Nos, elég hosszú előzménye van annak, hogyan jutottam el odaáig, h ma megírtam a felmondó levelemet és alig várom a holnapot, h odaadhassam az agysérült főnökömnek, Chrisnek. Most már megírhatom, ki volt a kolléganőm, az a bizonyos T igazából Toma. Szóval Toma jelentkezett egy ügyfélszolgálatos állásra szintén ennél a csodás cégnél. Igazából ő már tesz az egész specialre, nem érdekli, utálja ezt a raktárat is és ennek megfelelően nem is segít. Sőt, ha lehet, akkor még engem ugráltat. Teljesen megváltozott. Úh nálam leírta magát.
A másik gyönyörű történet a pénteki meeting. Chris reggel beszélt Tomával és Gabival. Odajött hozzám is a special-höz és mondta, h menjek már, mert akarnak együtt beszélni a special-ről. Mentem is, leültünk és rögtön nekem esett, h úristen mi történt a munkateljesítményemmel, mert sokat romlott. Ezt még ecsetelte egy kicsit és hogy rengeteg pénzt veszítettünk. Erre teljesen felhergeltem magam és elmondtam, h a probléma ott kezdődik, h lecserélték a rendszert és elfelejtették tréningelni az embereket. Nekem kellett megtanulnom néhány dolgot, magamtól, v attól aki már kipróbálta a rendszert és szintén tudott vmit. Szóval ez a legjobb ötlet volt ever. Másodszor pedig, kértem segítséget személy szerint tőle is és Nimeshtől is, de nem kaptam. Erre persze jött a cuki magyarázat, h sokszor benne vannak vmiben és nem is figyelnek igazán, olyankor meg kell rángatni őket, h tényleg csak rám figyeljenek. Szóval nekem kell még azért is könyörögnöm, h dolgozhassak?! WTF? már elnézést…. Ráadásul azt végképp nem értem, h ehhez miért kellett behívni a másik két csajt. Gondolom ők is közbenjártak, h áthárítsák a felelőséget vki másra. Én pont ott voltam.
A meeting csúcspontja az volt, mikor kifakadt, h ő mennyire aggódik értem, mert, h egy napon belül 3x kérdeztem rá egy megrendelésre, holott már elmondták a választ. Úgy gondolja, h mentális problémáim vannak, és tényleg komolyan aggódik. Ezen mosolyogtam, de megnyugtatott, h nem ő ezt teljesen komolyan gondolja. Az egész meeting alatt fapofával hallgattam, mert baromságokról hadovált. Pénzt vesztettünk…. Igen, csak azt ne felejtsük már el, h én 3 napot dolgoztam és ezek a fizetések a korábbi hetekből jöttek össze, amikor ugye nem én dolgoztam ezen, hanem véletlenül pont Toma. A másik meg, h most már – az új rendszernek köszönhetően – nem úgy működik a dolog, h megjön egy megrendelés és máris lehet összeszedni és foglalkozni vele. Neeeeem. Csak szólnak, h van egy megrendelés, de te nem tudod letölteni – tehát nem kapod meg. Előtte egy-két napos tortúrát kell tenni, h egyáltalán lássad és elkezdj vele foglalkozni. Mindenki tudja Chrisről, h fogalma sincs semmiről és rengeteg panasz érkezik rá. Azt mondjuk nem értem, h miért nem cserélik le minél előbb, h működni is tudjon ez a kóceráj.
Azért szerencsére megmaradtam hülyének és hittem a mesékben, a vasárnapomat arra szenteltem, h elkészítettem a teljes dokumentációt a special ügyfelekről. Az utolsó kis matricázástól a szállításig. Eddig ilyen nem létezett. Még megvolt bennem a lendület, h javulni fog a helyzet. Elküldtem Chrisnek, Nimeshnek, Gabinak és Tomának. Elmondanám, h nulla, azaz zérus, azaz semmi válasz nem érkezett vissza, de még szóban sem. Gondolom az járt nekik… Mindegy, most már bárki tudja csinálni, amit mi csináltunk, az én lelkiismeretem tiszta, tényleg mindent megpróbáltam. Most néhány változás tényleg lett, amit eddig ketten csináltunk Tomával, azt most 7 ember végzi…
A tervem az ezek után, h még véletlenül se tűnjek ki a tömegből, minél jobban el kell vegyülni. Megcsinálod a dolgod, munka után kilépsz a kapun és elfelejtesz mindent, nem foglalkozol vele. Jó lenne, ha így lenne a jövőben. Sajnos mindig megszívom, mert terhelhető vagyok és nincs nagy pofám 
Bárcsak…
Szóval a mai este folyamán megírtam a felmondásomat, holnap kinyomtatom a cégnél 
és szépen odaadom a nagyvezérnek. Onnantól pedig ímmel-ámmal állok neki a munkának, ahogy ők hozzám. Good Fuck. I mean Good Luck 
2013.10.21.
