Mostanában komolyabban foglalkoztatott minket a gondolat, h lakást kellene vásárolni. Neten korábban már körbenézett Ráci, viszont most volt alkalmunk élőben is megnézni a félkész lakásokat. Szombaton felkerekedtünk hát és elmentünk a BellWay irodájába, ahol elmondtak mindent a lakásról, a hitelről, a törlesztésről, stb. Nagyjából ilyen lakások voltak:
http://www.bellway.co.uk/new-homes/northern-home-counties/stratford-park/amble-apartments-b-2-apt
Ezek tetszettek, de volt egy kisebb, nyilván olcsóbbért is adták, amire viszont nem adnak FirstBuy kedvezményt. Ez elbizonytalanított minket. Ráadásul az árban nem lett volna benne a konyhai felszerelés, úgy, mint mosógép, fridzsider. A flooring-ot, vagyis a padlóburkolatot szintén nem tartalmazta az ár. Az elosztása elég hülye volt a lakásnak, ezért nem tetszett, viszont az ára kecsegtető volt. A nap végén azért még felhívtak és felajánlották, h najó, ha igazán akarjuk a lakást, akkor megkapjuk a konyhai felszereléseket és flooringot is.
Viszont, mi már beleszerettünk a 4. házba, amit megnéztünk. Ő a tulipán, alias Tulip, a Charles Church ingatlanosoknál:
http://www.charleschurch.com/buckinghamshire_milton-keynes/oakridge-park/2-bedroom-mid-terrace-house-16397
Erre megkaptuk a FirstBuy-t, a teljes konyhai felszerelést + mosogatógépet. Két szintes a ház, tipikus terraced house, amit az angolok is preferálnak. Ahogy a képeken látszik, jó elosztású, két szoba, egy irodának való szoba a tetőn, egy nagy terasz, egy fürdő, egy wc+mosdó, konyha. Az, amit mi néztünk, még nem készült el, így egy megvásárolt házat mutattak meg. Gyönyörű volt, igazából egy álomotthon és mindketten beleszerettünk. Nem csak a kinézetébe, hanem az árába is. Ugyanis úgy, h erre megkapjuk a FirstBuy-t, kb ugyanannyit kell fizetni havonta a törlesztésre, mint az apartmanra.
Az 5. lakáshoz elmentünk az irodához, de már a környék annyira nem tetszett, h nem mentünk be még az irodába sem. Egyrészt nagyon zsúfolt volt, sok fémelemmel, tartóoszlopokkal, mintha még mindig készülnének és kicsit ilyen kínai negyedes feelingje volt, ráadásul a vonat is ott járt. Úh ezt teljesen feladtuk.
Amikor hazaértünk, már csak két lakás járt a fejünkben és az, h melyiket válasszuk. Rögtön beszéltünk anyósékkal meg apuékkal, elmondtuk az előnyöket, hátrányokat és tanácsot kértünk. Aztán még ma reggel átbeszéltük mégegyszer kettesben, h mit hogyan. Végül arra jutottunk, h ugyanannyi pénzért a jobb elosztású, családiasabb házat választjuk, a Tulip-ot. Előretervezés is volt bennünk persze, mert majd, ha családot alapítunk, akkor több hely kell nyilván, és ne akkor kelljen lakást nézni megint. Ráci felhívta az ingatlanost, h akkor eldöntöttük és mennénk. Rögtön fogadott is minket, kitöltöttük a papírok ránk eső felét. Az összes többit ők intézik, nekünk csak várni kell. A nő elővette a pirospötty matricát, amivel lefoglalta a térképen a házat, h az már nekünk van félretéve 
Jóarc volt és kérdezte, h akarjuk-e mi feltenni a pöttyöt, és hát én akartam, naná!!!
A hiteles osztály is rámondta az áment, úh most már belevágunk a dologba Igazából hihetetlen érzés, h saját, teljesen új házat veszünk, még nem használta soha senki, hiszen még el sem készült teljesen. Pont arról beszélgettünk a hazafelé úton, h nem gondoltuk volna még 1 évvel ezelőtt, h ennyi mindent elérünk. 2 évvel ezelőtt meg aztán pláne nem, akkor még arról beszéltünk, h kijöjjünk-e egyáltalán, megéri-e nekünk. Nos, azt mondhatom, h megéri. Persze a jobb életnek is ára van, mint mindennek, a család és a barátok távolsága. Lakásavatót viszont mindenképpen tartunk, úh arra mindenkinek itt kell lennie 
És most szavak helyett a képek:
2012.12.16.
