Mostanában megint elmaradtam az irogatással, de ennek csak egy oka van: hulla vagyok. A Karácsony előtti hajtás van és nagyon durván toljuk. Igazából tényleg megállás nélkül csak csomagolunk. Viszont olyan, mintha nem csináltunk volna egész nap semmit, mert ugyanúgy állnak még ott a dobozok és várnak minket a kártyák… Olyan szempontból jó, h hamar eltelik nap.
A nap végére úgy érzem, van még energiám és csináljunk bármit. Még bennem van a napi pörgés, de amikor hazaérünk, akkor érzem, h fáj mindenem. Egy gyors zuhany, bejelentkezés mindenkinél és ennyi volt a nap. Ráci átvette a háziasszony szerepét 
főz, mosogat, meg ilyesmik. Egyik nap úgy éreztem, h muszáj kiülnöm a mezőre és érezni a friss levegőt, meg látni az eget. Aznap hideg volt és nem nyitották fel teljesen a kaput, úh csak a bokrokat láttam. Nekem ez mániám, h látnom kell az eget, mert az egész napos mesterséges fény kikészítene hosszútávon. Mondtam is Rácinak, h muszáj tényleg kiülnöm nálunk a rétre és csak 20-30 percet ülni, ennyi. Aznap viszont volt pár elintéznivalónk a centerben, úh azzal a lendülettel le is mondtam a dologról. Viszont, amikor mentünk vissza a kocsihoz, akkor Ráci mondta, h menjünk fel arra a zöld dombra, ami ott van a parkolónál. Mondtam, h mindegy, hagyjuk, menjünk haza. Végül mégis felrángatott és piknikeltünk egyet 
Iszonyat jólesett, főleg Rácitól, h mégis teljesítette nekem az aznapi nagy vágyamat.
Kedden a nagyfőnök jött oda hozzám, h mit szólnék egy szerződéshez Mondtam, h naná, h benne vagyok. Azt mondta a héten elkészülnek a papírok és nyugodtan hozzam haza, olvassam át, stb. aztán hozzam vissza aláírva, ha én is úgy gondolom. Ma ugye csütörtök van és még nem kaptam kézhez a papírokat, úh remélem holnap megkapom.
Nagy szerencsémre lehet menni hétvégén is dolgozni. Ha másnem illendőségből is bemegyek, meg amúgy másfélszeres órabért kapunk. Nem rossz… Minden hétvégét azért nem vállaltam, mert néha fel kell töltődnöm, úh minden másodikra mondtam igent. Most még csak az elkövetkezendő 4 hétre érdeklődtek, de lehet, h utána is lehet menni hétvégézni, mert sok a meló. És tényleg. Ha csak a mai napot veszem, h alig néztem fel a dobozokról és mégis mikor egy pillantást vetettem arra a részre, amit még csomagolni kell, soha nem fogyott. Mindig csak hozták és hozták az új megrendeléseket. Neverending days…. Igaz, h panaszkodom néha a mennyiségre, de alapvetően örülök, h dolgozhatok és szerződést is kapok, azzal több mindent lehet kezdeni itt angliában, főleg megbízhatóbb vagyok.
Más jellegű dolog, h van néhány vérbeli angol, akiknek igazából szinte semmit nem értek a mondandójukból. Szavakat elcsípek és abból próbálom meg kitalálni, h mit is akarnak. Elég gáznak érzem olyankor, mert biztos tök hülyének néznek ilyenkor. De érdekes módon másokat megértek, még a nagyfőnököt is megértettem, annak ellenére, h ő is vérbeli angol. Gondolom ő már hozzászokott a bevándorlókhoz és eleve úgy beszél velünk, h értsük. Nemtom…. Szóval, ha vki nem ért mindent azonnal, akkor tényleg idiótának nézik, mintha kisgyerekhez beszélne, aki még nem ért meg semmit. Ezek a szituk gázok. A lengyelek pl megértik őket, innen gondolom, h tényleg nálam lehet a hiba. Hiába a koncentráció is, majd meglátjuk, lehet, h idő kérdése.
Néha csapongok a blogban, mert igyekszem mindent leírni, ami fontos esemény, vagy érdemes megjegyezni, hasznos info, stb. Csak eszembe jutnak dolgok és úgy írom le, úh ezért elnézést mindenkitől (Nem érdekel 
)
Már 3 napja elmaradt a nagy Barátok közt nézelődés, mert folyton kidőlök. Az a baj, h az idő itthon is repül, annak nem örülök. Na megyek is, még néhány csetsor a barátoknál, tesóknál, aztán ismételt kidőlés
2012.09.20.
