Reggel olyan jó volt sokáig aludni. Főleg úgy, hogy Rácinak csak 8:15kor kell kelnie. Reggel elbúcsúztattam és rögtön géphez is ültem angolozni. Megbeszéltük Rácival, h majd skype-os értekezésben maradunk, mint általában, hogyha keresi Mark a bankból, akkor tudjunk egyeztetni. Még nem öltöztem fel, mondván most semmi dolgom a magoláson kívül. Egyszercsak kopogtatnak. Először paráztam, h ki lehet az és mit akar, de mivel még pizsiben voltam, hát nem nyitottam ki. Ugye nem látni, hogy ki az, mert az ajtó a lépcső alján van, a szobák meg a lépcső tetején, ahol én is lakoztam.

Gyorsan felöltöztem, aztán lementem, de már nem volt ott senki. Viszont az ajtóhoz volt támasztva két csomag szemetes zsák. Azt tudni kell, hogy itt a piros zacskóba kell dobni a mindenféle szemetet, a feketébe pedig mindent, ami szerves (romlott kenyér, tojás/krumplihéj, stb.). Örültem hát neki, felhoztam. 11 magasságában ismét meghaltam kétszer, mert döngették az ajtót és kopogtak és sztem rúgdosták is. Gyorsan írtam Rácinak, h valszín. most elhalálozok. Amikor elcsendesült minden, akkor leosontam. Kiderült, h csak a postás volt. Csupán annyi történt, h felemelte a bedobó ládika tetejét, betuszkolta a hirdetményeket, leveleket, majd elengedte a fedőt, ami visszacsattant. Na most ezeknek mind olyan hangja volt, mintha be akarnának törni. Szóval bővült az ősz hajszálaim száma.

BANK

Mivel délelőtt nem keresett minket Mark, ezért úgy döntöttünk, h inkább bemegyünk, elébe megyünk a dolgoknak. Úgy volt, hogy én busszal megyek oda, ő meg kocsival. Aztán változott a terv, mert az összes kp-t én kaptam meg, h vegyek weekly ticketet, viszont neki kellett volna a parkoláshoz az apró. Ígyhát hazajött és úgy mentünk tovább. Ráci mondta, h most én beszélek, h gyakoroljak. Bementünk, nagyon kedvesen fogadott minket a hölgy, aki felírta kik vagyunk és mit akarunk. Elmondtuk, h Markot keressük, mert azt mondta, hétfőn jöjjünk vissza aláírni a fontosat (amiről fogalmunk nem volt). Mindenesetre felírta, mit akarunk, majd várakozásra intett. Egyszercsak jött egy lány, aki hívott minket, h mistájsz. Ez a lány vérbeli angol volt, próbáltunk catchelni néhány szót, ami eleinte igen nehéz volt. Mire megszoktuk a beszédét, már tudtunk is kommunikálni. Elmondtuk, h minket berendeltek, ígyhát itt vagyunk. A csajszi utána nézett a rendszerbe, majd értetlenkedett, h miért rendeltek vissza minket. Mutatott formanyomtatványokat, h ezeket kitöltöttük-e vagy sem. Kitöltöttünk egy formot, majd mondta, h akkor ennyi majd postázzák. Hátttt…. ezért érdemes volt bejönni….

VODA

Ezután átmentünk a Vodafone-hoz, h mivel nekem úgyis ilyen kártyám van, ugyan lockoljuk át az angol hálózatra. Kértünk sorszámot, majd szépen vártunk. Odajött egy segédsrác és kérdezte, h mit szeretnénk. Elmondtam, h van egy szimpatikus sorszámom, ugyan hol látom majd, mikor jövök én. Mondta, h arcsi vagyok, h kértem egyet, de nem működik a rendszer, úh mondjam neki, mi bánt. Elmondtam, majd hátra hívott minket. Elővette a telefonját, kivette a kártyáját, elkérte az én telómat, kivette a kártyát és betette az övét. Bekapcsolta és kérte, h üssem be a kódot. Ez már erősen gyanús volt, h ő talán nem ért hozzá, mert ugyan miért az én kódom kell az ő kártyájához. Mindegy alapon beütöttem az enyémet és nagy meglepetésünkre nem volt megfelelő a jelszó. Mondta a srác, h hát sajnos akkor ez így nem fog menni, Mo-on kell unlockolni és semmi esély náluk erre. Azért megkérdezte, h mióta vagyok itt. Ezt értettem, csak nem sejtettem, h mit akar ezzel pontosan, így kérdően néztem Rácira, h segítsen ki. Ő helyeselt, h jól értettem, így elárultam neki. Ennek is rengeteg értelme volt… Ajánlott egy telefonos boltot, ahol esetleg segíthetnek, ami a piacon volt. Megköszöntük, majd elindultunk a piac felé. Egy db bodega nem volt nyitva, úh ezt sem tudtuk elintézni. Azon gondolkoztunk, h venni kellene vmi gagyi filléres telefont, amit tudnék használni. Sajnos a legolcsóbb 35font volt, ami tényleg annyira volt jó, h tárcsázhattam… Ezt tehát napoltuk. Vettünk viszont helyette egy vezetékes telefont a boltban. Nagyon izgi volt, mert azt is én vettem meg. Bár sokat nem kellett beszélni, azért még mindig fura volt, h először az angol mondat ugorjon be.

TANULÁS, FŐZÉS

Hazaértem, Ráci ment vissza dolgozni. Folytattam az angolozást: hallgattam jó kis leckéket, amik érdekesek, mégsem órákig tartanak és vannak hozzá kvíz kérdések, ajánlom jó szívvel: http://learnenglish.britishcouncil.org/en/elementary-podcasts . Írogattam ki hasznos kifejezéseket, amit az angol tanárral vettünk át. Szavakat nézegettem még. Közben bejelentkezett mindenki és rám voltak kíváncsiak, úh beszéltünk

Láttam, h lassan itt az idő, h elkezdjek főzni. A terveim között szerepelt a rántotthús csirkemellből, párolt zöldség és krumplipüré. Amikor kinyitottam a fagyasztott párolt zöldséget, nagyon meglepődtem, mert nem ömlesztett, összefagyott zöldség volt benne, hanem 4 külön tasakban volt egy-egy adag:

Nagyon ötletes és kényelmes. Kész lett a kaja, Ráci meg is érkezett. Napközben véletlenül megkóstoltam még egyszer a fagyit is

Este még megnéztem egy részt a HIMYM-ből, persze szenvednem kellett az angol felirat miatt, mert sietett, de aztán megoldotta a kis házi informatikusom A cégénél megpengették, h igazán illene sütnöm vmi jó magyaros finomságot, mert a múltkori körözött nagyon jó volt, de most hogy már kint lakom még kell vmit sütnöm nekik Aranyosak, mert mindig visz be vki vmi finomságot és kóstolgatnak. Szóval holnap vásárolunk még ezt-azt és sütök pogit meg palit.

2012.03.19.

Remek volt ágyba kapni a reggelit, ami ráadásul kekszes-csokis fagyi volt Egy ilyen indítás után már csakis szép lehetett, nem úgy, mint az idő. Reggel nézegettem munkákat, h mit lehetne megpályázni (persze előtte még minden hivatalos papírt be kell, h szerezzek). Egyelőre úgy tűnik, h megcsíphető irodai munka is, ami jóformán csak adminisztráció. Van persze csomagolós munka is. Azzal sem lenne semmi bajom, mert diákként már csomiztam ezt-azt és élveztem azt is.

Reggeli után elindultunk felfedezni a környéket. Mivel az előző lakáshoz közel vagyunk, így sok minden nem változott a környéken Erre felé van egy iskola, aminek külön futópályája, focipályája, kalapácsvető pályája, teniszpályája van. Szegény tanulók, mily’ kevés lehetőség. Az viszont tényleg igaz, hogy itt sokkal szebb a fű, mint otthon. Dús, világos zöld, sőt néha sárgás zöld. Mikor elindultunk esett az eső, olyan sunyi eső, h alig érzed, de elázol. Egy 10 perc után viszont elállt teljesen. Nem sok emberrel találkoztunk utunk során, sztem jobbnak látták ők is, ha otthon maradnak. Találkoztunk lovasokkal, két mókussal és rengeteg madárral. Egy-két órát sétálhattunk, aztán jöttünk haza. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy fáztam, mert igazából megfagytam. 3 réteg ruha és még így is hideg volt. A tegnapihoz hasonlóan; bár akkor is fura volt, h míg én fázom, az angolok lenge ruhákban, topánkákban libegtek mindenfelé…

Amikor hazaértünk Ráci ledőlt, én meg megettem a jólmegérdemelt Zsuzsanénisemet. Itt minden héten jár egy újság, ami olyasmi, mint otthon a Metro, csak 15x vastagabb, rengeteg reklám van benne, de érdekes cikkek is (Citizen – http://www.thehypnopractice.com/blog/wp-content/uploads/2011/06/scan0005.jpg). A fura az, hogy ezek nagy részét értem. Ezt elolvasgattam, meg a munka részét is. Aztán a neten nézelődtem tovább.

Délután megbeszéltük a holnapi teendőket. Vennem kell a buszon heti jegyet, mert ki tudja, hova kell majd mászkálnom. Itt is a 7-es busz jár és az angliai haza visz, nem a magyarországi haza. Elcaplatok a busszal a bankba, hogy aláírjam, amit kell, h megkaphassam a kártyámat. Remélem Mark lesz bent, mert ő már szembesült velem Ha nem, akkor az egy újabb kihívás. Még meg kell várnom a keddet, h NI numbert igényeljek, amivel már hivatalosan is vállalhatok munkát. Hát van feladat rendesen, de haladnom kell, h minél előbb kapjak munkát.

Szóval a holnapi nap lesz még izgi. Ennek örömére megkóstoltuk Ráci ajándékát, amit anyuéktól kapott: http://eurodrinks.hu/termekfotok/big_images/palinka_tipusu_szeszesital/nador_paprika_premium_05.png Beteg már nem leszek, pedig egy fél kortyot ittam csak. Sőt, sztem nem csak a baktériumokat ölte ki belőlem, hanem mindent Azt hiszem a tegnapról megmaradt fél cidert felhörpintem. Vhogy nálam az alkoholok soha nem akarnak elfogyni…

(Engem hergel, h a szöveget nem tudom sorkizártra tenni. Még nem jöttem rá ennél a WP-nél, hogyan oldható meg…)

2012.03.18.

A hajnali 3 órai kelés erősen meghatározza az ember napját. Bár nem nagyon tudtam aludni tegnap, mert kb. ezer dolog kavargott a fejemben. Forgolódtam, hülyeségeket álmodtam… Napkelte előtt elkészült az egész család és go Ferihegy 1 (talán utoljára). A csekkolásnál természetesen sikerült kifogni egy sort, ami nem akart haladni. Akik a mellettünk álló sorba álltak be, már rég túl voltak mindenen, így végül mi is sort váltottunk. Megjegyzem remek döntés volt a részünkről. Sajnos nem lehet elég alaposan elbúcsúzni Bár tudom, hogyha minden jól megy, akkor májusban hazajövünk látogatóba, meg hivatalosan is aláírni, hogy Rácival egymást akarjuk örökre

A tavaszi kabátomban jöttem el otthonról, mivel in HUN tavasz volt, tehát 22 fok, madárcsicsergéssel és vakító napsütéssel. És mellesleg így nem kellett elcsomagolni a télikabátot. A repülő úttal nem volt gond, de én mindig gondosan tanulmányozom a katasztrófák esetén alkalmazandó feladatokat. Már landolásnál látszott, h itt nem a tavasz fogad, hanem a tél kezdődik. Olyan tipikusan “vasárnapi rossz idő, maradjunk otthon inkább és DVD-zzünk”. Leszálltunk és már mindenki ölni akart, h minél előbb kivehesse a bőröndjét. A pilóta tájékoztatott minket, hogy egy kicsit legyünk türelemmel, mert még nem tudják kinyitni az ajtót, de reméli, h hamarosan megoldódik a problematika. Így én ültem tovább ugyanúgy.

Mikor megérkeztem a csomaghoz, valahogy megint nekem jött meg utoljára a poggyászom. Nem kedvelnek ebben az országban Kisétálva elkapott egy hosstess néni és kérdezte, h honnan jöttem és hogy az országban lakom-e. Feleltem én is kedvesen, majd utamnak eresztett. Valszín. rám nem tudott sózni semmit. Ráci már várt rám és végre-végre-végre-végre megölelhettük egymást Aztán elmentünk a buszhoz, ami elvitt minket a parkolóba. Ez fura volt nekem, hogy a parkolón belül is furikáznak buszok. A ‘B’ megállónál szálltunk le és megláttam a gyönyörűséges csodálatos kis kocsinkat. Ugyan használt, de nagyon jó állapotban van és tényleg olyan kocsi, amit mindig is akartam.

Átszáguldottunk millió körforgalmon és egyszer csak hazaértünk. A lakás is nagyon szép, otthonos és már el is kezdtünk rendezkedni. Elmentünk az IKEA-ba, vettünk nekem számítógép asztalt, meg kislámpát és gurulós széket, szóval most double nyomatjuk itthon. Szófát végül azért nem vettünk, mert képtelenség lett volna betenni a kocsiba és ha kiszállítást kértünk volna rá, akkor az pont a szófa ára pluszban. Az ASDA-t is meg kellett látogatnunk némi élelemért. Most 21 óra van itt, tehát otthon 22 óra, de még mindig sütöm a megrendelésre készített Zsuzsanéniset (http://www.videkize.hu/cikk?7684). Tehát valszín. alszunk, mire kész lesz Nem mondhatnánk kipihentnek magunkat. Viszont megkóstoltam az epres cidert, ami nem annyira rossz (http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQs2b8nk8Zk8DNY2qOALRHCV4I_Q5jLquJX0yY_3JfdWb92p7JLQw). Hát az elsőt szürcsölöm, fogyogat. Mondjuk amúgy sem vagyok alkohol rajongó, úh ne én legyek a mérvadó.

A vásárlás közben elmentünk lakás kulcsot másoltatni. A srác aranyos volt, de kb semmit nem értettem az ég világon abból, amit mondott. Ráci megoldotta a szituációt. Aztán elmentünk mekizni, a hazai ízek kedvéért. Ott is Ráci rendelt. Még nagyon nem álltam át angolra, ami elég necc idekint :S Ezután mentünk a bankba szlát nyitni nekem, ahol Mark nagyon kedves volt, és viszonylag minden szavát értettem, mégsem fogott gyorsan az agyam, h válaszoljak neki. Tehát az első angol napomat nem könyvelhetem el sikeresnek (erősen nem). Elvileg vmiért még hétfőn vissza kell mennem, de az nem volt világos. Majd hívják Rácit és megbeszélik én meg elcsámborgok oda. Az valóban izgalmas situation lesz

Na, most már egész szépen sül a Zsuzsanénis. Sztem amint kész van, eszünk egy falatot és azzal a lendülettel alszunk el A szurkolásokat, szugerálásokat, agykontrollozásokat és bevonzásokat továbbra is szeretettel várom

2012.03.17.