A tegnapi nap “csak” 10 órát kellett dolgozni. Vmiért a nagyfőnök is beállt egy körre. Gondolom kiváncsi volt, h mennyi lapcsomagot lehet ténylegesen összeszedni és mennyi idő alatt. Vicces volt, ahogy az öreg pakolt, de végül nem lett semmi eredmény, h ez most mire volt jó, v csak uncsizott.
A meló után Ráci értem jött és előtte való nap megbeszéltük, h beugrunk a gyogyójáért a gyógyszertárba. Így is tettünk és ha már ott voltunk, akkor körbenéztünk. Láttuk, h a pult mögött álló nő mögött van egy Voltaren gél, ami jó lehet a térdemre, amíg itthon nem veszem meg a Flectoromat. Mutattuk a nőnek és mondtuk, h a Voltarol – mert itt így hívják, de a brand ugyanaz – az kell. Ő körbemutogatta az egész polcot, h mit akarhatunk, mire megtalálta. Ez kb 7 percet vett igénybe. Rácival összenéztünk a kérdezősködés közepette, h ez a nő tényleg ennyire sötét, v csak szivat minket. Aztán mikor leemelte a polcról, kérdezte Rácitól, h van-e magas vérnyomása, meg nemtom mije, mert akkor nem használhatja, mondtuk, h NEKI nincsen. Aztán a nő hívta a főnökét, h ő adja el nekünk a krémet. Itt – mint utóbb kiderült – ami nem receptköteles, de gyogyónak minősül, azt csak ő adhatja el, előzetes tájékoztatással. Mikor odajött a főnök, akkor a nő mondta neki, h mi nem beszéljük az angol nyelvet, de elmondta, amit kellett a gyógyszerről. Ezt végképp nem értettük… Előtte való nap Ráci beszélt már a főnökkel, nyilván akkor nem angolul beszélgettek, hanem magyarul -.-” Szóval ez a nő csak bajnak volt. Persze mondtuk a csávónak, h nekem lesz a krém és még elbeszélgettünk, mondanom sem kell, szintén angolul. Ez hogy lehetséges?!
Miután kimentünk a boltból szimpatikus angol fiatalok üldögéltek a földön és ették a kis sültkrumplijukat. Betértünk a kínaiba a szokásos menünkre, érdekes módon a kínai nőnek nem okozott problémát az angol nyelv használata…
Ma szerencsére csak 7től 1ig voltunk meglepő módon, úh amikor hazajöttem, kitakarítottam a lakást, amolyan tavaszi nagytak volt ez. A redőny minden fokát egyesével törölgettem le, azt hittem leélem az életem, mire végzek vele. Az a baj ezzel a lakással – vagy környékkel, nemtom -, h ha minden nap takarítok, akkor is kegyetlen poros minden. Fehérváron pl egyáltalán nem volt por, bár az is igaz, h a 6-on laktunk, talán ott kevésbé jött fel a por. Itt viszont az utcafronton vagyunk. Volt egy idő, amikor minden nap kisöpörtem, de mégis minden nap porcicás volt, meg poros a seprű. Most kitaláltam, h kis kéziporszívót kell venni, mert azzal gyorsan végig tudok szaladni és nem kell bajlódni a seprűvel. Ezt az ötletemet Ráci nem díjazza egyelőre, úh még megy a puhító fázis 
Azt hiszem egy ilyen nap után már csak ledőlök és ennyi 
2012.06.20.
