Valahogy úgy éreztem, h meg kell említenem a családomat egy külön posztban is, mert ugyan megjelennek itt-ott a történeteimben, mégsem kaptak kellő figyelmet, nem tudtam bemutatni az ő kijutásukat és hogy ez milyen hatással volt rám. Hát íme….
A szüleim
Valahogy ritkán adódik lehetőség arra, h az ember elmondja a véleményét a szüleiről a szüleinek. Persze magában mindenki okoskodik és tudja, h mit nem szeretne lemásolni v ő min változtatna a helyükben. Szerencsére mi odafigyelünk erre, h igenis elmondjunk minden pozitív dolgot velük kapcsolatban és erősítsük őket. Sőt, ha úgy van, a negatív oldalukat is felvetjük nekik.
Mind a ketten világot látott emberek, ami nagyban megkönnyítette a gyerekeik helyzetét,- persze ezt akkor még nem tudván- mivel nyitottak voltak mindenre. Sokféle népet láttak, mások hogyan élnek-gondolkoznak, mik a nézetek és hogyan fogadnak be “idegeneket”. Ahogy minden szülőnek, nekik is végig kellett menniük az egyszer fenn-egyszer lenn folyamaton.
Amikor nagyon lenn voltak, akkor is a mi érdekeinket tartották szem előtt. A szüleim soha nem adták fel, több helyen dolgoztak, ha kellett és inkább maguktól vontak meg mindent. Csak remélni tudom, h ha lesz gyerekem, legalább a fele értéket át tudom adni neki(k). Azt, h mennyire fontos a család egysége és ott vagyunk egymásnak. Azt, h anyukám mindig tudja, mit szeretnék, mire vágyok, nincs még egy ilyen ember. Azt, h apukám – ha néha megkérdőjelezhetően is 
– motivál és szívből meg tud nevettetni a hozzáállásával. Mindenkinél előbb tanultam meg a reciprokot és egészen Angliáig jöttem, h rendesen megtanuljam a nyelvet.
Mérhetetlenül büszke vagyok rájuk, h mindenüket hátrahagyva kijöttek egy számukra idegen országba szerencsét próbálni. Helyt állnak nap, mint nap, erőn felül teljesítenek. Minden nap azt kívánják, bár hazamehetnének és folytathatnák az életüket, de tisztában vannak azzal is, h az itteni keresetükkel alapozzák meg az otthoni létüket. Nincsen messze a cél Nagyon szeretem őket és hálás vagyok nekik!
A tesóim
Ugyanazzal kell kezdenem, a büszkeség az, ami először eszembe jut velük kapcsolatban.
Öcsém nagyon sokat hezitált, h kijöjjön-e, hátrahagyva egy ígéretes karrier reményét és a hatalmas baráti társaságát. Meglépte. Remekül beszéli a nyelvet, mégis nagyon magába zárkózott, mikor kiköltözött. Nem ismert senkit és a szakmájában sem tudott elhelyezkedni. Elveszett volt és nem is tűnt úgy, h ki tud/akar mászni ebből. Mindig meg tud nevettetni mindenkit, félelmetes a humora, viszont itt teljesen megváltozott. Felmerült a hazaköltözés gondolata is, de bíztattuk, h menni fog, csak időbe kerül. Elhelyezkedett az Asda-nál, heti 4 nap, 9 óra, hétvégi-esti műszak only, a nyitott warehouse-ban. Amikor mi hazaértünk, akkor ő már elindult és azokban az időkben, télen, fagy volt. Még Angliához képest is. -4 fokban, esőben hordta a raklapokat és szortírozta. Közben jelentkezett a szakmabeli munkákra is és fejlesztette a portfólióját. Pár órákat aludt és alig mozdult ki. Nem adta fel és végre jött az áttörés, megkapta az egyik álmai melóját. Végre szakmában dolgozhat, kellemes környezetben, ráadásul most már a haverjával kollegák. Azt hiszem, lassan jön számára a kárpótlások sorozata
A hugom rúgott a legnagyobb labdába, mert ő a nyelvet sem beszélte, mégis úgy döntött, h kijön. Szintén hátrahagyta a biztos állását és a barátait. Az első munkát elvállalta, ami szembejött vele és keményen tolta a 10 órázást, az álldogálást. Sokáig nem is tudta átaludni az éjszakákat, mert annyira begörcsölt és zsibbadt a keze a mindennapos csomagolástól. A fél éjszaka azzal telt, h kimasszírozta belőle, hajnalban meg ment dolgozni. Ott spórolt, ahol tudott és fagyban is inkább elsétált a munkahelyére, ami kb 20 percre volt. 2 hónapos pangás után megtalálta, mondhatni, az álommelóját, ahol takarítással kezdte és mostanra már inkább H&S kollegaként működik. Megbecsülik, szeretik és ami a legfontosabb, teljesen egyenlő félként kezelik. Időközben megtanulta a nyelvet, hála a szivacs agyának <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> Sikerült kivennie egy lakást is. A kitartás és a makacsság elvezet a helyes útra <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” />
A férjem
Nagyjából két évet örlődtünk, mielőtt kijöttünk. Nyilván a korábbi cikkeken keresztül lehet látni, hogyan zajlott ez. Mégis, ki gondolta volna, h 2011. augusztus 20-ával minden megváltozik. Ez nem csak rám volt hatással, hanem az egész családomra. Mindig ott volt mellettünk és támogatott – persze néha a sajátos stílusában 
Nagyon büszke vagyok rá és hálás, h mindig motivált és amikor én már semmit nem néztem ki magamból, ő akkor is hitt bennem és nógatott. Persze bennem is megvan a küzdeni akarás, de ő még tovább tolta a határaimat. Nélküle valszín nem dolgoznék bankban. A nógatása és az én kitartásom egy nyerő kombináció <3
A családi egység nagyon fontos nálunk és ezért is volt nehéz fenntartani azt az állapotot, h külön éljünk. Persze, mint minden rendes családban, nálunk is vannak nagy néha veszekedések, viták, de anélkül unalmas lenne és még inkább hihetelen a családi sztorink
2017.06.07.
