Reggel szokás szerint Ráci elvitt a melóhelyre. Az első szünetemben írtam neki, h nálam mihír és, h nála mi a helyzet. Nem jött válasz, de általában reggel nem is szokott, mert 10 perc nem elég arra, h a telefonom hálózatot találjon, még írok, még észreveszi….Szóval inkább ebédszünetben szoktunk beszélni. Ma igazából nem volt meló, vagy inkább úgy mondanám, h ma sem. Persze egész héten bent voltunk teljes munkaidőben, de pl a pickereket tegnap be sem hívták, ma meg csak rövidített napra. Mikor eljött az ebédidő, csekkoltam a telefont, h van-e net, meg írt-e Ráci. Írt is, csak nem a csevegőben, hanem SMS-t. Azt csak akkor szoktunk, ha éppen vagy nagyon ráérünk, v vmi fontos info miatt. Az SMS-ben csak annyi volt, h “híjv ASAP”. Persze rögtön szívbajt kaptam, h vmelyik kórházba mehetek érte, v biztos a Crohn miatt, vagy istentudja…. Hívtam rögtön, felvette, úh akkor megnyugodtam egy kicsit. Mondta, h ne izguljak, csak reggel volt egy koccanása, mert egy csaj befordult elé, miközben ő ment egyenesen a főúton. Ez ott a munkahelyem környékén történt az egyik kis utcában. 30km/h a sebességhatár, úh szerencsére nem ment gyorsan és ráadásul neki volt elsőbbsége. A csaj kocsijának a hátsója alig sérült meg, inkább csak karcolás, viszont a Puntinak a bal első lámpája betört, ill. csak a búrája. A csaj elismerte, h ő a hibás, meg aztán jött annak a barátja, a portás is. Itt Angliában kicsit másképp van a baleseti papírozás. Csak kicserélték egy cetlin az elérhetőségeket és mindenki felhívja a saját biztosítóját és elmeséli a történetet. A kocsit megnézette Ráci, szerencsére Richard segített neki, mert nem minden kocsis szakszót ismert. Úh most csak várjuk a fejleményeket, reméljük fizet a biztosító. Szerencsére Ráci tényleg jól van, persze először ő is megijedt, de semmi baja nem esett. Puntikának is mondtuk, h majd meggyógyítják és semmi baj, minden rendben lesz 
Szeretjük őt, hát na
Az új posztról pedig csak annyit, h ezen a héten sem volt igazán munka, úh a supervisor csak elmondta, h általában milyen special megrendelések vannak. Tehát mi vagyunk a special és export osztály. Lényegében nem bonyolult, csak nagyon sok mindent kell tudni. A special order pont attól különleges, h másképp kell csomagolni: más dobozba, más matrica kell rá, külön is be kell csomagolni a képeslapokat, etc. Van egy folder ennek, h mit hogyan. Ami még fontos, h mindig fel kell hívni a customert, h nálunk kész az áru és mikor küldhetjük. Azt is tudni kell, h melyik szállítócéggel érdemes küldeni az éppen adott csomagot. Mert az vmikor 4 raklap, vmikor meg csak 1 doboz. Eddig még nem kellett telefonon kommunikálnom, de előbb-utóbb muszáj lesz. Az e-mailekbe bele-bele olvastam, h nagyjából milyen levelezések vannak, de az sem vészes igazán. A lényeg, h semmi nem bonyi, csak bele kell rázódni.
Ráci nézett is nekem már kb kismillió angol tanfolyamot, most is van egy, ami szimpi. Viszont kocsival kellene odajárnom, meg meló után. Végülis heti egy nap, két óra és 10 hetes a tanfolyam. Nagyon is volna hozzá kedvem, csak belegondoltam, h minden nap fáradtan érkezek haza, és akkor meló után ne hazajöjjek, hanem be a centerbe és tanuljak aztán még haza… Lehet, h egyelőre online magamtól nekiesek vminek, ami a warehouse-os témákat öleli fel és azt tanulom egyelőre. Már lassan 9 hónapja vagyok kint és bár sokat fejlődött az angolom, sokszor mégsem tudom azonnal kifejezni magam. Ráci mondta, h eleinte próbáljak meg lassan beszélni, h közben átgondoljam a dolgokat, lehet, h ez jó módszer, csak ki kellene próbálnom. Mert ha azonnali reakció kell, akkor jön egy kis blokk. Lényeg, h rá kell vegyem magam a fejlődésre. Szeretek tanulni, úh az időmet kell majd jobban beosztanom asszem
2012.11.08.
