Nos, elég hosszú előzménye van annak, hogyan jutottam el odaáig, h ma megírtam a felmondó levelemet és alig várom a holnapot, h odaadhassam az agysérült főnökömnek, Chrisnek. Most már megírhatom, ki volt a kolléganőm, az a bizonyos T igazából Toma. Szóval Toma jelentkezett egy ügyfélszolgálatos állásra szintén ennél a csodás cégnél. Igazából ő már tesz az egész specialre, nem érdekli, utálja ezt a raktárat is és ennek megfelelően nem is segít. Sőt, ha lehet, akkor még engem ugráltat. Teljesen megváltozott. Úh nálam leírta magát.

A másik gyönyörű történet a pénteki meeting. Chris reggel beszélt Tomával és Gabival. Odajött hozzám is a special-höz és mondta, h menjek már, mert akarnak együtt beszélni a special-ről. Mentem is, leültünk és rögtön nekem esett, h úristen mi történt a munkateljesítményemmel, mert sokat romlott. Ezt még ecsetelte egy kicsit és hogy rengeteg pénzt veszítettünk. Erre teljesen felhergeltem magam és elmondtam, h a probléma ott kezdődik, h lecserélték a rendszert és elfelejtették tréningelni az embereket. Nekem kellett megtanulnom néhány dolgot, magamtól, v attól aki már kipróbálta a rendszert és szintén tudott vmit. Szóval ez a legjobb ötlet volt ever. Másodszor pedig, kértem segítséget személy szerint tőle is és Nimeshtől is, de nem kaptam. Erre persze jött a cuki magyarázat, h sokszor benne vannak vmiben és nem is figyelnek igazán, olyankor meg kell rángatni őket, h tényleg csak rám figyeljenek. Szóval nekem kell még azért is könyörögnöm, h dolgozhassak?! WTF? már elnézést…. Ráadásul azt végképp nem értem, h ehhez miért kellett behívni a másik két csajt. Gondolom ők is közbenjártak, h áthárítsák a felelőséget vki másra. Én pont ott voltam.

A meeting csúcspontja az volt, mikor kifakadt, h ő mennyire aggódik értem, mert, h egy napon belül 3x kérdeztem rá egy megrendelésre, holott már elmondták a választ. Úgy gondolja, h mentális problémáim vannak, és tényleg komolyan aggódik. Ezen mosolyogtam, de megnyugtatott, h nem ő ezt teljesen komolyan gondolja. Az egész meeting alatt fapofával hallgattam, mert baromságokról hadovált. Pénzt vesztettünk…. Igen, csak azt ne felejtsük már el, h én 3 napot dolgoztam és ezek a fizetések a korábbi hetekből jöttek össze, amikor ugye nem én dolgoztam ezen, hanem véletlenül pont Toma. A másik meg, h most már – az új rendszernek köszönhetően – nem úgy működik a dolog, h megjön egy megrendelés és máris lehet összeszedni és foglalkozni vele. Neeeeem. Csak szólnak, h van egy megrendelés, de te nem tudod letölteni – tehát nem kapod meg. Előtte egy-két napos tortúrát kell tenni, h egyáltalán lássad és elkezdj vele foglalkozni. Mindenki tudja Chrisről, h fogalma sincs semmiről és rengeteg panasz érkezik rá. Azt mondjuk nem értem, h miért nem cserélik le minél előbb, h működni is tudjon ez a kóceráj.

Azért szerencsére megmaradtam hülyének és hittem a mesékben, a vasárnapomat arra szenteltem, h elkészítettem a teljes dokumentációt a special ügyfelekről. Az utolsó kis matricázástól a szállításig. Eddig ilyen nem létezett. Még megvolt bennem a lendület, h javulni fog a helyzet. Elküldtem Chrisnek, Nimeshnek, Gabinak és Tomának. Elmondanám, h nulla, azaz zérus, azaz semmi válasz nem érkezett vissza, de még szóban sem. Gondolom az járt nekik… Mindegy, most már bárki tudja csinálni, amit mi csináltunk, az én lelkiismeretem tiszta, tényleg mindent megpróbáltam. Most néhány változás tényleg lett, amit eddig ketten csináltunk Tomával, azt most 7 ember végzi…

A tervem az ezek után, h még véletlenül se tűnjek ki a tömegből, minél jobban el kell vegyülni. Megcsinálod a dolgod, munka után kilépsz a kapun és elfelejtesz mindent, nem foglalkozol vele. Jó lenne, ha így lenne a jövőben. Sajnos mindig megszívom, mert terhelhető vagyok és nincs nagy pofám Bárcsak…

Szóval a mai este folyamán megírtam a felmondásomat, holnap kinyomtatom a cégnél és szépen odaadom a nagyvezérnek. Onnantól pedig ímmel-ámmal állok neki a munkának, ahogy ők hozzám. Good Fuck. I mean Good Luck

2013.10.21.

Na, végül kiderült, h 5en pályáztuk meg az állást. Egy abból velünk dolgozik itt MK-ben, a többi watfordi. Egy 15perces interjún voltam, ami inkább beszélgetés jellegű volt. Aztán kiderült, h nem engem választottak. Ez nem ért oly’ váratlanul, hiszen, ha tényleg engem akartak volna, akkor meg sem hirdetik a posztot. A nő, aki megnyerte, amúgy kedves, nincs vele semmi baj, dolgoztunk már együtt korábban. Viszont neki egy nap elég volt az egészből és ma hivatalosan is bejelentette, h nem fogja csinálni ezt a részt, nem vállalja. Hmm…. Mondjuk akinek van egy kis ép esze, az tényleg nem dolgozik ezen a részen. Sajna nekem nincsen… Szóval eddig úgy néz ki, h sehogyan sem választanak engem. T meg megpályázott – menedzserek bíztatására – egy ügyfélszolgálatos állást ugyanitt. Remélem összejön neki Én meg majd betanítom a főnökömet a munkára, segond Idióta….

Túlvagyok az első angol órán, egyelőre csak hasznos infokról volt szó, de jó lesz ez Az Entry-3 csoportba kerültem, ami azt jelenti, h pont középtudásom van. Efölött még van két szint. Decemberben lesz vizsga mindenféléből, ami egy nyelvvizsgán szokás. Ha azt megcsinálom és átmegyek, akkor kezdhetem a következő szintet. Nagyjából egy éves procedúra, amíg végzek mindegyikkel. Elvileg addigra tudok majd angolul Tanfolyam után meg mennem kellett dolgozni, mivel pénteken közölte velem Chris, h mindenképpen be kell mennem dolgozni szombaton… Mondtam, h akkor 3 óra hosszára be tudok menni, mert reggel kurzusom van. Megérkeztem a parkolóba, pont akkor hívott, h hamarabb végeznek, 2kor. Úh egy órát dolgoztam, aztán mentem haza. Szervezettség a toppon. Mindegy.

Most két ismerősünk nálunk lakik, mert munkát keresnek és addig legalább nem kell bérleti díjat fizetni, csak fogyasztást Egyikük az én cégemnél kapott munkát, ügynökségen keresztül, a másik pedig remélhetőleg Rác helyére kerül majd. Mindkettőjüknek volt már megkeresése máshonnan, egész jó ajánlatokkal – nem piking meg pakk. Én meglátom, h lesz itt a cégnél és ha bírom addig, akkor jövőre keresek mást. Igazából már a héten fel akartam mondani, mert már hányok bejárni, de meglátjuk. Szóval a lányokon felbuzdúlva átnéztem az önéletrajzom, meg nézegettem milyen álláslehetőségek vannak. Remélem egy nap tényleg sikerül irodába kerülnöm és vmi adminisztrációt csinálni. Az lenne a legjobb ever

2013.09.26.

Annyi várakozás után végre eljutottunk Prágába. Ezt ezúton köszönjük Katinak és Mikinek, akik megleptek minket még az esküvőn Csütörtök este, rögtön munkából mentünk a buszpályaudvarra, onnan meg a reptérre. Izgalmas volt, mert két nappal utazás előtt találtunk egy hostelt, ahova írt Ráci, h szobát szeretnénk foglalni. Nem érkezett válasz azóta sem. Mikor megérkeztünk olyan éjfél körül, felhívtuk őket, h tudnak-e fogadni. A néni nem igazán beszélt angolul, de nagyjából megérthetett minket, mert tudtunk menni rögtön. A nagy utazás után jó volt lecsutakolni magunkat és aludni egyet.

Reggel bementünk a városba, felderítettük, h hova érdemes menni másnap, körbejártuk a belvárost. Fél 3kor megérkeztünk a 4*-os szállodánkba Nagyon kedves volt mindenki, a szoba is gyönyörű volt, kényelmes. Ott szintén lecsutakoltuk magunkat, majd mentünk vissza a városba. Alaposan belevetettük magunkat a felfedeznivalókba. Ráci igyekezett minél több sört megkóstolni és sztem nagyjából sikerült is neki. Én is azért belekóstoltam, nehogy szó érje a ház elejét, h Prágában nem ittam sört Rácinak igazából két hely volt különösen fontos: Az Arany Tigris és a Svejk. Egyikben sem csalódott. Az Arany Tigris tipikus söröző, ahol kiabálnak az emberek, ha kinyitod a szádat, már adják is a sört – anélkül, h bármit mondtál volna. Én csak meg akartam kérdezni, h csinálhatok-e pár fotót, már nyúlt a korsóért a csapoló. Nem volt már szabad hely, úh Ráci állva felhörpintette a sört. Jó hangulata volt a helynek és állítólag a sör is finom volt. A Svejk-ben itta Ráci élete sörét, oda vissza is kellett még mennünk szombaton. Körbejártuk a belvárost, majd este felé elindultunk vissza a hotelbe. A hotel mellett még volt egy söröző, oda beültünk és Ráci megint kipróbált egy sört. Nagyjából fél 2 körül aludtunk el, de az órát be kellett állítani a reggeli miatt. Én már nagyon vártam ezt a részt és nem kellett csalódnom

Szombat reggel 8 körül lementünk reggelizni. Svéd asztalos reggeli volt, egyik oldalon a hidegtálak: felvágottak, sajtok, zöldségek, gyümölcsök. A másik oldalon pedig a meleg reggeli: virsli, sült kolbászfalatok, tükörtojás. Persze nyilván lehetetlen felsorolni azt a rengeteg féle ételt, amit láttunk, de megkóstolni mindent ugyanolyan lehetetlen. Egy külön – vulkán alakú – asztalon pedig a desszertek voltak, főleg piskóták, különböző variánsban. Egy asztalon több száz egyforma pohár és magadnak tudtál nyomni üdítőt: narancslé, multivitamin, alma és víz. Egy külön pult volt a kávénak és megint egy másik a szószoknak, amit az ételhez tudtál enni. Annyira sokat ettünk, h aznap csak este 9kor ettünk legközelebb. A reggeli után visszamentünk a szállodába és megint átnéztük, mit akarunk megnézni, aztán útnak eredtünk. Irány a belváros. A belvárosban minden sarkon volt kolbászos, ami tényleg azt jelenti, h 4 féle kolbászból tudsz választani és ugyanennyi virsliből. Kiflibe teszik neked és nyomhatsz rá magadnak szószt. Ráci ezt nem hagyta ki és gyorsan benevezett egy kóbira. Azután felmentünk az egyik templom toronyba, ahonnan tényleg mesés volt a kilátás, viszont milliónyi ember volt ott és alig haladtunk. Egy irányba kellett menni, h körbeérjen mindenki, nagyjából úgy, mint otthon Ópusztaszeren. Eljutottunk a közlekedési múzeumba, ahova tényleg csak véletlenül találtunk oda, pedig kerestük térképen. Nagyon érdekes volt, kaptunk tájékoztatót is, h mi micsoda, mikor használták, stb. Visszamentünk a belvárosba és egy nagyon eldugott utca nagyon eldugott végében volt egymással szemközt két étterem. Mi beültünk az egyikbe. Ráci ivott 3 különböző sört, nekem pedig életem egyik álma teljesült: banánsplitet ettem A hely nagyon kedves volt, egy kb. 14 éves fiú rohangált, vette fel a rendeléseket, nagyon udvarias volt. Olyan családi vállalkozásnak tűnt. Miután befejeztük ott a kortyolgatást és banánozást, mentünk a várhoz, ahol kiderült, h nem lehet, csak a várba bemenni, a belépőt úgy kell megváltani, h 3 épületbe jó. Sajnos már nem volt időnk arra, h zárásig mindent meg tudjunk nézni, úh azt kihagytuk. Megnéztük viszont a kertet, ami hatalmas volt és gyönyörű. Elsétáltunk a siklóig, amivel fel is mentünk a hegyre. Ott is már minden zárt, úh sétáltunk egyet és le is jöttünk vele. El akartunk menni a Nemzeti Múzeumba, de azt lezárták és csak egy része működött, amit pedig elköltöztettek máshova, az meg nem derült ki, h hova. Este már kezdtünk éhesek lenni, úh kerestünk éttermet, ahova szívesen mentünk volna. Végül találtunk egy helyet, egy pincében volt berendezve. A 60as éveket idézte, nagyon hangulatos volt. Félhomály, gyertyafény, kellemes zene. Ezeknek köszönhetően megvolt a romantika Mivel már éheztünk a hazai ételekre, ezért rántott húst ettem petrezselymes krumplival, Ráci pedig csülköt káposztával. Miután végeztünk, még a Svejk-be vissza kellett menni az isteni sörért és már név szerint tudtuk kérni: Master Special. Én egy lányos sört kaptam (Fénix), de egyikünknek sem ízlett annyira, mert olyan semmilyen íze volt. A finom vacsora után visszamentünk a szállodába. Megint nagyon eljárt az idő, szintén olyan fél 2 körül sikerült ágyba kerülni.

Másnapra megint csörgött az óra, h tele kell tömni magunkat Így is tettünk hát. Olyan 10 óra körül kicsekkoltunk és elindultunk még a városba. Maradt nálunk néhány kifli és keksz, úh azokkal megettettük a hattyúkat és galambokat. Ezután elindultunk a buszpályaudvarra, onnan a reptérre. Ott különösen szigorúan csekkolták, h tényleg akkora-e a kézi poggyászod, mint a megengedett. Csak a mi sorunkból jónéhány embert lehúztak plusz költségre. A repülőn végig aludtunk jóformán, aztán a hazafelé menő buszon szintén. Mikor megérkeztünk már volt 6 óra és már nagyon éhesek voltunk. Elmentünk a szokásos pubunkba, ahogy a pub cicája is ott szunyókált abban a sarokban, ahová mi is ültünk. Jól megdögönyöztem, aztán vacsora után hazajöttünk. Minden a legnagyobb rendben volt, de kell egy pár nap, míg kipihenjük a fáradalmakat

Összefoglalva Prágáról annyit érdemes tudni, hogy nagyon hajaz Budapestre, egy az egyben: Gellért hegy, Margit sziget, Lánchíd, Örs, Budai vár. Lényegében olcsó hely és sokszínű. Ebbe az is beleértendő, h nagyon sok meleg lány pár sétálgatott nyíltan az utcákon, ugyanúgy sok a kínai, mint otthon. Nagyjából 4-5 napot kell rászánni, mert akkor mindent meg tudsz nézni, amit érdemes és időd is van rá. Mindenhol megérteted magad angolul, az utolsó kis csehóig, úh nem veszel el, sehol nem akarnak átvágni. Ráci azt mondta, jövőre menjünk megint, úh lehet, h bejegyezzük a naptárba, mikor indulunk

2013.09.09.

Korábban Chris mondta ugye, h ha T elmegy a cégtől, akkor én veszem át a helyét. Hogy hogy nem, egyik nap látom a belső hirdető táblán, h lehet pályázni a posztra, méghozzá 3szoros pénzért. Enyhén lepődtem meg ezen…. Mindegy, hát akkor vagy Chris gondolta meg magát, v – ami inkább valószínűbb – a főnökök hirdettették meg a posztot. Valószínűleg azért is tették ezt, mert a watfordi iroda leköltözik hozzánk, így sok embert kirúgtak, a maradékból pedig nem sokan akarnak leutazgatni minden nap. Az nekik 2 óra lenne naponta, szóval azért nekik sem egyszerű. Amiről tudok, h egy nő watfordból megpályázta az állást, meg Nimesh barátnője. Ezek után sajnos úgy érzem, semmi esélyem. Nyilván az állását elvesztő angol nőt választják első sorban. Ha mégsem pályázott, akkor nyilván a főnök barátnőjét és csak utána jövök én. Mindegy, rendesen jelentkeztem én is, elküldtem az önéletrajzom. Péntek volt a határidő, de szerda késő este küldtem át a felturbózott önéletrajzomat. Mostanáig semmi választ nem kaptam, h egyáltalán megkapta-e. Majdcsak mond egyszer vmit vki.

Két héttel ezelőtt tökre örültem, mikor megkaptam postán a bizonyítványt a tanfolyamomról, de hamar lelohadtam, mert el van írva rajta a nevem Lebeszéltem az iskolával és vissza kell küldenem hozzájuk egy levéllel, h mi történt és javítják.

És ha már így belelendültem, akkor gyorsan jelentkeztem egy angol tanfolyamra, amit nem messze tőlünk tartanak a centerben. Múlthét kedden voltam felmérőn és Entry-3 csoportba kerültem. Ez annyit tesz, h efölött még van két szint, a Level-1 és a Level-2. Érdekes arcok jöttek oda. Ha jól emlékszem 11en voltunk és abból csak én meg egy srác dolgoztunk. A 2 és fél órából a legtöbb idő azzal ment el, h milyen papírokat kell kitöltenie annak, aki rászoruló, támogatott, v nagycsaládos. Volt, akinek még az NI numbere sem volt meg, volt aki nem is akart munkát keresni és olyan is, aki még annyit sem tudott angolul, h yes. Igencsak vegyes társaság. A tanfolyam díját részletekbe is be lehet fizetni, úh az elsőn már túl is estünk Jövőhét szombaton kezdődik a kurzus. Én választottam a szombatot, mert hétköznap, meló után biztos nem lesz semmi energiám odafigyelni. A szombat reggel viszont 9et jelent, ami nem is hajnal, úh jó lesz az

Végül csak sikerült megvennünk a kanapét Nem volt egy egyszerű művelet, mert már kb. 3 hónapja rajta vagyunk a témán. Az győzött meg minket, h a bankholiday jóvoltából mindenki akciózott. Találtunk egy tökéletes kanapét: bőr, fekete, 3 üléses + egy fotel, ugyanaz a design. Nagyjából Karácsonyra kapjuk meg, úh az lesz az ajándék. Megvettük a fürdőszoba szekrényt is, úh most már van tükör a fürdőben, sőt, polc is van mögötte és mellette is. Most már egyre jobban kezd otthonra hasonlítani a házikó.

2013.09.09.

egy nagy varos, es en allast kaptam benne. Elso munkanap szept 30, varom mert izginek latszik. Most majd vonattal fogok jarni dolgozni dehat nembaj.