Reggel vhogy megint sikerült sokáig aludnom, de legalább kipihenten ébredtem. Most már biztos, h lecserélték a postást, mert nem riogat, csak behelyezi a leveleket a csapóajtóba, így még hajolgatnom sem kell. Szokásos teendőkön végigmentem, majd megnéztem, h milyen levelek jöttek. Megint nekem jött csak két levél. Mindkettő a banktól jött. Az egyikben volt a kártyámhoz a pinkód, a másikban meg tájékoztattak, h 30 napig őrzik meg a kártyát a bankban, ami elkészült:
Igazából semmi kedvem nem volt kimozdulni, mert a hét alatt ma volt a legrosszabb idő. Borongós és hűvös. Mindegy, összeszedelőzködtem és elindultam.
Persze a kártyát nem ott lehetett felvenni, ahol igényeltük, de igazából mindegy volt, mert elég közel vannak egymáshoz a bankok szerencsére. Majdnem lekéstem a buszt, már láttam, mikor jött, így gyorsan futottam, még elcsíptem. Heti jegyet kértem megint, de a buszon kicsit csúnyábbat adnak, mint a központban:
Bementem a központba, leszálltam és hozzám méltó módon lefejeltem a busz tükrét. Elegánsat megigazítva a frizurámat tovalibbentem 
és megkerestem a bankot. Útközben ilyen csodák voltak
Megérkeztem a bankba. Ez sokkal kisebb volt méretileg, mint ahol igényeltük a kártyát. Két kis szeparált tárgyaló rész volt és két ablakkal leválasztott pult, ahol sor állt. Kiolvastam az ablakoknál, h milyen esetekben kell odaállni. Mivel nem volt ott, h átvehetem ott a kártyámat, ezért leültem a váróban, ami 4 székből állt. Várakoztam, közben jött két nő is, akik velem vártak. Aztán megkérdezték, h én is idevárok-e. Hát azt nem tudtam pontosan, h mi az, h ide, de mondtam, h igen, várok. Mondtam nekik, h néha jön egy ffi és kérdezi, mit akarunk. Jött is és először a két nőt interjúvolta meg. Elmondták, mit akarnak, aztán rám került a sor. Mondta a srác, h nyugodtan álljak be a sorba, mert ott fognak segíteni. Ígyhát beálltam a sorba és amikor sorra kerültem, ismét elmondtam, mit szeretnék. Kb. 2 perc alatt végeztünk.
Kijöttem és visszasétáltam a buszhoz. Útközben két lány szólított meg és az egyikük mondott sok-sok blablát. Mondtam neki, h örülök, de mondja lassabban, mert nem vagyok a toppon. Mosolygott és mondta tovább ugyanúgy. Volt benne sérülés, meg breakdown meg 2 font. Hát én elővettem egy marék aprót 1, 5 penny-seket és mutattam, h ennyim van. Biztos nem akarták ezek szerint, mert megköszönték, nem fogadták el, viszont továbbmentek. Valszín már soha nem is tudjuk meg. Utánakérdeztem volna, de siettek és gondoltam nem lenne kedvük most nekiállni hosszasan magyarázni nekem.
A buszmegállóban vártam és egy nő látta, h az órámat nézem, így kérdezte mennyi az idő. Hát mivel még ezt sem tudtam elmondani angolul, így mutattam neki és mondtam, h sorry, de most csak így tudom. Megköszönte, aztán továbbment egy másik buszhoz. Utólag persze mondta Ráci, h nyugodtan lehet lazán mondani az időd (pl. 15:34 –> three thirty-four).
Otthon is szimpatikus fejem van az idegeneknek, mert ott is folyton megtaláltak mindenféle témával. Várható volt, h itt is megtalálnak A kimozdulás azzal jár, h társasági életed lesz. Jó volt, h kimozdultam, mert otthon nem nagyon érnek hatások. Bár volt beégésem ma is, de gyakorlat teszi a mestert. Majd ha lesz… hülyeség… Amikor majd dolgozom, akkor még jobb lesz, mert mindennap meglesz a gyakorlás.
Mire hazaértem már viszonylag késő volt. Nekiálltam főzni és hamarosan Ráci is befutott. Aktiválni kellett a kártyát és ehhez fel kellett hívni egy számot. Automata volt, de én csak a 3. szintig jutottam, mert utána nem értettem mit akarnak tőlem. Ráci befejezte helyettem, de nagyon lelombozódtam, h nem értettem a szöveget, pedig semmi nehézség nem volt benne. Ráci aranyos volt, mert lelket öntött belém, h senkinek nem megy egyszerűen, főleg, h nem itt születtünk, nekünk a dolgok máshogy logikusak. Majd hozzászokom… Mindenesetre már használhatom a kártyát
2012.03.30.
