A hetek csak úgy repülnek, de szerencsére a napok is 
Ma már nem is pickingeltem, hanem a gépnél voltam. Végülis nagyjából másfél hónap alatt eljutottam idáig. Szóval tényleg nem lehetetlen. Bár az angolomon igencsak kellene csiszolni, mert a lengyelekkel megértjük egymást, de a supervisort nem mindig értem. Szerencsére mindenki türelmes és segítőkész. Most jöttek új emberek, de vannak nagyon fura arcok ott… Nézelődnek, zenét hallgatnak, beszélgetnek, aztán meglepődnek, h a grafikonon még csak nem is szerepel a nevük. Persze azért volt rengeteg hibám a checkingben is, mert még mindig voltak nem világos részek, meg olyat várt tőlem az egyik replenes, amiről nem is hallottam. Azért megköszöntem neki, h szólt, mert nyilván abból fogok tanulni. Tegnap ugye megvolt a jólmegérdemelt 12 órám, ma a 10, holnap megint 10, a többi meg meglepi. Remélem a hétvégén nem kell megint dolgozni, mert 1 nap nem igazán elég arra, h kipihenje magát az ember.
Tim még nem jelentkezett, h mikor üljünk le megbeszélni a részleteket a munkával kapcsolatban. Egyelőre nem erőltetem a dolgot, mert ez a munka, ha jól csinálja az ember, akkor hosszútávú, persze nem vesz át a cég, maradok az ügynökségen keresztül. Szóval ezzel a munkával ellennék jó ideig. Persze az ügynökségnél a srác utálja, ha vki nem megy akár egy napot is. Mivel soha nem hozott holiday papert, írtam neki e-mailt, h én augban elhúzok két hétre. Persze nem reagált még semmit. Meg kíváncsi leszek, h gond-e neki, h eltűnök. Az még a jövő zenéje, meglátjuk.
2012.06.26.
