Végre a mai napon elérkezett az én időm 
A nagyfőnök kedden odaadta az application formot, h töltsem ki. Ez egy ilyen formai dolog, h mégiscsak jelentkezek az állásra. Ma pedig leült velem és odaadta a szerződést. Átbeszéltük és hazahoztam még egyszer átolvasni és aláírni. Minden a szokásos benne, teljesen hivatalos, semmi feketézés Itt Angliában amúgy sem feketéznek… mit veszítenek 
Itt még annyi plusz van, h mivel warehouse, ha elmurdelek a raktárban, akkor a megnevezett(ek) megkapják a 4 évnyi teljes fizetésemet vigaszdíjúl. De inkább nem tervezem meghalni, mert a raktárban elég csúnyán lehetne: forklift, pallet, etc.
Szóval ma végre megtörtént, amire vártam. Mindenki gratulált, akikkel jóban vagyok megöleltek, kézfogások, úh nagyon örültem. És persze büszke is vagyok magamra. Jó, tény, h nem vezérigazgatónak vettek fel, de nem olyan könnyű szerződést kapni egy céghez, ha warehouse-os vagy. Ennek alkalmából egy kis összefoglalót, visszaemlékezést tartok:
– 2012.03.17: megérkeztem Angliába
– 2012.03.22: NI number interjú
– 2012.03.29: megkaptam az NI numbert
– 2012.03.30: megkaptam a bankkártyámat a HSBC-nél
– 2012.04.18: első interjú
– korábbi statisztika
* kb. 50 jelentkezés
* kb. 5 telefonhívás a vezetékesen
* 2 hívás mobilon
* 2 interjú
* 1 gyakornoki állás
– 2012.04.28: telefonon felkeresett az Interaction
– 2012.04.30: bementem elbeszélgetésre az Ineraction irodájába
– 2012.05.02: elmentem az első munkára, amit ajánlottak – 2 óra takarítás
– 2012.05.17: telefonon felkeresett Radek (Interaction), h holnap tudnék-e kezdeni a Woodmansterne-nél
– 2012.05.18: első munkanapom a Woodmansterne-nél
– 2012.11.01: szerződés a Woodmansterne-nel
Szóval alapvetően, ha az ember nem utazik haza időközben és nem kerül kórházba ő maga vagy szerette, akkor lehet munkát találni hamar. Warehouse-ban mindenképpen, de hajtani kell azért, h bentmaradhass és bizonyítanod kell, h szerződést kapj. Ha vki utálja a raktáros munkákat, akkor úgy is fog nekiállni egyáltalán a napjának. Szóval semmi csüggedés, semmi “Én feladom!” típusú mondatok, csak kitartás, kemény munka, kitartás
Ami meg tényleg érdekes, h inkább angolul jutnak eszembe szavak, kifejezések mostanában. Korábban tök oltottam azokat, akik otthon angolul fejezték ki magukat, mondván, úgy jut eszükbe. Viszont egy idő után tényleg önkéntelenül is angolul mondod. Például, ha Rác vmiért angolul beszél hozzám, automatikusan angolul válaszolok. Meg vmikor angolul kezdem a mondatot felé, aztán rájövök, h dehisz’… és folytatom magyarul. Érdekes dolog ez Amikor anyuékkal beszélek, akkor is angolul akarnám mondani, mert magyarul nem is használom azokat a szavakat, ezért inkább gondolkodom a magyaron, de az nem ugrik be és inkább mégis a végén angol lesz. Mivel apu fordító, anyu meg Dél-Amerikában töltötte a fiatalkorát, ezért nem gond, “vhogy” megértik
2012.11.01.
