Úgy indult a napom, hogy kivételesen kocsival mentem dolgozni, mert tankolni akartam a hétvégi kiruccanás előtt és kivételesen nem akartam mindent az utolsó pillanatra hagyni.
Akkora dugó fogadott a városban, hogy a Böszörményi útról a Főnix csarnokig majdnem fél óra volt az út. Már ez is eléggé kiakasztott, de a lényeg az volt ami ott történt. Aki nem járatos a könyéken, a sportcsarnokot két kisebb utca. Fogja közre oldalról, az egyik teljesen egyirányú a másik csak a szakasz felétől. Én azin az úton mentem a Kassai út felé vezet. A jobb sávból jobbra, a bal sávból balra és jobbra is lehet kanyarodni.
A bal sávban közvetelenül a lámpánál állt egy VW egyterű (talán Sharan), elkezdett indexelve, vagyis csak azt hittem mivel az előttem lévő E mercitől nem láttam, hogy a vészvillogót nyomta be. A merci elkezdett tolatni, így én is, hogy adjak neki helyet, persze az utánam állónak esze ágában sem volt nehogy már segítsen a forgalmi szituáción.
Az rögtön leesett, hogy a szöszinek a merciben esze ágában sem lesz bármit segíteni a helyzeten, de hogy mindenkinek addig jut el a csökevényes agya, hogy a dudát nyomja az meg sem fordult a fejemben. Gyorsan kiugrottam, megbeszéltem a sofőrrel, hogy elhúzom a boltjáig, mert nagyon rossz helyen áll.
Miután beszéltem a tulajjal, a sor csak nem akart beengedni maga elég hogy végre fel tudjuk akasztani a kötelet, pedig ez mindenkinek csak a javára vált volna. Nagy nehezen bepofátlankodtam, elé álltam, felakasztottuk és elhúztam nem messze a Sámsoni útra.
Nem az a baj, hogy valaki nem tud segíteni, mert nem lehet mindenkinél kötél, de ha már valaki bajban van ne idegesítsük már a dudálással, mert attól a probléma nem oldódik meg, csak mindenkit felhúzunk korán reggel. Elég nagy baja van szerencsétlennek anélkül is hogy ledudáljuk a fejét.
Megosztom!
