Szóval ez már sosem fog eldőlni, h melyik az itthon. Egyelőre valószínűleg az otthon, ahol a többség szeret és vár minket. Nagyon tartalmasan telt el a két, amíg otthon lehettünk. Ahogy számítottunk rá, vittük magunkkal a jó időt és az utolsó napokban szenvedtünk is rendesen. Sikerült kisebb égési sérülést szereznem a vállamon, de most már rendben vagyok, pereg le rólam az égés 
Szerencsére csobbanni is tudtunk, amit megbeszéltünk korábban.
Öcsémmel nem nagyon találkoztunk, mert vadul készült a záróvizsgájára, h hivatalosan is grafikus lehessen Meg persze mivel kiváló minősítést kapott, azt meg kellett ünnepelni mindenféle haverral. Úh vhogy most kimaradtunk nála, de ezt bepótolandván jön ki hozzánk hamarosan
Az utolsó két otthon töltött napon minden összejött. Korábban megbeszéltük, h pénteken nagybátyámékkal lemegyünk a Velencei tóra. Péntek reggel hugom barátnője rosszul lett, mentőt kellett hívni hozzá, úh ő nem jött le velünk. Én szintén kimaradtam a fürdésből, de lementem, Ráci is jött velünk, de ő nem akart fürdeni. Mindegy, minden esetre a többiek nagyon jól érezték magukat, igazából én is. Fél 9kor indultunk el, elég későn. Én korábban akartam, mert még össze kellett pakolni másnapra, az indulásra. Szóval elindultunk és nem sokat tettünk meg, egészen Kápolnásnyékig jutottunk, ahol lerobbant nagybátyámék kocsija. Nagy szerencsénkre pont volt egy nyitvatartott autószervíz, úh oda bevontatta apu. Vártunk kb fél 11ig, aztán mivel nem jutottak semmire, megbeszéltük, h akkor irány haza. Mivel kisgyerekkel voltak, ezért apu hazavitte nagybátyámékat, anyu, Ráci és én pedig vonattal mentünk haza. Apu kivitt minket először az állomásra. A legközelebbi vonat negyed 12kor jött, de az is késéssel, úh végül negyed 1re értünk Kelenföldre. Addigra apu már odaért, úh onnan haza is hozott minket. Ezúton is köszönjük neki a kitartást és h ilyen hős volt :*
Mivel este/hajnalban már nem volt kedvem pakolászni, ezért másnapra beállítottam az ébresztőt. Összepakoltunk reggel, jött nagynéném, hugom. Jó nagy jégesőt kaptunk néhány percre, azt hittük kellemesen lehűti a levegőt, de csak párásította. Nagynénémtől elbúcsúztunk, mi pedig mentünk a reptérre. Ott aztán gyorsan búcsút vettünk egymástól és elváltunk ismét 
Siettünk, h időben legyünk, bőrönd nélkül nem kellett sorban állni, úh gyorsabban haladtunk. Mikor bejutottunk, akkor láttuk, h a gépünk egy órát késik. Nem voltunk a legboldogabbak, dehát mit volt mit tenni. Addig cseverésztünk az otthoniakkal. Az egy óra letelte után odabattyogtunk a kapuhoz, ahol új tájékoztatást adtak, miszerint 14:15kor tudunk felszállni a gépre. Na, újabb másfél óra szobrozás. Végülis jött a gép és az utunk viszonylag sima volt. A hazafelé tartó buszon aludtam, Ráci keltett, mikor megérkeztünk, úh hamar elment az út. Érkezés után elmentünk bevásárolni – a kocsit ugyanis otthagytuk a buszállomáson, mert itt ilyet is lehet – aztán hazajöttünk.
Hazaérkezés után nekiestem az assessmentnek, mert hiába kértem korábban, h tolják el a határidőt a szabim miatt, nem tették meg. Még jó, h az elején mondták, h bármi van, csak szóljak, mert tudják, h közbejöhet szabi v bármi…. Köszi, tényleg. Úh most fejeztem be egy pár kérdést, így 23 óra tájékán. Holnap egész nap az enyém erre, jövőhéten meló után, meg még a jövő hétvége, aztán már le is adhatom. És vége
2013.06.22.
