A nagy húsvéti pihenés után úgy gondoltam, h most ismét belevetem magam az álláskeresésbe. Sajnos a 4 napos ünnepet komolyan gondolták itt, ezért nem voltak új hirdetések. Mindegy, beadtam pár régen feladott, és elfeledett hirdetésre a jelentkezésemet. Nem keresett senki. Pontosabban… Az egyik munka, amire jelentkeztem fura volt. Elküldtem a regelt oldalon a jelentkezést, aztán kaptam egy e-mailt, h tájékoztatnak a munkáról. Megnéztem a weboldalt, amiből egyáltalán nem derült ki, h mivel foglalkoznak. Megkértem Rácit is, h nézze meg, mert nem tudom, h akkor erre most jelentkezzek, v ne. Megnézte, utána nyomozott és kiderült, h arra kellenék, h hamis csekkeket váltsak be. Bár valóban izgalmas munkának hangzik, inkább töröltem a tájékoztató levelet, mielőtt bármi történik 
Aztán délután anyuval skype-oltam, és mondtam neki, h kicsit el vagyok kenődve, h nincs még semmi megkeresés (bár ünnep volt) és h jó lenne, ha már egyenesben lennék. Anyu bíztatott, h fel a fejjel, és minden jó lesz, meg hogy még azért nem kaptam megkeresést, mert majd a megfelelő helyről fog jönni Ezután kb 2 perccel megnéztem az e-mailjeimet és ott várt egy elutasító levél 
Vhogy annyira tipikusan rám jellemző szösszenet volt ez, h nagyon jót röhögtünk anyuval.
Folyamatosan lelkiismeret furdalásom van, h nem dolgozom, és nem akarom megszokni a “semmit tevést”. Ráci aranyos, mert folyamatosan bíztat
Szóval még semmi nem történt, de az nagyon….
2012.04.10.
