Annyi várakozás után végre eljutottunk Prágába. Ezt ezúton köszönjük Katinak és Mikinek, akik megleptek minket még az esküvőn 
Csütörtök este, rögtön munkából mentünk a buszpályaudvarra, onnan meg a reptérre. Izgalmas volt, mert két nappal utazás előtt találtunk egy hostelt, ahova írt Ráci, h szobát szeretnénk foglalni. Nem érkezett válasz azóta sem. Mikor megérkeztünk olyan éjfél körül, felhívtuk őket, h tudnak-e fogadni. A néni nem igazán beszélt angolul, de nagyjából megérthetett minket, mert tudtunk menni rögtön. A nagy utazás után jó volt lecsutakolni magunkat és aludni egyet.
Reggel bementünk a városba, felderítettük, h hova érdemes menni másnap, körbejártuk a belvárost. Fél 3kor megérkeztünk a 4*-os szállodánkba Nagyon kedves volt mindenki, a szoba is gyönyörű volt, kényelmes. Ott szintén lecsutakoltuk magunkat, majd mentünk vissza a városba. Alaposan belevetettük magunkat a felfedeznivalókba. Ráci igyekezett minél több sört megkóstolni és sztem nagyjából sikerült is neki. Én is azért belekóstoltam, nehogy szó érje a ház elejét, h Prágában nem ittam sört 
Rácinak igazából két hely volt különösen fontos: Az Arany Tigris és a Svejk. Egyikben sem csalódott. Az Arany Tigris tipikus söröző, ahol kiabálnak az emberek, ha kinyitod a szádat, már adják is a sört – anélkül, h bármit mondtál volna. Én csak meg akartam kérdezni, h csinálhatok-e pár fotót, már nyúlt a korsóért a csapoló. Nem volt már szabad hely, úh Ráci állva felhörpintette a sört. Jó hangulata volt a helynek és állítólag a sör is finom volt. A Svejk-ben itta Ráci élete sörét, oda vissza is kellett még mennünk szombaton. Körbejártuk a belvárost, majd este felé elindultunk vissza a hotelbe. A hotel mellett még volt egy söröző, oda beültünk és Ráci megint kipróbált egy sört. Nagyjából fél 2 körül aludtunk el, de az órát be kellett állítani a reggeli miatt. Én már nagyon vártam ezt a részt és nem kellett csalódnom
Szombat reggel 8 körül lementünk reggelizni. Svéd asztalos reggeli volt, egyik oldalon a hidegtálak: felvágottak, sajtok, zöldségek, gyümölcsök. A másik oldalon pedig a meleg reggeli: virsli, sült kolbászfalatok, tükörtojás. Persze nyilván lehetetlen felsorolni azt a rengeteg féle ételt, amit láttunk, de megkóstolni mindent ugyanolyan lehetetlen. Egy külön – vulkán alakú – asztalon pedig a desszertek voltak, főleg piskóták, különböző variánsban. Egy asztalon több száz egyforma pohár és magadnak tudtál nyomni üdítőt: narancslé, multivitamin, alma és víz. Egy külön pult volt a kávénak és megint egy másik a szószoknak, amit az ételhez tudtál enni. Annyira sokat ettünk, h aznap csak este 9kor ettünk legközelebb. A reggeli után visszamentünk a szállodába és megint átnéztük, mit akarunk megnézni, aztán útnak eredtünk. Irány a belváros. A belvárosban minden sarkon volt kolbászos, ami tényleg azt jelenti, h 4 féle kolbászból tudsz választani és ugyanennyi virsliből. Kiflibe teszik neked és nyomhatsz rá magadnak szószt. Ráci ezt nem hagyta ki és gyorsan benevezett egy kóbira. Azután felmentünk az egyik templom toronyba, ahonnan tényleg mesés volt a kilátás, viszont milliónyi ember volt ott és alig haladtunk. Egy irányba kellett menni, h körbeérjen mindenki, nagyjából úgy, mint otthon Ópusztaszeren. Eljutottunk a közlekedési múzeumba, ahova tényleg csak véletlenül találtunk oda, pedig kerestük térképen. Nagyon érdekes volt, kaptunk tájékoztatót is, h mi micsoda, mikor használták, stb. Visszamentünk a belvárosba és egy nagyon eldugott utca nagyon eldugott végében volt egymással szemközt két étterem. Mi beültünk az egyikbe. Ráci ivott 3 különböző sört, nekem pedig életem egyik álma teljesült: banánsplitet ettem A hely nagyon kedves volt, egy kb. 14 éves fiú rohangált, vette fel a rendeléseket, nagyon udvarias volt. Olyan családi vállalkozásnak tűnt. Miután befejeztük ott a kortyolgatást és banánozást, mentünk a várhoz, ahol kiderült, h nem lehet, csak a várba bemenni, a belépőt úgy kell megváltani, h 3 épületbe jó. Sajnos már nem volt időnk arra, h zárásig mindent meg tudjunk nézni, úh azt kihagytuk. Megnéztük viszont a kertet, ami hatalmas volt és gyönyörű. Elsétáltunk a siklóig, amivel fel is mentünk a hegyre. Ott is már minden zárt, úh sétáltunk egyet és le is jöttünk vele. El akartunk menni a Nemzeti Múzeumba, de azt lezárták és csak egy része működött, amit pedig elköltöztettek máshova, az meg nem derült ki, h hova. Este már kezdtünk éhesek lenni, úh kerestünk éttermet, ahova szívesen mentünk volna. Végül találtunk egy helyet, egy pincében volt berendezve. A 60as éveket idézte, nagyon hangulatos volt. Félhomály, gyertyafény, kellemes zene. Ezeknek köszönhetően megvolt a romantika Mivel már éheztünk a hazai ételekre, ezért rántott húst ettem petrezselymes krumplival, Ráci pedig csülköt káposztával. Miután végeztünk, még a Svejk-be vissza kellett menni az isteni sörért és már név szerint tudtuk kérni: Master Special. Én egy lányos sört kaptam (Fénix), de egyikünknek sem ízlett annyira, mert olyan semmilyen íze volt. A finom vacsora után visszamentünk a szállodába. Megint nagyon eljárt az idő, szintén olyan fél 2 körül sikerült ágyba kerülni.
Másnapra megint csörgött az óra, h tele kell tömni magunkat Így is tettünk hát. Olyan 10 óra körül kicsekkoltunk és elindultunk még a városba. Maradt nálunk néhány kifli és keksz, úh azokkal megettettük a hattyúkat és galambokat. Ezután elindultunk a buszpályaudvarra, onnan a reptérre. Ott különösen szigorúan csekkolták, h tényleg akkora-e a kézi poggyászod, mint a megengedett. Csak a mi sorunkból jónéhány embert lehúztak plusz költségre. A repülőn végig aludtunk jóformán, aztán a hazafelé menő buszon szintén. Mikor megérkeztünk már volt 6 óra és már nagyon éhesek voltunk. Elmentünk a szokásos pubunkba, ahogy a pub cicája is ott szunyókált abban a sarokban, ahová mi is ültünk. Jól megdögönyöztem, aztán vacsora után hazajöttünk. Minden a legnagyobb rendben volt, de kell egy pár nap, míg kipihenjük a fáradalmakat
Összefoglalva Prágáról annyit érdemes tudni, hogy nagyon hajaz Budapestre, egy az egyben: Gellért hegy, Margit sziget, Lánchíd, Örs, Budai vár. Lényegében olcsó hely és sokszínű. Ebbe az is beleértendő, h nagyon sok meleg lány pár sétálgatott nyíltan az utcákon, ugyanúgy sok a kínai, mint otthon. Nagyjából 4-5 napot kell rászánni, mert akkor mindent meg tudsz nézni, amit érdemes és időd is van rá. Mindenhol megérteted magad angolul, az utolsó kis csehóig, úh nem veszel el, sehol nem akarnak átvágni. Ráci azt mondta, jövőre menjünk megint, úh lehet, h bejegyezzük a naptárba, mikor indulunk
2013.09.09.
