A múlthét elég érdekesre sikerült. Röviden összefoglalva Rácit felkereste egy cég, h mennyire tökéletes, ezért elhívták interjúra. El is ment, mint utóbb kiderült, lenyűgözte a vezetőséget, még olyan rész is volt, ahol ő mondott vmi újat a rendszergazdának 
Pont ma derült ki, h végül nem őt választották – ketten maradtak bent az utolsó körre -, hanem az angol srácot. Legalább megpróbálta, megmérette magát megint.
Én a special “osztályon” elég jól elvagyok, de hiányzik a despatch. Itt nagyon sok mindent kell tudni tényleg, mindenkinek a kénye-kedvére tenni és össze-vissza csomagolni, pakolni, matricázni. Vmelyik nap teljesen kiborultam, mert hirtelen akkora felelőséget adtak, amit alig bírtam el. Egyik nap még csak pakolom a képeslapokat, a másik nap meg már én felelek a kiszállításért külföldre, meg minden extra kívánságért. Sok volt egyszerre hirtelen. Szerencsére a szüleim és Ráci is lelket öntöttek belém, úh másnap újult erővel indultam dolgozni. A mai nap is elég sűrű volt, sok volt a tennivaló, a holnapról nem is beszélve. Persze most is a legjobbkor rúgtak ki egy csomó embert… Ketten közülünk szabadságra mennek jövő héten, úh lesz emberhiány rendesen. V megint hoznak új embereket, akiket idő betanítani. Meglátjuk mi lesz majd, egyelőre elég csak a holnappal foglalkozni v ideális esetben csak a mával 
Mégis a jövőre is gondolunk, továbbra is lakásnézőben vagyunk. Persze egyelőre csak a weboldalakon, meg tervezgetünk hol lenne jó, milyen lenne a jó lakás, stb. Elég nagy a kínálat, ráadásul FirstBuy-osan olcsóbban is tudnánk újépítésű lakáshoz jutni. Jó lenne már saját lakás, az biztos, mert akkor azt már a te kényed-kedvedre rendezheted, festheted. A lakás, amiben most lakunk, nagyon kis otthonos, szeretem, de csúnya. Mmint barnára vannak festve a falak az egyik oldalon, fehérre a másikon. Meg nem szigetel jól és emiatt folyton nedves a levegő, teregetés után a ruhák kb egy hét alatt száradnak meg, de néha még ennyi idő sem elég. Vettünk párátlanító dobozt, úgy tűnik, mintha működne Szóval egyelőre csak tervezgetünk, aztán majd ha meglesz a pénz rá és eldöntöttük mit és hol akarunk, akkor belevágunk.
Persze nehéz belegondolni abba, h nem otthon kezdjük meg az életünket, hanem itt. Család és barátok nélkül elég lehangoló. Tehát, h minden teljesen tökéletes lenne, mert jól érezzük magunkat, megélünk, sőt, jobban élünk, mint otthon… De az otthon az akkor is Magyarországot jelenti, ahol a család-barátok vannak. A kollégáimnak jobb a helyzetük ilyen szempontból, mert mindegyiknek lakik itt vkije: testvére, gyereke, szülője. Úgy egészen más. Mindenesetre próbálunk sakkozni a szabikkal meg a bank holiday-ekkel, h mikor tudunk hazamenni, mennyi időre. Most úgy néz ki, h februárban megyünk haza, azaz fél évet csak Skype a szerettekkel. Legalább haza tudunk menni néhányszor, az is vmi, meg bárkit szívesen látunk, ezt tudják is
2012.11.20.
