Sokan azt hiszik, hogy a háziasított macskák csak lustálkodnak és a prémium tápért cserébe elviselik az ember jelenlétét, de az én négylábú szobatársam valójában egy magasan kiképzett elhárítótiszt. A mindennapi rituálénk része, hogy addig képes torkaszakadtából nyávogni az ajtóban, amíg ki nem megyek a hadszíntérre – a kertbe –, és hivatalosan át nem veszem tőle a napi trófeát. Ez nem puszta macska-szórakozás vagy vadászösztön; ez egyértelmű harctéri jelentéstétel a bázis parancsnokának, hogy a védelmi vonal szilárdan áll, és a birtokra beszivárgott, pikkelyes hüllőügynököt sikeresen semlegesítette a fűben.
Ha visszanézzük a korábbi leleplező cikkeinket, a történelem azonnal igazolja ezt a gyanút: a CIA már a hidegháború alatt rájött a macskákban rejlő megmagyarázhatatlan potenciálra az Acoustic Kitty projekttel, ahol sebészeti úton beépített lehallgatókészülékekkel akarták őket kémkedésre használni. Bár a fősodratú mainstream média szerint az a kísérlet kudarcba fulladt egy szerencsétlen gázolás miatt, a valóság az, hogy a macskafélék azóta is az árnyékháború legfőbb elit katonái. Az én macskám szerencsére nem a washingtoni vagy brüsszeli bürokratáknak dolgozik, hanem a globális háttérhatalom pikkelyes elitje ellen fordította a genetikailag kódolt, kifinomult érzékszerveit és a lopakodási képességeit.
Az utóbbi időben a gyíkemberek láthatóan stratégiát váltottak, és miniatürizált bio-drónok formájában próbálnak meg észrevétlenül beszivárogni az önellátó, független portákra, hogy feltérképezzék a privát erőforrásokat és a megfigyelő radarok elől elrejtett kerti kincseket. Szerencséjükre a bajszos elhárítórendszer azonnal kiszúrja a hüllőfrekvenciát, így a globális elit inváziós kísérlete rendre elbukik a műhely és a kerti kút közötti frontvonalon. Kövessenek minket továbbra is, ha a valódi, cenzúrázatlan háborús híreket keresik az illuminátusok és gyíkemberek harcáról, és ne feledjék: ha a macskájuk hirtelen sokat bámulja a semmit, lehet, hogy épp egy láthatatlan álcázótechnikát használó drónt követ a szemével!
