Jamaica fantasztikus élmény volt, nem is lehet összefoglalni, lássuk pontról pontra 
Hihetetlen volt, amikor elérkezett a nap, h menjünk Jamaica-ba. Kerek egy évet vártunk rá, és egyszercsak hirtelen már azt beszéltük, h másnap hogy megyünk taxival a reptérre. Megbeszéltük, h először hozzánk jöjjön 3/4 3-ra és onnan megyünk Jimmihez, ahol Jankával együtt felszedjük őket. 2 órás út várt ránk, aminek az elején nagy lelkesedéssel trécseltünk, aztán szépen lassan mindenki elaludt. Mikor megérkeztünk, becsekkoltunk gyorsan, h azon túllegyünk, aztán elmentünk reggelit nézni. Reggel 5-kor. Végül az angol reggeli mellett tettük le a voksunkat. Utána Jankával nézelődtünk a reptéri boltokban, addig a fiúk aludtak Végre felszállhattunk a gépre 8 után. Szerencsére sima utunk volt és egész jól elszórakoztattuk magunkat. Ettünk, filmeztünk, beszélgettünk, aludtunk.
Amikor megérkeztünk a reptérre, vártuk, h felvehessük a csomagjainkat és menjünk a Tui buszhoz (Tui, aki szervezte az egész utazást). Ez hármunknak sikerült is. Raz bőröndjét csak nem találtuk. Szóltunk az ottaniaknak, h nincsen meg egy bőrönd. Keresgélték, mi is, közben kitöltötték a papírokat. Jankával arra gondoltunk, h várni kellene még a legtöbb bőrönd elmegy és ha marad egy olyan, ami hasonlít Raz-éhoz, akkor valószínűleg az a személy vitte el. A végére tényleg maradt egy hasonló bőrönd, így minket utunkra eresztettek, h elérjük a buszt és ők addig felvették a kapcsolatot az illetővel. A busz, amivel mentünk a hotelhez légkondis volt és szólt a reggie zene. Énekelgettünk és nézelődtünk. Persze Raz eléggé frusztrált volt, h mit fog hordani két hétig, de tartotta magát.
Egy óra alatt odaértünk a hotelbe. Olyan volt, minthogyha ismerős helyen járnánk, mert a filmekből jól ismert kinézetű trópusi recepció fogadott minket. Amint kiszálltunk a buszból, máris kaptok a Welcome drinket, úh amíg sorban álltunk, szürcsöltük a koktélt. A becsekkolásnál a hölgy mondta, h megérkezett Raz bőröndje is, úh utána ünneplés volt Letettük a cókmókokat a szobákban (Jankáék szobája 2-vel arrébb volt) és megbeszéltük, h találkozunk a vacsoránál. Lementünk az étterembe és megdöbbentünk, h mekkora a kínálat és úgy láttuk, h lehetetlen lesz mindent megkóstolni a két hét alatt. Persze degeszre ettük magunkat, de utána még elmentünk az egyik bárhoz koktélozni. Merthogy kb 8 bár volt a hotelben. Éppen jazz este volt, egy jazz énekesnő énekelt a színpadon. Mint kiderült, minden este más programok voltak, nagyjából végignéztük mindegyiket a két hét alatt. A koktélokkal lementünk a partra és térdig sétálgattunk a vízben, ami meleg volt. Persze rögtön jött a füvesárus ember, de mondtuk neki, h most nem élnénk az ajánlatával 
Nagyjából este 1ö-ig maradtunk lent, aztán felmentünk aludni. Igen, viccesen hangzott, hogy ilyen korán véget vetettünk a bulinak, de ne felejtsük el, h 6 órás eltolódás van és mi 24 órát utaztunk. Szóval akkor igazából nekünk már hajnali 4 óra volt.
Másnap kezdődött, amire nem számítottam, a jetlag (időzóna szindróma). Azt hittem, ezeket csak kitalálják az emberek, h legyen kifogásuk mondjuk lógni a munkából, de sajnos rá kellett jönnöm, h ez valóban létező jelenség. Olyan álmosság kerülgetett 3 napig, amit megspékelt a hasogató fejfájás, h azt hittem végig ilyen lesz. Szerencsére tényleg a harmadik nap után elvágták. Ennek azért is örültem, mert tele voltunk programokkal. Lássuk is hát, mifélékkel
1. Szállás
A szállás némi kifogásolnivalót hagyott maga után, a 4* igazából 2 volt. Tiszta volt a szoba, meg a hely maga, de a vakolat jött le, az ágyterítő szakadt volt és nem kaptunk sem sampont, sem szappant mindig. Szerencsére a légkondi legtöbbször működött. Sőt, néha elment az áram is. Érdekes módon a minibár teljesen rendben volt. Kétnaponta feltöltötték az üvegeket (rum, vodka, brandy, gin) és az üditőket-vizeket a hűtőben. A takarítóknak hagytunk mindig borravalót, mert féltettük a fogkefénket Viszont cserébe szép törölköző figurákat kaptunk: hol hattyút, hol szivecskét. A széf biztonságosnak mondható, nálunk volt a kulcs végig. Na és a kilátás….
Az éttermek és bárok fantasztikusak voltak. Az éttermekben folyton utántöltötték vízzel a poharainkat, viszont magadnak kellett menni üdítőért vagy alkoholos italért. A kínálat annyira széles volt, h nem is tudok mondani olyan ételt, ami ne lett volna abban a hatalmas teremben. A csokiszökőkúton keresztül a különleges gyümölcsökön át egészen a sültekig, minden. A bárokban néha dupla adag alkoholt kellett kérni, mert szerették kispórolni. Ha szerettél volna borravalót adni, azt meg nem fogadták el vagy mi csináltuk rosszul. Mindenesetre a koktélok is isteniek voltak.
2. Blue Hole
Az első állomásunk igazából meglepetés volt, mert együtt elindultunk a városba, h megnézzük a piacot. Ez sikerült is, a hotelből kifelé egy taxis elkapott minket (merthogy Jamaica-ban a taxisok intenek le téged, h kell-e fuvar) és beültünk mindannyian. Légkondis volt és üvöltött a reggie zene. Klassz volt. Körbenéztünk a piacon, ahol szintén úgy éreztük magunkat, mintha szúnyogok csaptak volna le ránk. Mindenki odajött, h nézzük meg a portékáit. Eleinte elhittem, h minden kézzel készült, aztán rá kellett jönnöm, h mindenkinek ugyanaz a terméke van. Kivéve néhány fafaragót. Az egyiknek annyira tetszettek a munkái, h később visszamentünk hozzá vásárolni. Ezúton mondom és reklámozom, hha vki Jamaica-ban jár, azon belül is Ochi-ban, akkor keresse a piacon John-John fafaragót, a 44-es bódéban. A piac után kicsit továbbsétáltunk a városba, ami számunkra elég félelmetes hely volt. Mi voltunk az egyetlen fehérek, de szerencsére Jimmi és az uncsitesói ott voltak. Ott Jimmi lebeszélte egy taxissal, h vigyen el minket a Blue Hole-hoz. Fogalmunk sem volt róla, h mi az, de mondtuk, h akkor menjünk. A 4 személyes taxiba beültünk 7-en, egymás ölében, meg a csomagtartóban <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> Kiderült, h ez egy eldugott vízesés, amiről turisták nem nagyon tudnak, csak ha helyiekkel mennek. Csodálatos környezet, átlátszó víz. Vittük a tengerjáró cipőt, ami mint többször kiderült, a leghasznosabb, amit magunkkal vittünk. Szóval alulról megmásztuk és úsztuk a vízesést és a tetején pedig mondta a vezetőnk, h akkor innen lehet leugrani. Hát inamba szállt a bátorságom, mert egy 5-6m magas sziklán álltunk. Mindenki sorban ugrott le, mire sorra kerültem én. A tériszonyom miatt remegett kezem-lábam, de Janka leugrott előttem és bátorított. Ráadásul a többiek is túlélték a szemem láttára, így én is ugrottam végül. Fantasztikus érzés volt, h sikerült leküzdeni a félelmem. Már lefelé haladtunk és akkor pedig egy olyan 8-10m magasságból is le lehetett ugrani. Mondtam, h azt végképp nem merem, de mire felnéztem, már megint mindenki leugrott. Odaálltam a szélére és a tériszonyom megint megingatott, de mielőtt teljesen lebeszéltem volna magamat, ugrottam. És milyen jól tettem! Sőt! Még a vízesés alatt lévő barlangba is beúsztunk. Újabb bátorságpróba kipipálva. Mikor leértünk, Jankával vettünk magunknak bátorság karkötőt, mert megérdemeltük <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” />
3. Lovaglás
Egy másik bátorság próba állt előttem. Régen a ló volt a kedvenc állatom, mindenhova azt rajzolgattam. Sőt, amikor általános iskolában rossz kedvem volt és a tanárnő kérdezte, h mi a baj, azt feleltem, h meghalt a lovam Aztán egyszer egy ló mellett ebédeltem, ami nagyon nem tetszett neki és az állával tiszta erővel mellkason ütött. Repültem vagy 2 métert. Na, de erőt vettem magamon és felszálltam a lóra. A vezető végig jött velünk, csak sétálgattunk. Bár megjegyzem, megint milyen szerencsém volt… Az én lovamnak nem tetszett vmi, úh 10 perc után elkezdett szaladni. Húztam vissza a kantárt, a vezető meg kiabált utánam, h jobban húzzam. Úh végül megállt és visszaállt a sorba, ahogy mentünk. Másfél órát sétáltunk, mentünk a városon keresztül és a tengerben is megmártoztunk lovastul. Hárman mentünk, én, Jimmi és az egyik unokatesója. Jól éreztük magunkat, annak ellenére, h tűzött a nap és még jobban lesültünk az út során. Mindenesetre jólesett, h megint teljesítettem egy bátorságpróbát.
4. Luminious Lagoon
Jimmi és Janka szóltak, h találtak egy szórólapot, h lehet éjszakai hajókázni egy különleges lagúnában. Nem tudtuk pontosan, h milyen lesz, de mondtuk, h persze, mehetünk. Taxival mentünke egy órát, már sötét volt. A taxisok életveszélyesek arrafelé, száguldoznak, lobogott a hajam. Megérkeztünk és egy kis tópart melletti épületben voltak emberek, úgy nézett ki, mint egy étterem. A hajók kint sorakoztak és odavittek minket az egyikhez. Idegenekkel voltunk együtt egy hajóban, turistákkal. Kivittek minket a sötétben a lagúna közepére. Láttuk, h a vízben, fénycsíkok suhannak, össze-vissza. Aztán megálltunk és a vezető mondta, h most beugorhatunk a vízbe és mozogjunk, amennyit tudunk. Na, az idegen turistáknak nem kellett kétszer mondani, ahogy Raznak sem, már benn is voltak a vízben. Nagyon félelmetesnek látszott, de beugrottam én is. Ahogy magyarázták, azért különleges ez a lagúna, mert sós és édes víz keveredik, de olyan módon, h pont megélnek ott a különleges planktonok. Napközben fényt vesznek magukhoz és ha bármi nekik csapódik, kieresztik. Este nyilván ez tökéletesen látszik. Szóval ahogy úszkáltunk, minden mozdulatunkat fénycsóva követte. Ahogy himbálóztunk fel-le úszkálás közben, olyan volt, mintha csillámpor folyt volna le rólunk. Csodálatos élmény volt, örültünk, h részt vehettünk benne. Mint kiderült, a világon csak 4 ilyen hely van és Jamaica-ban a legaktívabb. A neten találtam egy képet, mert mi nem tudtunk készíteni, h látszódjon a lényeg.
5. Bulihajó – Dunn’s River Falls, búvárkodás
Lefoglaltunk egy szombat reggeli időpontot a bulihajóra, Jimmi, Janka, Raz, én és az összes Jimmi rokon jött. Kora reggel már sorakoztunk és aláírtuk a nyilatkozatokat. Beszálltunk a hajóba és indították is a zenét, közben elmondták, h mire vigyázzunk, mik a szabályok, aztán elindultunk. Nem mindenki táncikált, többek között én sem, mert hányingerrel küszködtem. A többiek söröztek, én csak vizet kértem, de nem lett jobb. Fél órán belül megérkeztünk az első állomásra, a Dunn’s River Falls-hoz, ami a Blue Hole-hoz hasonló vízesés. Elég sokat kellett sorbaállni, de megérte. Iszonytató tömeg volt, ugye ide hozzák az összes turistát. Kézenfogva, láncot alkotva másztunk fel, de csodálatos volt itt is. A tetején már szakadozott a tömeg, úh nem volt zavaró a többi ember. Tiszta trópusi környezet, ahogy körbenéztünk, közben a vízesésen voltak kis természetes medencék, ahol hol sétálni, hol úszni kellett, h feljebb jussunk. Közben el kezdett esni az eső is. Úgy éreztük magunkat, mint egy filmben, talán a Jurassic Park jutott először az eszembe Amikor felértünk, bevártunk mindenkit, majd visszamentünk a hajóra.
Egy kicsit odébb vittek, ahol lehetett könnyű búvárkodni. Kaptunk pipás maszkot és békalábat is. Én nem kértem a békalábat, a többiek igen. Raz letette végül, mert csak zavarta az úszásban. Én pedig megszabadultam a pipától, mert nem tudtam normálisan lélegezni. Egyszerűen csak levegőt vettem és lemerültem, aztán amikor lélegeznem kellett, feljöttem. Csodás volt a látvány, karnyújtásnyira voltak a korallok, halak, apró állatkák. Nagyjából 20 percet töltöttünk ott, aztán vissza a fedélzetre. Akkor elindult az igazi buli: zene és már töményet is felszolgáltak. Én is ittam egyet és segített is, mert elmúlt a hányingerem Táncikáltunk, amíg visszaértünk a hotelhez. Persze a legénység, két hölgy, gondoskodott a hangulatról, táncoltak velünk és tanítottak néhány mozdulatot. Amikor kikötöttünk, elmondta a búcsúszöveget, de még egy útravalót is mondott: És akkor most kérném, h Mr Rácz lépjen elő, mert kívánunk neki boldog szülinapot! Én direkt nem szerveztem neki semmit, mert megkért, meg tudom, h amúgy is utál a középpontban lenni, de ez most Jimmi volt 
Kapott 3 töményet és betettek egy szülinapos számot, úh még vagy 10 percig táncikáltunk. Persze a szakadó eső miatt nem is nagyon akartunk kiszállni. A hotelbe visszaérve pedig találtunk egy apróságot az ágyunkon. A hoteltől kapott Raz egy tortát, ami megjegyzem nagyon finom volt. Nagyon jó kis nap volt.
6. Delfin
A delfines programon mindenképpen részt szerettem volna venni, de nem foglaltuk le előre. Raz viszont lefoglalta online egy pár nappal előtte, mert éppen kedvezményt adtak rá, így gyorsan lecsapott rá. Elmentünk taxival a helyszínre, ami nagyon jól ki volt alakítva. Raz nem akart úszni, de neki is kellett belépőt fizetni. Mindenféle programok voltak ott, meg állatokkal találkozás, szóval nem volt teljesen haszontalan neki sem. Végigmentünk a madarakon, nyulakon és hüllőkön, aztán eljött az én időm. A tengerből volt leválasztva pár rész és azokat alakították ki medencének. A karszalagunk alapján csoportokra osztottak minket és mindenkit más vezető vitt el. Én a legdrágább csoportba kerültem véletlenül, pedig nem is arra fizettünk Csak 8-an voltunk, így több idő jutott mindenkire. A delfinek, ahogy ezt eddig is tudtuk, nagyon édes állatok. Úsztunk velük, táncoltunk együtt, kaptunk és adtunk puszit. 40 perces volt a program, két delfinnel. A tapintásuk olyan volt, ahogy elképzeltem, gumi. Viszont a hasuk rózsaszín, nagyon cukik. Amikor végeztünk, utána még nézelődtünk a parkban. Lehetett volna képeket vásárolni, de kisebb vagyont kértek értük, úh inkább úgy döntöttem, h az élmény a fontos. Volt egy Hettihez hasonló cica, aki szeretetre vágyott, amit tőlünk meg is kapott, később olvastuk csak a park szabályzatában, h ne barátkozzunk a cicával. Upsz…
7. Családi egyesülés
Az egész Jamaica-i kiruccanás ugye azért volt, h Jimmi újra találkozhasson a rokonaival. A legtöbb ugyan itt lakik nálunk a környéken, de még többen Jamaica-ban. A szállodánk melletti faluban szervezték meg, ahol egy kifőzde üzemelt és le volt foglalva a tengerpart egy része a családnak. 11-től volt meghírdetve a buli, de olyan Jamaicai-asan a legtöbben 3 óra körül érkeztek. Rengeteg képet csináltam a géppel, nagy találkozások, soha nem látott rokonok. Jól éreztük magunkat. Közben Jankával és Raz-cal elmentünk a piacra megint és ismét vásárolgatnunk kellett. Bár most már sokkal rutinosabban mentünk és leráztuk az eladókat. Már nem dőltem be annak, h minden kézműves Mi 5 órakor visszamentünk a hotelbe és szokás szerint teletömtük magunkat.
Igazság szerint a második hét vége felé egyre kevesebbet tudtunk enni, már nem érdekeltek a mini desszertek, sem a péksütik, sem a változatosság. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, kalandokban volt részünk és szinte mindent kipróbáltunk, amit szerettünk volna. Sőt, még a pihenés is belefért.
—————————————————————————————————————————————-
CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK AJÁNLOTT INNEN LEFELÉ GÖRGETNI!!
8. Csípés
Jamaica egyik utóhatása nem sikerült pozitívra. Még az utolsó napokban kijött a hasamon egy kis vízhólyag. Nem is foglalkoztam vele, gondoltam, majd kipukkan, kiszárad és elmúlik. Nem így történt. Egyre nagyobb lett és elkezdett terjedni körben. Az eredeti vízhólyag egy gomostűfej méretű volt. Aztán köldök méretűvé cseperedett és másik 5 vízhólyag is kijött körülötte és azok csak terjedtek. Folyton nedvesek voltak, nem akartak begyógyulni, viszont elkezdtek váladékozni. Mivel nyílt seb volt az összes, fájdalmas volt mozognom, amiért ilyen hülye helyre nőttek. Az eredeti sebből 5 nap alatt jutottunk el erre. Betadinnal kenegettem és próbáltam lefedni, h ne érje semmi. Ez is rossz ötletnek bizonyult, mivel, h folyton nedves volt, beleragadt minden. Amint egy kicsit gyógyult volna, este lekötöttem és reggelre fel kellett tépni. Viszketett, égett és csípett. Érdekes módon fájdalmas nem volt. Mivel én úgy gondoltam, h el fog múlni (valóban naívan), ezért nem is mentem orvoshoz. Anyuék azonban kézen fogtak és elvittek a sürgősségire, h ezt mindenképpen meg kell nézetni.
Két órát vártunk, ami nem is mondható rossznak, eleve ki van írva a váró teremben, h a várakozási idő 2-3 óra. Addig jól elbeszélgettünk. Bejutottam az orvoshoz és mondta, h ez egy elfertőződött csípés és körülötte jönnek ki az újabb hólyagok. Ő észrevett még két kicsi hólyagot a nagyok felett. Hát mondom, ez nagyszerű. Akkor már tényleg aggódtam, h a csípéstől mi bajom lehet, ki tudja, mi került be a szervezetembe. Azt mondta, h figyeljem a hólyagokat, h merre terjednek, mert ha oldal irányba, akkor az egy másik betegségre utal és másképp kell kezelni. Felírt antibiotikumot és mondta, h sós vízzel tisztítsam a sebeket. Kérdeztem, h mit javasol a lefedésére, mivel minden beleragad, pedig vagy 8 féle kötszert vettünk és próbáltam ki. Adott 3 kötést és mondta, h próbáljam ki ezeket. Őszintétn szólva nem bíztam ebben a kötözgetésben, mivel tapasztaltam, h egy nyílt sebre, ami ragadósan váladékozik, mindegy mit teszel, az hozzátapad. Rögtön kiváltottam a gyógyszert és eltartottam a pólót a sebtől, így mentem mindenhová. Mikor hazértünk, rögtön bevettem a gyógyót és letisztítottam a sebeket. Kicsit megnyugodtam, h most már a gyógyulás útjára fogok lépni. Azonban jött a másnap, hétfő, ami nálunk ünnepnap volt.
Észrevettem, h egy másik hólyag, eleve nagyobb mérettel kinőtt az oldalamon. Akkor megijedtem nagyon, mert rögtön arra gondoltam, h vagy érintéssel terjed v pedig tényleg valami vírus van a szervezetemben. Felhúzott pólóval jártam a lakásban, nem is mentem ki. Hétfőn felhívtam a főnökömet, h dolgozhatok-e otthonról a héten, mert nem tudom leragasztani a sebeimet, hagynám szellőztetni. Szerencsére nagyon megértő volt, mondta, h persze, semmi gond. Kedden fél 8-ra mentem a körzeti orvoshoz, ami 8-kor nyit. Már hárman álltak előttem. Beálltam és utána 10 percen belül máris 12 ember állt mögöttem. Mondom, ennyi kehes embert… Én meg álltam ott az eltartott kis pólómban Bejutottunk és kértem időpontot még aznapra, mondtam, h nyílt sebem van és látnia kell egy orvosnak. Kaptam is időpontot fél 11-re. Addig elmentem a laptopomért a melóhelyre és hazavittem. Utána elmentem az orvoshoz.
Pontban időben behívtak. Elmondtam a nőnek, h mi a bajom. Megmutattam a sebet, ő meg jól kikérdezett, h milyen állatokkal érintkeztem, meg éreztem-e a csípést. Mondtam, h egyáltalán nem, csak a vízhólyag tűnt fel, ami aztán hirtelen növésnek indult. Áthívta egy másik kollegáját, h ő is nézze meg, mert a seb helye szokatlan és a mintája is az volt. A másik doktor is megnézte és mondta, h ugyan csúnya, meg látja, h van egy másik is az oldalamon, de mivel most kezdtem csak el az antibiotikumot, ezért várjunk még, amíg elkezd hatni és folytassam a tisztítását. Vettek mintát és elküldték a laborba. Azt mondták, hha bármi problémát találnak, akkor felhívnak, h menjek be, ha nem, és velem is minden rendben, akkor ennyi volt a kezelés. Ha rosszabbra fordulna az állapotom, akkor keressem őket fel megint. Nem volt lázam, ami szintén érdekessé tette a dolgot. Mindenesetre azzal, h elkezdtem szedni a gyogyót és tisztítottam, valamint egyszer sem takartam le egy héten keresztül hatalmas és iramos javulást hozott. Boldog voltam, h egyik reggel már úgy ébredtem, h a nyújtozkodásnál nem repedtek szét a sebek. Most már csak a var van rajtuk és azok is csak lebegnek. Nem nyúltam egyikhez sem, hagy gyógyuljon és majd magától leesik ha akar. Képeket inkább nem teszek fel, mert tényleg nagyon csúnya látvány (volt).
2017.09.02.
