Tegnap előtt este arra ébredtem, hogy orkán erejű széllökések vannak és vízszintesen esett az eső. Hát mondom ez remek, remélem, reggelre kisüt a nap. Nos, ahogy mondani szokták, tévedtem….
Szóval reggel megszólalt az órám, hogy ideje lenne felkelni és indulni az interjúra. Kinéztem az ablakon és élni sem volt kedvem, nemhogy harci díszben kimozduljak a lakásból. Felkeltem, felöltöztem, összefogtam a hajamat is, h a szél ne vigye mindenfelé. Korábban akartam a helyre érni, h biztos ne késsek, úh elindultam 8:15kor a buszhoz. Örültem, h megvettük az ernyőt, mert most igen nagy hasznát veszem, legalábbis azt hittem. Ahogy kiléptem az ajtón mindkét lábammal, kinyitottam az ernyőt és kb eddig is tartott a használata. Elballagtam azért a megállóba, próbáltam megfogni az ernyőt vmi olyan pózban, h ne menjen mindenfelé, de mivel eltört az összes lába, ezért nem sok esélyem volt a széllel szemben. A rossz az volt, h hirtelen szélfellökések voltak, ezért nem tudtam csak egy pózban tartani, h úgy maradjon. 8:30kor jött a busz, majd 8:45 körül megérkezett a helyszínre. Ha tudtam volna, h busszal és gyalog is ilyen közel van, akkor alszom 9ig.
Megérkezés után még volt egy órám. Az eső továbbra is szakadt, de azért elindultam az épület felé vezető úton. Ahogy mentem, elhaladtam egy aluljáró mellett. Ekkor úgy döntöttem, h megnézem előre, mennyit kell majd sétálni a bejáratig, mert addig beállok az aluljáróba. Így is tettem, szerencsére egy lélek sem jött. Persze amíg mentem visszafelé, próbáltam használni a használhatatlan ernyőmet. Már szakadtam a nevetéstől magamon, mert több alkalommal a letört kampók beleakadtak a hajamba, és próbáltam kiszabadítani magam, aztán beakasztottam az ernyő többi részére a kampókat 
Aztán mikor felnéztem ismét az ernyőre egy nagyobb széllökés után, akkor már fájt a rekeszizmom a nevetéstől. Úgy nézett ki, mint a régi nyalóka. Megvolt a nyele és a tetején egy gombóc Na akkor már feladtam a küzdelmeket vele. Álldogáltam az aluljáróban, aztán elindultam a helyszínre. 9:30ra értem oda, úh csodálkoztak picit, de leültettek.
Jött egy másik srác is interjúra, aki előttem volt beszervezve, csak neki sikerült időben megjelennie. Lejött érte egy vigyorgós srác, bemutatkoztak, aztán felmentek az emeletre, ahol a tárgyaló volt. Nekem be sem mutatkozott, rám sem nézett. Na, mondom akkor ez biztos nem az, akihez én jöttem. 10 perc múlva jönnek le és de, az volt, akihez jöttem. Kikísérte a srácot, majd odajött hozzám. Felmentünk. Vidám fickó lehetett, mert lila ingben volt, sötétebb lila nyakkendővel, sötétszürke nadrágban és rikító narancssárga zokni 
A tárgyalóban várt egy nő, ő volt a menedzser. Kérdezgettek párat, és nem hazudok, összesen kb 4 percet voltam bent. Nagyon kedvesek voltak, aztán mondták, h még várnak pár jelentkezőt és a hét végén kapok értesítést az eredményről. Igazából ez csak 4 hónapos munka lenne, amiből ugye én eleve hiányoznék 3 hetet a mostani “szabi” miatt, meg az esküvő miatt. Ezt nem mondtam, nem rontottam az esélyeimet előre. Amikor végeztünk és kiléptem a kapun, megdöbbentem: vakítóan kék ég, fehér felhők, zöldellő fák, virágok és madárcsicsergés. Hát úgy szídtam az időjárást, h nemigaz. Persze akkor is röhögtem, h ez annyira andis, h hihetetlen már.
Azután bejöttem az irodába, meséltem a többieknek. Nekiláttam a weboldal összerendezésében, nagyon jól sikerült. Még hátravan néhány apróság, de alapvetően nagyon jó munkát végeztem
A képes összefoglaló alább lesz majd látható, este feltöltöm a képeket, mert most nem hoztam a telzsinórt
2012.04.18.
