Elég régen jártam erre megint… Ebből is látszik, h elfoglalt ember vagyok 
A mai napig a következők történtek nagyvonalakban:
Anyuék hazamentek ügyeket intézni októberben és meglátogatni az otthoniakat. Amikor visszafelé jöttek, volt egy potyautasuk, az öcsém 
Hirtelen felindulásból eldöntötte, h ő is kijön és ha már, akkor anyuékkal. Anyuéknál lakott egy hétig, aztán mondtuk Razzal, h költözzön inkább ide, mert anyuéknál nem lakhat senki és amúgy is két személyre szabott a ház. Azóta dolgozott néhány hetet gyorsan raktárakban, h meglegyen a kezdő tőke, most pedig vadul dolgozik a portfolióján, h szakmában tudjon elhelyezkedni. Reméljük hamarosan összejön vmi neki.
Hugom is kijött a barátjával október végén és mivel egyelőre nem volt hol lakni, ők is anyuékhoz költöztek. Nagyon szerencsések voltak, mert a tulaj egyrészt megengedte, h ott lakjanak ideiglenesen, másrészt meg van egy másik háza, ami novemberben felszabadult. Apu beszélt vele, h hagy maradjanak ott a gyerekek, és amikor kiköltöztek a másik lakók, akkor ők rögtön ki is vennék. Szóval egyrészt mindketten találtak munkát azonnal, másrészt szereztek egy házat, ami anyuéktól 5 percre van gyalog. Ráadásul a ház költsége is áron aluli.
Nálunk, a mi részlegünkön változásokat eszközöltek, a számlázást nekünk kell csinálni a kolleganőmmel, ezért egy hónapig Watfordba kellett járni, ahol megmutatták nekünk, milyen folyamatok változnak és mik a helyes lépések, amiket követni kell. Ez azt jelentette, h amit az elmúlt időszakban tanultam, azt kidobtam az ablakon és újat kellett alkalmazni. Eleinte megbeszéltük a kolleganőmmel, h felváltva vezetünk és akkor oszlik a benzinköltség is, de sajnos az ő kocsija lerobbant, úh 90%-ban én vezettem. 3 óra naponta, egy élmény volt. Pontosabban az elején még tényleg, de aztán már alig vártuk, h vége legyen az egésznek, mert nagyon fárasztó volt. Megtanultunk mindent, és visszamehettünk az irodánkba, októberben. A benzin költséget vmilyen megmagyarázhatatlan okból bónuszként tűntették fel, így elment a fele adóra, egymás között oldottuk meg okosban a kolleganőmmel. Természetesen az, h minden nap este 7re értünk haza, az természetes volt, életünket a cégért… Ahogy nőtt a felelősség ezután, a fizetés ugyanott maradt, mert hát az is természetes. Most meg az a kolleganőnk, aki Watfordban dolgozik terhes lett és meg kell oldaniuk a helyettesítést. Az egyik lehetőség én volnék. Ezt is olyan szépen tálalta a menedzserem, h ha elvállalom, akkor a kolleganőm kap majd egy asszisztens, nekem meg ez egy jó lehetőség szakmailag. Ja, meg kompenzálnak a benzinpénzzel. Na, ezt a részét már ismerem. Másrészt ez az előadás, h én is egy opció vagyok (tehát nem azért kérnek fel engem, mert olyan jól végzem a munkám és megbízható vagyok), meg ezek szerint én csak asszisztenskedek. Hát kössz, de kössz nem. Nem fogok 3 órát vezetni naponta, több, mint egy évig, h esetleg elszámolják a benzinköltséget. Az egy hónap is bőven elég volt, nem volt magánéletem. Erre még az is rájön, h akivel dolgoznék, nem tud uralkodni magán és mindenkit elhajt melegebb éghajlatra, bármikor. Ez nem az én idegeimnek való. Azóta kétszer találkoztam a menedzserrel, de egyszer sem kérdezett meg, h mire jutottam, úh sztem ez azt jelenti A) már találtak más megoldást és kinek kellek, B) hagy még gondolkodási időt és majd az új évben térünk vissza a témára. Akkor is NEM!
A Karácsonyi evészetek nagyon veszélyesek, most jelenleg mindenki csak gurulni tud. Nagyon jókat ettünk-ittunk, beszélgettünk. Hihetetlen, h 3 év után együtt karácsonyozott a család 24-én mindenki hozzánk jött, 25-én mindenki anyuékhoz és 26-án pedig Katiékhoz mentünk át.
Még a szilveszter hátra van, ami szintén nálunk lesz
2015.12.26.
