A tegnap délelőtt és kora délután arról szólt, h feljavítottuk a cv-met és a cover lettert. Két cv-t írtam, egyet irodai jelentkezésre, egyet pedig warehouse-ra (csomagolás, pakolás, stb). A nap többi részében angoloztam és munkákat néztem. Korábban már beszéltük Rácival, hogy jó lenne bemenni ügynökségekhez, hátha ők is tudnak javasolni vmit. Tegnap ez eszembe jutott, hogy hiszen bemegyek vele reggel a centerbe és végigjárom az ügynökségeket. Ennek megfelelően nem küldtem el a cv-ket sehova, mert ha hívnak, akkor nem leszek itthon.
Reggel időben felkeltünk, Ráci ki is tett az ügynökségházban.
BLUE ARROW
www.bluearrow.co.uk/Pages/default.aspx
Úgy tudtam, h az ügynökségek 10től nyitnak, én pedig már nagyjából 9kor ott topogtam. Közelebb mentem, hogy megnézzem, vannak-e egyáltalán bent. Elolvastam a kifüggesztett munkaajánlatokat, voltak közöttük jók is. Közben láttam, hogy már vannak bent, így odamentem az ajtóhoz, de nem nyílt. Gondoltam csak reggeli megbeszélést tartanak, úh inkább úgy döntöttem, hogy megnézem addig a többi ügynökséget.
Megnéztem ezt az ügynökséget is jobbról-balról, a kifüggesztett ajánlatokat is. Igazság szerint próbáltam átgondolni a szituációt, h mit fogok mondani, mit kérdezhetnek, stb. Bementem, és egy nagyjából velem egykorú lány jött segíteni. Nagyon kedves volt és segítőkész, érthetően beszélt. Elmondtam, h az angolom nincs a toppon, így vmi adminisztrációs munkát szeretnék eleinte. Mivel nem volt nálam nyomtatott cv, ezért adott egy névjegy kártyát, hogy küldjem el hozzájuk a cv-t. Elmondta azt is, h irodai munkához bizony kell az angol. Nos, a kollégákkal én is jól el tudok beszélgetni, és megértem az instrukcióikat, viszont a customereknek már nem tudok pengén válaszolni.
OFFICE ANGELS
http://www.office-angels.com/en-GB/Pages/default.aspx
Ez az iroda valóban 10kor nyitott. Bementem, ahol egy kedves, szépen beszélő nő fogadott. Kérdezte, h miben segíthet, mit szeretnék dolgozni, stb. Mondtam neki is, h adminisztratív munkát szeretnék végezni. Ő is elmondta, h ezen a területen nagyon sok a jelentkező és természetesen vannak olyanok, akiknek az anyanyelve angol, tehát ők nyilván előnyt fognak élvezni. Azért adott ő is egy névjegykártyát, h küldjem el a cv-t.
TATE
http://miltonkeynes.tate.co.uk/
Miután a másik három helyen nem igazán könyvelhettem el nagy sikereket, ezért ide már úgy mentem be, h tökmindegy. Egy fiatal srác fogadott és kérdezte, miben segíthet. Neki is elmondtam, mire gondoltam, és ő is adott egy névjegyet, h küldjem el a cv-m. Jófej volt és szépen beszélt, még poénkodni is tudtunk 
BLUE ARROW ismét
Rácinak sms-ben küldtem az infokat, h hol tartok. Úgy döntöttem, h mivel tényleg nem oszt, nem szoroz, visszamegyek a blue arrow irodájába. Miért fosztanám meg magamtól a lehetőséget annak ellenére, hogy beégettem magam. Ismét odamentem, és próbáltam bemenni, megint nem sikerült. A bent ülők mind rám néztek és így nem értették, h mi történik a fejemben. Mondom, nem ez a bejárat, ennyire elnéztem volna? Kérdően néztem az egyik nőre bent, aki mutatta, hogy nem tolni, hanem húzni kell az ajtót. Még szerencse, hogy a kilincs fölé ki is volt írva a gyengébbek kedvéért. Kedvesen megkérdezte a nő, hogy minden oké-e és mit szeretnék. Neki azt mondtam, h warehouse munkát szeretnék. Felküldött a második emeletre. Felmentem, és kb. 15 ezren voltak. Ebben a pillanatban annyira rossz érzés nyílalt belém…Basszus… mint az amerikai filmekben, amikor a főszereplő megy munkát keresni ilyen helyre és tolonganak az emberek a munkáért. Mindenki papírokat töltöget, egyszerre 10 telefon cseng, a két segítő kapkodja a fejét, h kinek-mit. Mindenki érdeklődik, szóba elegyednek egymással, nagy a zaj a sürgés-forgás… Te jó ég… Mit keresek én itt?!
Tényleg úgy éreztem magam, mint egy bevándorló, akit senki nem hívott, és különben is mit akarok én ebben az országban, miért nem beszélem legalább tárgyalási szinten a helyi nyelvet és a többi… Ez kb fél másodperc alatt átfutott az agyamon, aztán úgy voltam vele, h ok, akkor elég a hisztiből és érdeklődjünk. A srác is kérdezte mit akarok. Mondtam, h otthon office manager voltam, de most az angol miatt inkább mégis vmi kezdőbb munkát szeretnék. Mosolygott és kérdezte, h van-e ilyen jellegű tapasztalatom. Mondtam, h természetesen igen. Erre elkezdte regélni, hogy akkor anyámat is írja meg a csomagolós referenciám, adjon meg telefonszámot, e-mail címet, mert előbb lecsekkolnak nála, aztán, ha a Hold állása is rendben van, akkor szóba állnak velem. Ez igen lelkesítő beszéd volt. Segítőkész volt, de fölényes is, h én kis ágról szakadt magyar pattogok itt munkáért…Jólesett…
A sikeres körutam után elsétáltam a centerbe, vettem a 100forintosban elemet és megnéztem, hogy nyitva van-e a piac, ahol unlockolható a telefonom. Állítom, hogy az a piac sosincs nyitva. Elballagtam a jegyes kuckóba és vettem egy heti jegyet. Hazaindultam, de sajna vhogy 4 megállóval előbb szálltam le. Kiderült, hogy van egy tökéletes mása a mi környékünknek (bolt, iskola, aluljáró), egy az egyben úgy nézett ki. Így tehát, szép idő lévén másfél órát sétálgattam. Idő közben Ráci is felhívott, h hol vagyok már, mert még nem jelentkeztem be a gépen, pedig már otthon kellene lenni és ő már aggódik Végül megnézte térképen, h hol kódorgok és útba igazított. A nagy séta után hazaértem, leültem a géphez, bejelentkeztem mindenkinél.
NI NUMBER
http://money.workgateways.com/working-uk-taxation-ni-number.html#what
Még hátra volt az NI number intézése, telefonon. Nos, életemben 2-3x beszéltem angol emberrel telefonon, örültem, hogy szemtől szemben tudtam kommunikálni velük, és már itt is volt a nagyobb falat. Rácival átbeszéltük, h neki milyen kérdéseket tettek fel, hogy azért fel tudjak készülni rá. Mondta, h ne izguljak, mert mivel bevándorlókkal foglalkoznak, hallottak már sok mindent életük során. Felhívtam őket és mondtam, h mit szeretnék. Tényleg kérdezett a nő, de olyan volt a beszéde, mint korábban a bankos lányé. Totál semmit nem értettem. Gondoltam, ez így izgi lesz… Segond, erősen koncentráltam minden szóra és egy két kérdés ment is. Aztán jöttek bonyolultabbak is, ezután már kb minden kérdésre visszakérdeztem és nagy cuppogások közepette artikuláltan is előadta a kérdést. Azt mondjuk szintén nem értettem, hogy ha tudja, hogy csakiskizárólag úgy értem meg, akkor miért nem lehetett artikuláltan folytatni a beszélgetést, ez rejtély marad. Annyira paráztam már, hogy igazából csak “szavak egymás mellett” módon kommunikáltam tovább. Minden esetre elmondta az azonosító számomat és közölte, h a Bedfordban lévő jobcentre-be kaptam időpontot, holnap 14re. Bár itt a sarkon is van egy jobcentre, az úgy túl jó lett volna. Úh. nézett nekem buszt Ráci és így holnap csak 2 és fél órát kell utazással töltenem. Még hátra van tehát egy kellemes csevely, hogy mit akarok itt, miért és mióta. Remélem érteni fogom a beszédét és nem kell úgy beszélnie velem, mint egy hülyével…
Összességében tényleg hasznos volt, hogy bementem, mert bár érdemileg nem történt ügyintézés, hallottam különböző embereket, különböző stílusban, kiejtéssel beszélni. A többségüket megértettem és lehetőségem volt arra is, hogy én is beszéljek. Persze a folyamatos beszéd még nagyon távol áll tőlem. Egyszerűen még nem vág az agyam az angolra. Előbb magyarul jut eszembe, h mit szeretnék, azt próbálom gyorsan átültetni angolra, de addigra már több perc is eltelik, így egyelőre esélytelen. Idővel viszont biztos javul, meg nagyjából ugyanazokat kérdezik tőlem, ezért lesznek kész mondataim is.
2012.03.21.
