A munka…. hát ilyen is, olyan is Alapvetően tetszik. Annyit kell csinálni, h megrendelésre össze kell szedegetni a kívánt képeslapokat. Ezekből kb millióféle van, minden túlzás nélkül. Egy hodály nagy raktárat képzeljetek el, ami telis-tele van képeslapokkal. Volt egy magyar lány is, vele sajna nem sokat tudtam beszélni péntken, ráadásul szombaton nem is jött. Vasárnap már nagyon izgultam, h akkor most kell-e majd mennem, v nem, de jött az sms olyan 4 körül, h ezen a héten 7től 15ig vagyunk.

Reggel Ráci bevitt, mert kocsival tényleg 7 perc, mértük, viszont busz még nem jár ilyen időben. Szóval kidobott, én meg beballagtam. Leültem a konyhában, ami a gyülekező hely is, és elkezdtem felkészülni a munkára: felvettem a jl mellényt és a safety boots-ot, meg összefogtam a hajam. Amíg ültem, lengyel lányok gyűltek körém, kicsit úgy éreztem, mintha én túrtam volna ki őket az asztaluktól. Kedvesen elbeszélgettek lengyelül, mintha én ott sem lennék. Szerencsére egy darab ismerős arc sem volt ott, úh alig éreztem magam szerencsétlennek. Lényegében mindenki lengyel, kivéve a 3 magyart és talán van még más nemzetiségű is 1-2. Tehát ott lengyelnek lenni király, mivel mintha otthon dolgoznának. A faliújságon kint vannak bizonyos szabályok, ezeket áttanulmányoztam első alkalommal. Az egyik az, h tiszteljük meg egymást, h angolul beszélünk…ez erősen nem teljesített.

A lengyelek is két kategóriába sorolhatóak: vannak a búval b****k (ezekre sajna nincs szebb szó) és vannak a jófejek. A jófejek nem jönnek oda, h ki vagy-mi vagy, igazából leszarnak, de ha segítség kell, akkor mosolyogva segítenek. A másik fajta… arra rossz ránézni is, mintha egy kés állna ki a hátukból és szenvednének nagyon és ezt másokra is próbálják tudat alatt ráragasztani. Ezek borzalmasak, de komolyan, tényleg rápillantok és sírhatnékom támad. A tipikusan hiába mosolygok rá, ő csak szomorú….ezeket tehát kerülöm, még rá sem pillantok. Ebbe a kasztba tartoznak azok, akiktől hiába kérek segítséget, paraszt módon leráznak, de kevesen vannak, 2-3, így őket memorizáltam, h felejtősek.

A mostani “főnököket” nem ismertem, be sem mutatták, csak tipp alapján ment, h most neki kell szólnom, ha gond van, v új listát kérek a pakoláshoz. Ők jófejek, bár látszik, h sok a dolguk és haladniuk kell. A ma újonnan érkezők kaptak egy tapasztaltabb pickert, aki megmutatta nekik, mit-hogyan kell. Nekünk nem volt ilyen, de talán gyorsabban is éreztünk rá a dologra. A nap végére már zsong egy picit a fejem a lengyel szövegektől. A reggeli összeülős, kezdjük meg a napot körben is lengyelül beszéltek. Aztán sztem vmelyik megjegyezte, h nem mindenki érti és váltsanak angolra, mert onnantól angolul beszéltek. Persze egész nap a saját nyelvükön tolják…Na mindegy.

A munka alapvetően ez:
– Kapsz egy iphone-t, amire telepítve van egy rendszer. A rendszer megoldja neked, h melyik termékből, mennyit pakoljál be, tehát digitális formában mész végig a rendelésen, h ne maradjon ki semmi.
– Az iphone mellé kapsz egy szkennert is, ami hálózatban működik az iphone-oddal.
– A dobozokra kapsz vonalkódot, ami a rnedelést azonosítja.
– Elindulsz az 1es számú soron (összesen 8 van), és amikor kiadja a rendszer, h tedd be ezt a terméket, akkor szkenneled a kódját (a szkenner akkora, mint egy pendrive), majd a dobozon lévő megrendelő kódját is, aztán DONE és végeztél egy termékkel.
– Olvasgattam ugye a tájékoztatókat, és vannak, akik ilyen superpicker-ek, mert nagyon gyorsak. A kitűzött cél 160 termék egy óra alatt. Én direkt csináltam magamnak egy teszt órát, nekem csak 110 sikerült, úh még rá kell kapcsolnom. Bár ez a 3 napom, amiből a pakolós része csak a 2., úh nem is olyan rossz sztem
Volt egy lány, aki ma érkezett újként és vmi más feladatot kaptunk, mert nem volt elég doboz és kerék hozzá. Beszélgettünk picit – persze én kezdeményeztem – és kiderült, h neki is aug 18án lesz az esküvője, úh gratuláltunk egymásnak.

A munka után busszal kell hazamennem, mert Ráci használja most a kocsit. Ha hosszú távon itt dolgozom, akkor szükség lesz még egy kocsira. Ezen már korábban is gondolkodtunk, csak feleslegesnek tartottam, mivel úgysem tudtam vezetni. Hát most már azért megyeget és a GPS sosem hagy bajban Szóval majd még ezen elgondolkozunk. Ill. majd a ruhatáramba kell majd még venni olyan nadrágot és felsőt, amit nem sajnálok, ha folyton mosni kell, v véletlenül kilyukad. Ja, és ez nem az a meló, ahol megtarthatod az ápolt körmeidet. Nekem ma 10ből 3at sikerült betörnöm. Meg van néhány apróbb sérülésem, amikor beleakadtam egy-egy dobozba. Tehát itt nem csináltatok műkörmöt

2012.05.21.

Nos… A tegnapi nap egy kicsit kavarcos volt, mert reggel 6:15kor arra riadtam, h vmi szól. A mobilom mellettem, semmi. Kint sincs semmi autó, ami ilyen hangot adna. A csengőnk nem jó, így az sem lehet. Akkor eszméltem, h a vezetékes telefon szól. Kirohantam félálomban, felkaptam a telefont, de már nem volt senki a vonal másik végén. Visszadőltem aludni, de gondolkoztam, h két hete már nem adtam le jelentkezést, ill. akkor is már a mobilszámot adtam meg. Rosszul éreztem magam, h lehet, h elszúrtam egy melót. De! Egy negyed óra múlva megszólalt a mobilom, Radek volt (http://www.interactionrecruitment.co.uk/). Kérdezte, h visszajöttem-e MK-be és tudnék-e ma menni dolgozni. Mondtam neki, h a ma nem jó, mert Ráci kórházban van, de holnaptól már jó lesz. Ebben maradtunk.

Reggel megcsináltam a spagettit, jó nagy adag lett. Aztán vártam Ráci hívását, h mikor mehetek érte. Azt hazudták neki az orvosok, h 5kor engedik ki. Megbeszéltük, h odamegyek 2re és addig elszórakoztatjuk egymást Mikor beértem a parkolóba és zártam a kocsit, megint felhívott Radek. Mondta, h akkor ilyen csomis munka lenne ma meg holnap. Mondtam, h ok. Kérdezte, h van-e jólláthatósági mellényem, meg safty boots-om. Mondtam, h nincs, de ha az kell, akkor el tudok menni venni és másnapra ott lesz nálam. Erre mondta, h nem szükséges, mert akkor vesz ő és majd odaadja.

Ezután bementem Rácihoz. Fél 5kor jött a főnővér, h akkor odaadja a gyógyszereket, aztán mehetünk. Akkor persze kiderült, h eltűntek a Rácinak összekészített gyógyszerek. A lényeg az, h 5 helyett fél 7kor tudtunk lelépni.

Ma, ahogy megbeszéltük Radek-kel, 8kor ott toporogtam a meló helyen. Persze én voltam az első, mert fél órával hamarabb érkeztem, nem tudtuk, kocsival tényleg 10 percre van-e, de tényleg annyira van Egy srác segítőkész volt és egyszerre értünk az ajtóhoz, úh elkalauzolt, meg mondta, h várjam Radek-et. Így tettem, addig szállingóztak a már ott dolgozók. Jött két srác is, aki új volt, szóval 3an voltunk az új team. Az egyik egy lengyel srác, aki kevésbé tud angolul, de legalább bátor és lehet érteni mit mond. A másik pedig angol, na őt kevésbé lehet érteni olykor.

Mivel nem volt biztonsági felszerkónk, ezért nem mehettünk be a raktárba. 9kor már gyanús volt, h Radek nem jött 8kor. Felhívtuk, aztán folyton mondta, h csak pár perc és ott van. 10kor már meg is érkezett. Szóval 8 helyett 10kor kezdtünk, persze az annyival kevesebb pénzt is jelent. Ezt azért nem tartottam egészen fairnek, mert mi ott voltunk és előző nap mondtuk mind a ketten, h megvesszük a kellékeket, ha kell, és ma már azt tudjuk viselni… Mindegy.

Ez egy képeslapokat forgalmazó cég (http://www.woodmansterne.co.uk/), és ma igazából egész nap képeslapos dobozok tartalmát kellett megszámolni és felírni a dobozra, ill. egy papírra. Bár nem megterhelő a munka, mégis leszakad a derekam és biztos, h lesz izomlázam holnap Elszoktam már a testmozgástól. Holnap, azaz szombaton is kell menni, akkor 8tól 4ig leszünk. Ma azzal kezdte a supervisor, h ha nem vagyunk elég jók a melóban, akkor nem hívnak majd vissza. Kössz… Nem is tudom, h mi alapján fognak megtartani, mivel nem teljesítményre ment, nem figyelt minket senki, a supervisor is elment, aki megítéli majd, h kellünk-e… Olyan sanda gyanúm is támadt, h csak erre a két napra kellünk és nincs is szó folytatásról. Merthogy elvileg a két nap alatt kiderül, h hétfőn kezdhetünk-e itt úgy, h már ide járunk be dolgozni.

Nos, őszintén szólva nekem nagyon jó lenne ez a meló. Egyrészt nagyon közel van kocsival, nem kell megszakadni és a társaság is jó. Pl. reggel az egyik srác mondta, h ő ismer engem, tájékoztattam, h nem ismerhet, mert én nem ismerem őt Pedig ő váltik állította, h vmelyik warehouse munkánál már találkoztunk. Mondtam, h nekem ez az első ilyen munkám. Hát ennyiben maradtunk Van egy magyar lány is (és végtelen számú lengyel), aki meg mondta, h az egyik srác azt mondta, tökre hasonlítok az egyik hercegnőre Szóval tudtomon kívül is ismer már mindenki, máris népszerű vagyok

Hamar eltelt a nap, a munka után meg jött értem Ráci. Szerencsére jól érzi magát már, még szednie kell a gyógyszereket. Ahogy hugom mondaná, “Nincsenek véletlenek, csak váratlanok” ez egy örök igazság. Azért nem találtam eddig munkát, h tudjam ápolni Rácit. És most, h hazahoztam a kórházból, már mennem is kellett melózni Úgy néz ki alakulnak a dolgok, ennek nagyon-nagyon örülök

2012.05.18.