Angliában tényleg nem elég párszor hangsúlyozni, h bizony könnyen elhízhat az ember, ha nem figyel oda. Én tévútra léptem, de még talán megint időben észbe kaptam. Ellenállhatatlanok a filléres kekszek és csokoládék, amiknek még otthon is a rabja voltam. Csak otthon harmadannyi cukrot használnak az ilyen szemetek előállításához. Már egy hete megállapítottam, h rendesen szedtem magamra, bár az otthoniak azt mondják, h nem látszik. Azt az ember érzi magán, h nincs úgy jól, ahogy. A ruhák meg egyenesen árulkodnak… Szóval, akit már szintén többször ajánlottam: Rubint Réka. Ha legalább egy héten keresztül, minden nap csinálja vki, akkor látványos és tartós eredményre számíthat. Én a has- és fenékizom tornát szoktam megcsinálni, ami együtt 40 perc. Ez most csak így eszembejutott, de elég a reklámból 
A múlt hét egyenesen katasztrófális volt, mert nem jött kb egy gramm megrendelés sem. Mindenki csak tengett-lengett és úgy csinált, mintha dolgozna. A főnök is tudta, h nem tudunk semmit csinálni. Volt olyan nap is, amikor olyan 11kor hazaküldték a pickereket. Nekünk bent kellett maradni nap végéig. Hát semmit nem csináltunk, csak beszélgettünk, meg az elhagyott képeslapokat tettük a helyére. Ezekből kismilliárd van, úh ha nagyon unjuk magunkat, akkor azt szoktuk csinálni. Ez a hét jól indult, mert a hétfő az elég sűrű volt, meg a mai nap sem volt rossz. Annak ellenére, h ma megint déltől kb nem volt megrendelés. Úh a pickerek úgymond leltározgattak. Aminek szintén nem sok értelme van, ha csak néhányat számolnak meg, de mindegy, eltelt vele a nap. Nekünk volt rendesen meló. Alapvetően 3 nagy cégnek szállítunk, ahol nem ilyen 1-2 ezer db, hanem 20e, stb darabszámú rendelések vannak, napi szinten (ha nem pangó időszakról beszélünk): WHS, John Lewis, EveryDay. A Smith-ben nagyjából mindent kapsz, olyan, mint a kisabc. A JL egy hatalmas áruház, szintén országszerte vannak boltjai, úgy kell elképzelni, mint otthon volt a Skála. Rengeteg mindent lehet kapni, főleg olyanokat, amik teljesen haszontalanok és jó drágák, még itteni viszonylatban is. Az EveryDay-ről meg nem tudok semmit 
és neten sem találtam róla túl sok mindent.
A John Lewis recycle üzlet, mert nekik nem papír dobozba csomagoljuk a képeslapokat, hanem ők rendelkeznek saját zöld, JL feliratú műanyag dobozokkal. Úh abba pakolunk, feladjuk és kapunk helyettük másikat. Ezeket a megrendeléseket csak a packerek csinálhatják, mert különben káosz lesz belőle. Na, tegnap kész is voltunk vele, viszont ma reggel kellett a hely a forkliftesnek, úh odébb pakolták a dobozokat. Mivel még nem volt rájuk írva, h melyik városba küldjük, összekavarodtak a dobozok. A nagyfőnök amúgy is stresszes volt ma, ahogy mondta is, úh eléggé kiborult ezen. Öltönyben volt ma, úh biztos túl volt pár jó meetingen. Szóval kitalálta, h akkor az egész megrendelést át kell nézni képeslaponként. Amikor van egy több, mint 30ezres megrendelésed, akkor, hogy is mondjam….nincs kedved átnézni az egészet és bent aludni. Szerencsére 2 óra alatt kibogarászták a lengyel kollégák, úh időben haza tudtunk jönni. Sok mindent kell tudni a packereknek, mert semmi nem véletlenül van úgy, ahogy.
A lengyelek időközben mit sem változtak, továbbra is lengyelül beszélnek. Hozzám így viszonylag kevés információ jut el. Úgy is mondhatjuk, h semmi. Ma több mindent kellett egyszerre csinálni, ezért a kollégám elmondta, h mit hogyan. Lengyelül. Aztán álltam és mondtam, h akkor most talán angolul is, mert ugyan a mutogatásából nagyjából gondolom, miről lehet szó, de azért mégis, erősítsen meg benne. Szóval elég gáz… Viszont ma reggel elég sokat beszélgettem a supervisorral és tök jó volt. Mondta, h sokat fejlődött az angolom. Ennek nagyon örültem, mert ő elég kritikus. Tehát neki az arcára van írva minden. A lengyelek szídják, mint a bokrot. Néhány dologban igazuk van, de amúgy sztem alapvetően nincs gond a csajjal.
Persze a szerződésről egy szó sem esett, amit ugye augusztus óta várok a nagy beharangozások után. A nagyfőnök sem mondott semmit, a kisfőnök sem. A kollégám kérdezett rá a kisfőnöknél és azt mondta, h okt vége, olyan huszon vhanyadika. Az most már erősen itt van és semmi. Engem nem érdekel most már, nem fogom szétaggódni magam. Gondolkodtunk azon is, h keresek másik helyet, de egyelőre megszoktam itt, meg Karácsonyig biztos lesz munka máshol, de utána általában elküldik az embereket. Itt viszont most ismernek és van “hírem”, úh tuti az állás. Meglátjuk….
2012.10.23.
