez alatt az egy hét alatt. Az idő ilyenkor vánszorog, és olyan, mint egy rossz rémálom, h soha nem akar véget érni.

Ennek tetejébe – bár hiába nagyon kedvesek és segítőkészek a kollégák – lengyel szöveget hallgatok egész nap. Mivel ugye én nem beszélek lengyelül, elég kirekesztettnek érzem magam. Néha vmelyikük azért mond egy angol mondatot is, mikor nevetnek, h nagyjából mi volt. Szóval ők remekül elszórakoznak. Angolul kb egy nap 1 órát beszélek, v annyit sem. Amikor picker voltam, legalább olyan közösségben voltam, ahol az angolt használta mindenki, mert csak így értettük meg egymást. Most az új shift-nek köszönhetően, meg főleg annak, h a despatch-ra kerültem, semmi értelme az angol tudásomnak. A szüneteink is más-más időpontban vannak. A despatch-os részleg csak lengyelekből áll. Így a reggelimet, ebédemet és uzsonnámat egyedül ülve fogyasztom el… Az elején még próbálkoztam beszélgetni, de nagyon zárt közösség az a 6 ember. Egy asztalhoz ülnek és úgy beszélgetnek. Én meg egyedül ülök egy asztalnál… Egyszer elkezdtem beszélgetni a kollégámmal, amíg a többiek kint dohányoztak. Amikor bejöttek még beszéltünk, de leültek és rögtön elkezdtek beszélni vele, mintha nekem nem járna a szám felé. És így ennyi volt. Még szerencse, h most már van az okostelefonom, meg net hozzá, mert így legalább tudok csetelni napközben anyuékkal, tesómmal meg Rácival.

Tegnap az egyikük megkérdezte, h látja, h vmi nem okés, és mi történt. Annyit mondtam, h fáradt vagyok, mert múlt szombaton is dolgoztam, meg ez a semmittevés kikészít. Mondta, h ok, de ha bármi gond lenne, szóljak neki nyugodtan. Szóval egyrészről kedvesek, másrészről meg mégiscsak lengyelek. Most úgy érzem, h persze, jó a meló, meg minden, de mint korábban az SM-nél, egy idő után agyi leépülés következik be. Csomagolok és egész nap néma csendben csinálom ezt. Ha meg próbálok angolul megszólalni, az csak néhány mondat lehet, mert zavarom a lengyel beszélgetést. Egyelőre ez van most, nem tudom mi lesz később.

Azt tudom, h az angolt tanulnom kellene még, akár tanfolyammal is, de van egy csomó kifogásom. Hulla vagyok, mire hazaérek, zuhanyzok, eszem, és nagyjából ennyi. Remélem, h nem megyek majd Ráci agyára, h egy zombi mellett él. Elég letört vagyok, de nem adom fel, majd alakul a dolog. Jelentkeztünk online tanfolyamra Rácival. Én ilyen ügyfélszolgálatosra. Teljesen ingyenes és csak akkor kell fizetni, ha nem csinálod végig: http://vision2learn.com/

Próbálkozom felvillanyozni magam, meg ha nem lenne Ráci, akkor biztos depis lennék már :) De elég a nyavalygásból, mert ahogy apukám szokta volt mondani: Olyan még nem volt, h sehogy ne lett volna! Örök igazság :)

2012.10.13.

Vélemény, hozzászólás?