szept 02

Jamaica (pozitív-negatív)

Jamaica fantasztikus élmény volt, nem is lehet összefoglalni, lássuk pontról pontra 🙂

Hihetetlen volt, amikor elérkezett a nap, h menjünk Jamaica-ba. Kerek egy évet vártunk rá, és egyszercsak hirtelen már azt beszéltük, h másnap hogy megyünk taxival a reptérre. Megbeszéltük, h először hozzánk jöjjön 3/4 3-ra és onnan megyünk Jimmihez, ahol Jankával együtt felszedjük őket. 2 órás út várt ránk, aminek az elején nagy lelkesedéssel trécseltünk, aztán szépen lassan mindenki elaludt. Mikor megérkeztünk, becsekkoltunk gyorsan, h azon túllegyünk, aztán elmentünk reggelit nézni. Reggel 5-kor. Végül az angol reggeli mellett tettük le a voksunkat. Utána Jankával nézelődtünk a reptéri boltokban, addig a fiúk aludtak 🙂 Végre felszállhattunk a gépre 8 után. Szerencsére sima utunk volt és egész jól elszórakoztattuk magunkat. Ettünk, filmeztünk, beszélgettünk, aludtunk.

Amikor megérkeztünk a reptérre, vártuk, h felvehessük a csomagjainkat és menjünk a Tui buszhoz (Tui, aki szervezte az egész utazást). Ez hármunknak sikerült is. Raz bőröndjét csak nem találtuk. Szóltunk az ottaniaknak, h nincsen meg egy bőrönd. Keresgélték, mi is, közben kitöltötték a papírokat. Jankával arra gondoltunk, h várni kellene még a legtöbb bőrönd elmegy és ha marad egy olyan, ami hasonlít Raz-éhoz, akkor valószínűleg az a személy vitte el. A végére tényleg maradt egy hasonló bőrönd, így minket utunkra eresztettek, h elérjük a buszt és ők addig felvették a kapcsolatot az illetővel. A busz, amivel mentünk a hotelhez légkondis volt és szólt a reggie zene. Énekelgettünk és nézelődtünk. Persze Raz eléggé frusztrált volt, h mit fog hordani két hétig, de tartotta magát.

Egy óra alatt odaértünk a hotelbe. Olyan volt, minthogyha ismerős helyen járnánk, mert a filmekből jól ismert kinézetű trópusi recepció fogadott minket. Amint kiszálltunk a buszból, máris kaptok a Welcome drinket, úh amíg sorban álltunk, szürcsöltük a koktélt. A becsekkolásnál a hölgy mondta, h megérkezett Raz bőröndje is, úh utána ünneplés volt 🙂 Letettük a cókmókokat a szobákban (Jankáék szobája 2-vel arrébb volt) és megbeszéltük, h találkozunk a vacsoránál. Lementünk az étterembe és megdöbbentünk, h mekkora a kínálat és úgy láttuk, h lehetetlen lesz mindent megkóstolni a két hét alatt. Persze degeszre ettük magunkat, de utána még elmentünk az egyik bárhoz koktélozni. Merthogy kb 8 bár volt a hotelben. Éppen jazz este volt, egy jazz énekesnő énekelt a színpadon. Mint kiderült, minden este más programok voltak, nagyjából végignéztük mindegyiket a két hét alatt. A koktélokkal lementünk a partra és térdig sétálgattunk a vízben, ami meleg volt. Persze rögtön jött a füvesárus ember, de mondtuk neki, h most nem élnénk az ajánlatával 😀 Nagyjából este 1ö-ig maradtunk lent, aztán felmentünk aludni. Igen, viccesen hangzott, hogy ilyen korán véget vetettünk a bulinak, de ne felejtsük el, h 6 órás eltolódás van és mi 24 órát utaztunk. Szóval akkor igazából nekünk már hajnali 4 óra volt.

Másnap kezdődött, amire nem számítottam, a jetlag (időzóna szindróma). Azt hittem, ezeket csak kitalálják az emberek, h legyen kifogásuk mondjuk lógni a munkából, de sajnos rá kellett jönnöm, h ez valóban létező jelenség. Olyan álmosság kerülgetett 3 napig, amit megspékelt a hasogató fejfájás, h azt hittem végig ilyen lesz. Szerencsére tényleg a harmadik nap után elvágták. Ennek azért is örültem, mert tele voltunk programokkal. Lássuk is hát, mifélékkel 🙂

1. Szállás

A szállás némi kifogásolnivalót hagyott maga után, a 4* igazából 2 volt. Tiszta volt a szoba, meg a hely maga, de a vakolat jött le, az ágyterítő szakadt volt és nem kaptunk sem sampont, sem szappant mindig. Szerencsére a légkondi legtöbbször működött. Sőt, néha elment az áram is. Érdekes módon a minibár teljesen rendben volt. Kétnaponta feltöltötték az üvegeket (rum, vodka, brandy, gin) és az üditőket-vizeket a hűtőben. A takarítóknak hagytunk mindig borravalót, mert féltettük a fogkefénket 😀 Viszont cserébe szép törölköző figurákat kaptunk: hol hattyút, hol szivecskét. A széf biztonságosnak mondható, nálunk volt a kulcs végig. Na és a kilátás….

Az éttermek és bárok fantasztikusak voltak. Az éttermekben folyton utántöltötték vízzel a poharainkat, viszont magadnak kellett menni üdítőért vagy alkoholos italért. A kínálat annyira széles volt, h nem is tudok mondani olyan ételt, ami ne lett volna abban a hatalmas teremben. A csokiszökőkúton keresztül a különleges gyümölcsökön át egészen a sültekig, minden. A bárokban néha dupla adag alkoholt kellett kérni, mert szerették kispórolni. Ha szerettél volna borravalót adni, azt meg nem fogadták el vagy mi csináltuk rosszul. Mindenesetre a koktélok is isteniek voltak.

2. Blue Hole

Az első állomásunk igazából meglepetés volt, mert együtt elindultunk a városba, h megnézzük a piacot. Ez sikerült is, a hotelből kifelé egy taxis elkapott minket (merthogy Jamaica-ban a taxisok intenek le téged, h kell-e fuvar) és beültünk mindannyian. Légkondis volt és üvöltött a reggie zene. Klassz volt. Körbenéztünk a piacon, ahol szintén úgy éreztük magunkat, mintha szúnyogok csaptak volna le ránk. Mindenki odajött, h nézzük meg a portékáit. Eleinte elhittem, h minden kézzel készült, aztán rá kellett jönnöm, h mindenkinek ugyanaz a terméke van. Kivéve néhány fafaragót. Az egyiknek annyira tetszettek a munkái, h később visszamentünk hozzá vásárolni. Ezúton mondom és reklámozom, hha vki Jamaica-ban jár, azon belül is Ochi-ban, akkor keresse a piacon John-John fafaragót, a 44-es bódéban. A piac után kicsit továbbsétáltunk a városba, ami számunkra elég félelmetes hely volt. Mi voltunk az egyetlen fehérek, de szerencsére Jimmi és az uncsitesói ott voltak. Ott Jimmi lebeszélte egy taxissal, h vigyen el minket a Blue Hole-hoz. Fogalmunk sem volt róla, h mi az, de mondtuk, h akkor menjünk. A 4 személyes taxiba beültünk 7-en, egymás ölében, meg a csomagtartóban <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> Kiderült, h ez egy eldugott vízesés, amiről turisták nem nagyon tudnak, csak ha helyiekkel mennek. Csodálatos környezet, átlátszó víz. Vittük a tengerjáró cipőt, ami mint többször kiderült, a leghasznosabb, amit magunkkal vittünk. Szóval alulról megmásztuk és úsztuk a vízesést és a tetején pedig mondta a vezetőnk, h akkor innen lehet leugrani. Hát inamba szállt a bátorságom, mert egy 5-6m magas sziklán álltunk. Mindenki sorban ugrott le, mire sorra kerültem én. A tériszonyom miatt remegett kezem-lábam, de Janka leugrott előttem és bátorított. Ráadásul a többiek is túlélték a szemem láttára, így én is ugrottam végül. Fantasztikus érzés volt, h sikerült leküzdeni a félelmem. Már lefelé haladtunk és akkor pedig egy olyan 8-10m magasságból is le lehetett ugrani. Mondtam, h azt végképp nem merem, de mire felnéztem, már megint mindenki leugrott. Odaálltam a szélére és a tériszonyom megint megingatott, de mielőtt teljesen lebeszéltem volna magamat, ugrottam. És milyen jól tettem! Sőt! Még a vízesés alatt lévő barlangba is beúsztunk. Újabb bátorságpróba kipipálva. Mikor leértünk, Jankával vettünk magunknak bátorság karkötőt, mert megérdemeltük <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” />

3. Lovaglás

Egy másik bátorság próba állt előttem. Régen a ló volt a kedvenc állatom, mindenhova azt rajzolgattam. Sőt, amikor általános iskolában rossz kedvem volt és a tanárnő kérdezte, h mi a baj, azt feleltem, h meghalt a lovam 😀 Aztán egyszer egy ló mellett ebédeltem, ami nagyon nem tetszett neki és az állával tiszta erővel mellkason ütött. Repültem vagy 2 métert. Na, de erőt vettem magamon és felszálltam a lóra. A vezető végig jött velünk, csak sétálgattunk. Bár megjegyzem, megint milyen szerencsém volt… Az én lovamnak nem tetszett vmi, úh 10 perc után elkezdett szaladni. Húztam vissza a kantárt, a vezető meg kiabált utánam, h jobban húzzam. Úh végül megállt és visszaállt a sorba, ahogy mentünk. Másfél órát sétáltunk, mentünk a városon keresztül és a tengerben is megmártoztunk lovastul. Hárman mentünk, én, Jimmi és az egyik unokatesója. Jól éreztük magunkat, annak ellenére, h tűzött a nap és még jobban lesültünk az út során. Mindenesetre jólesett, h megint teljesítettem egy bátorságpróbát.

4. Luminious Lagoon

Jimmi és Janka szóltak, h találtak egy szórólapot, h lehet éjszakai hajókázni egy különleges lagúnában. Nem tudtuk pontosan, h milyen lesz, de mondtuk, h persze, mehetünk. Taxival mentünke egy órát, már sötét volt. A taxisok életveszélyesek arrafelé, száguldoznak, lobogott a hajam. Megérkeztünk és egy kis tópart melletti épületben voltak emberek, úgy nézett ki, mint egy étterem. A hajók kint sorakoztak és odavittek minket az egyikhez. Idegenekkel voltunk együtt egy hajóban, turistákkal. Kivittek minket a sötétben a lagúna közepére. Láttuk, h a vízben, fénycsíkok suhannak, össze-vissza. Aztán megálltunk és a vezető mondta, h most beugorhatunk a vízbe és mozogjunk, amennyit tudunk. Na, az idegen turistáknak nem kellett kétszer mondani, ahogy Raznak sem, már benn is voltak a vízben. Nagyon félelmetesnek látszott, de beugrottam én is. Ahogy magyarázták, azért különleges ez a lagúna, mert sós és édes víz keveredik, de olyan módon, h pont megélnek ott a különleges planktonok. Napközben fényt vesznek magukhoz és ha bármi nekik csapódik, kieresztik. Este nyilván ez tökéletesen látszik. Szóval ahogy úszkáltunk, minden mozdulatunkat fénycsóva követte. Ahogy himbálóztunk fel-le úszkálás közben, olyan volt, mintha csillámpor folyt volna le rólunk. Csodálatos élmény volt, örültünk, h részt vehettünk benne. Mint kiderült, a világon csak 4 ilyen hely van és Jamaica-ban a legaktívabb. A neten találtam egy képet, mert mi nem tudtunk készíteni, h látszódjon a lényeg.

 

5. Bulihajó – Dunn’s River Falls, búvárkodás

Lefoglaltunk egy szombat reggeli időpontot a bulihajóra, Jimmi, Janka, Raz, én és az összes Jimmi rokon jött. Kora reggel már sorakoztunk és aláírtuk a nyilatkozatokat. Beszálltunk a hajóba és indították is a zenét, közben elmondták, h mire vigyázzunk, mik a szabályok, aztán elindultunk. Nem mindenki táncikált, többek között én sem, mert hányingerrel küszködtem. A többiek söröztek, én csak vizet kértem, de nem lett jobb. Fél órán belül megérkeztünk az első állomásra, a Dunn’s River Falls-hoz, ami a Blue Hole-hoz hasonló vízesés. Elég sokat kellett sorbaállni, de megérte. Iszonytató tömeg volt, ugye ide hozzák az összes turistát. Kézenfogva, láncot alkotva másztunk fel, de csodálatos volt itt is. A tetején már szakadozott a tömeg, úh nem volt zavaró a többi ember. Tiszta trópusi környezet, ahogy körbenéztünk, közben a vízesésen voltak kis természetes medencék, ahol hol sétálni, hol úszni kellett, h feljebb jussunk. Közben el kezdett esni az eső is. Úgy éreztük magunkat, mint egy filmben, talán a Jurassic Park jutott először az eszembe 😀 Amikor felértünk, bevártunk mindenkit, majd visszamentünk a hajóra.

Egy kicsit odébb vittek, ahol lehetett könnyű búvárkodni. Kaptunk pipás maszkot és békalábat is. Én nem kértem a békalábat, a többiek igen. Raz letette végül, mert csak zavarta az úszásban. Én pedig megszabadultam a pipától, mert nem tudtam normálisan lélegezni. Egyszerűen csak levegőt vettem és lemerültem, aztán amikor lélegeznem kellett, feljöttem. Csodás volt a látvány, karnyújtásnyira voltak a korallok, halak, apró állatkák. Nagyjából 20 percet töltöttünk ott, aztán vissza a fedélzetre. Akkor elindult az igazi buli: zene és már töményet is felszolgáltak. Én is ittam egyet és segített is, mert elmúlt a hányingerem 😀 Táncikáltunk, amíg visszaértünk a hotelhez. Persze a legénység, két hölgy, gondoskodott a hangulatról, táncoltak velünk és tanítottak néhány mozdulatot. Amikor kikötöttünk, elmondta a búcsúszöveget, de még egy útravalót is mondott: És akkor most kérném, h Mr Rácz lépjen elő, mert kívánunk neki boldog szülinapot! Én direkt nem szerveztem neki semmit, mert megkért, meg tudom, h amúgy is utál a középpontban lenni, de ez most Jimmi volt 😛 Kapott 3 töményet és betettek egy szülinapos számot, úh még vagy 10 percig táncikáltunk. Persze a szakadó eső miatt nem is nagyon akartunk kiszállni. A hotelbe visszaérve pedig találtunk egy apróságot az ágyunkon. A hoteltől kapott Raz egy tortát, ami megjegyzem nagyon finom volt. Nagyon jó kis nap volt.

6. Delfin

A delfines programon mindenképpen részt szerettem volna venni, de nem foglaltuk le előre. Raz viszont lefoglalta online egy pár nappal előtte, mert éppen kedvezményt adtak rá, így gyorsan lecsapott rá. Elmentünk taxival a helyszínre, ami nagyon jól ki volt alakítva. Raz nem akart úszni, de neki is kellett belépőt fizetni. Mindenféle programok voltak ott, meg állatokkal találkozás, szóval nem volt teljesen haszontalan neki sem. Végigmentünk a madarakon, nyulakon és hüllőkön, aztán eljött az én időm. A tengerből volt leválasztva pár rész és azokat alakították ki medencének. A karszalagunk alapján csoportokra osztottak minket és mindenkit más vezető vitt el. Én a legdrágább csoportba kerültem véletlenül, pedig nem is arra fizettünk 😀 Csak 8-an voltunk, így több idő jutott mindenkire. A delfinek, ahogy ezt eddig is tudtuk, nagyon édes állatok. Úsztunk velük, táncoltunk együtt, kaptunk és adtunk puszit. 40 perces volt a program, két delfinnel. A tapintásuk olyan volt, ahogy elképzeltem, gumi. Viszont a hasuk rózsaszín, nagyon cukik. Amikor végeztünk, utána még nézelődtünk a parkban. Lehetett volna képeket vásárolni, de kisebb vagyont kértek értük, úh inkább úgy döntöttem, h az élmény a fontos. Volt egy Hettihez hasonló cica, aki szeretetre vágyott, amit tőlünk meg is kapott, később olvastuk csak a park szabályzatában, h ne barátkozzunk a cicával. Upsz… 😛

7. Családi egyesülés

Az egész Jamaica-i kiruccanás ugye azért volt, h Jimmi újra találkozhasson a rokonaival. A legtöbb ugyan itt lakik nálunk a környéken, de még többen Jamaica-ban. A szállodánk melletti faluban szervezték meg, ahol egy kifőzde üzemelt és le volt foglalva a tengerpart egy része a családnak. 11-től volt meghírdetve a buli, de olyan Jamaicai-asan a legtöbben 3 óra körül érkeztek. Rengeteg képet csináltam a géppel, nagy találkozások, soha nem látott rokonok. Jól éreztük magunkat. Közben Jankával és Raz-cal elmentünk a piacra megint és ismét vásárolgatnunk kellett. Bár most már sokkal rutinosabban mentünk és leráztuk az eladókat. Már nem dőltem be annak, h minden kézműves 🙂 Mi 5 órakor visszamentünk a hotelbe és szokás szerint teletömtük magunkat.

Igazság szerint a második hét vége felé egyre kevesebbet tudtunk enni, már nem érdekeltek a mini desszertek, sem a péksütik, sem a változatosság. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, kalandokban volt részünk és szinte mindent kipróbáltunk, amit szerettünk volna. Sőt, még a pihenés is belefért.

—————————————————————————————————————————————-
CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK AJÁNLOTT INNEN LEFELÉ GÖRGETNI!!

8. Csípés

Jamaica egyik utóhatása nem sikerült pozitívra. Még az utolsó napokban kijött a hasamon egy kis vízhólyag. Nem is foglalkoztam vele, gondoltam, majd kipukkan, kiszárad és elmúlik. Nem így történt. Egyre nagyobb lett és elkezdett terjedni körben. Az eredeti vízhólyag egy gomostűfej méretű volt. Aztán köldök méretűvé cseperedett és másik 5 vízhólyag is kijött körülötte és azok csak terjedtek. Folyton nedvesek voltak, nem akartak begyógyulni, viszont elkezdtek váladékozni. Mivel nyílt seb volt az összes, fájdalmas volt mozognom, amiért ilyen hülye helyre nőttek. Az eredeti sebből 5 nap alatt jutottunk el erre. Betadinnal kenegettem és próbáltam lefedni, h ne érje semmi. Ez is rossz ötletnek bizonyult, mivel, h folyton nedves volt, beleragadt minden. Amint egy kicsit gyógyult volna, este lekötöttem és reggelre fel kellett tépni. Viszketett, égett és csípett. Érdekes módon fájdalmas nem volt. Mivel én úgy gondoltam, h el fog múlni (valóban naívan), ezért nem is mentem orvoshoz. Anyuék azonban kézen fogtak és elvittek a sürgősségire, h ezt mindenképpen meg kell nézetni.

Két órát vártunk, ami nem is mondható rossznak, eleve ki van írva a váró teremben, h a várakozási idő 2-3 óra. Addig jól elbeszélgettünk. Bejutottam az orvoshoz és mondta, h ez egy elfertőződött csípés és körülötte jönnek ki az újabb hólyagok. Ő észrevett még két kicsi hólyagot a nagyok felett. Hát mondom, ez nagyszerű. Akkor már tényleg aggódtam, h a csípéstől mi bajom lehet, ki tudja, mi került be a szervezetembe. Azt mondta, h figyeljem a hólyagokat, h merre terjednek, mert ha oldal irányba, akkor az egy másik betegségre utal és másképp kell kezelni. Felírt antibiotikumot és mondta, h sós vízzel tisztítsam a sebeket. Kérdeztem, h mit javasol a lefedésére, mivel minden beleragad, pedig vagy 8 féle kötszert vettünk és próbáltam ki. Adott 3 kötést és mondta, h próbáljam ki ezeket. Őszintétn szólva nem bíztam ebben a kötözgetésben, mivel tapasztaltam, h egy nyílt sebre, ami ragadósan váladékozik, mindegy mit teszel, az hozzátapad. Rögtön kiváltottam a gyógyszert és eltartottam a pólót a sebtől, így mentem mindenhová. Mikor hazértünk, rögtön bevettem a gyógyót és letisztítottam a sebeket. Kicsit megnyugodtam, h most már a gyógyulás útjára fogok lépni. Azonban jött a másnap, hétfő, ami nálunk ünnepnap volt.

Észrevettem, h egy másik hólyag, eleve nagyobb mérettel kinőtt az oldalamon. Akkor megijedtem nagyon, mert rögtön arra gondoltam, h vagy érintéssel terjed v pedig tényleg valami vírus van a szervezetemben. Felhúzott pólóval jártam a lakásban, nem is mentem ki. Hétfőn felhívtam a főnökömet, h dolgozhatok-e otthonról a héten, mert nem tudom leragasztani a sebeimet, hagynám szellőztetni. Szerencsére nagyon megértő volt, mondta, h persze, semmi gond. Kedden fél 8-ra mentem a körzeti orvoshoz, ami 8-kor nyit. Már hárman álltak előttem. Beálltam és utána 10 percen belül máris 12 ember állt mögöttem. Mondom, ennyi kehes embert… Én meg álltam ott az eltartott kis pólómban 🙂 Bejutottunk és kértem időpontot még aznapra, mondtam, h nyílt sebem van és látnia kell egy orvosnak. Kaptam is időpontot fél 11-re. Addig elmentem a laptopomért a melóhelyre és hazavittem. Utána elmentem az orvoshoz.

Pontban időben behívtak. Elmondtam a nőnek, h mi a bajom. Megmutattam a sebet, ő meg jól kikérdezett, h milyen állatokkal érintkeztem, meg éreztem-e a csípést. Mondtam, h egyáltalán nem, csak a vízhólyag tűnt fel, ami aztán hirtelen növésnek indult. Áthívta egy másik kollegáját, h ő is nézze meg, mert a seb helye szokatlan és a mintája is az volt. A másik doktor is megnézte és mondta, h ugyan csúnya, meg látja, h van egy másik is az oldalamon, de mivel most kezdtem csak el az antibiotikumot, ezért várjunk még, amíg elkezd hatni és folytassam a tisztítását. Vettek mintát és elküldték a laborba. Azt mondták, hha bármi problémát találnak, akkor felhívnak, h menjek be, ha nem, és velem is minden rendben, akkor ennyi volt a kezelés. Ha rosszabbra fordulna az állapotom, akkor keressem őket fel megint. Nem volt lázam, ami szintén érdekessé tette a dolgot. Mindenesetre azzal, h elkezdtem szedni a gyogyót és tisztítottam, valamint egyszer sem takartam le egy héten keresztül hatalmas és iramos javulást hozott. Boldog voltam, h egyik reggel már úgy ébredtem, h a nyújtozkodásnál nem repedtek szét a sebek. Most már csak a var van rajtuk és azok is csak lebegnek. Nem nyúltam egyikhez sem, hagy gyógyuljon és majd magától leesik ha akar. Képeket inkább nem teszek fel, mert tényleg nagyon csúnya látvány (volt).

2017.09.02.

júl 22

Vizsga, még egy kis vizsga, majd irány Jamaica

A július egész sűrűre sikeredett. Hónap elején a munkahelyen átköltöztünk egy másik osztályra, egy összevonás miatt. A cégnél két pénzügy volt, most egyet csináltak belőle. Változások lesznek nemsokára, mert az én főnökömet kinevezték vezetőnek. Azt mondta, ne aggódjunk semmi miatt, hiszek neki. Nagyon megérdemelte, karakán nő, mindig kiharcolja az igazát és támogatja a kis csapatát és kiáll értünk. Pár hónapon belül majd kiderül, hogy milyen változások lesznek.

Közben megcsináltam egy online tanfolyamot, ‘Hatékony kommunikáció’ néven és abból vizsgáztam, sikeresen. Ezt is hozzá tudom majd adni az önéletrajzomhoz, jól mutat. Igazából már mindent tudtam, amiről ez a tanfolyam szólt, de ismétlésnek jó volt. És mivel mindig halmozom a vizsgákat és tanfolyamokat, angolból is most csütörtökön volt a szóbeli vizsgám. Ez három részből állt: hallgatás, prezentáció és csoport beszélgetés.

A hallgatáson egy rádióműsort játszottak le és azzal kapcsolatban kellett válaszolni a kérdésekre. Szerintem nagyon könnyű volt, úgyhogy az biztos sikerült. A prezentáció témáját vizsga előtt két héttel kaptuk meg, így volt időnk felkészülni. Minimum 5 percre kellett felkészülni, de én akárhogy mértem az enyémet, mindig csak 3 és félre sikeredett. Ráadásul a téma az otthon volt, ami számomra egy nehéz téma, ugyanúgy, mint a család, mert arról nem tud annyit beszélni az ember vagy legalábbis nem olyan specifikusan. Egy újrahasznosítás vagy védjük meg a Földet típusú témáról többet tudnék beszélni. A lényeg az, hogy kérdésekkel segítettek a végén, így végül beszéltem legalább 5 percet folyamatosan. A csoport beszélgetésen szintén az otthon volt a téma, de az itteni otthonról kellett beszélni, előnyök-hátrányok és hogyan lehet otthonossá tenni egy lakást. Ez is elég kötött téma volt, egyszer el is tértünk a tárgytól, a vizsgavezető szólt közbe, hogy kanyarodjunk vissza az eredetihez. 20 percig beszélgettünk. Ja, a prezentáció és a csoport beszélgetés lényege az volt, hogy felvették diktafonnal, azt küldik el a vizsgaközpontba, ahol kielemzik majd. Amikor két évvel ezelőtt vizsgáztam, akkor még csak ketten kellett, hogy beszélgessünk és kamerával vettek fel minket. Más volt most. Azt mondták két-három hónap még az eredményig. Szóval amikor majd befejezem a következő kurzust és vizsgáznék belőle, meglesz az előzőnek az eredménye 🙂

Gondolkodtam, hogy jelentkezzek-e a következőre, mert átvariálták az órákat. Most majd heti kétszer lesz két és fél óra, hétfőn és szerdán. Eddig csütörtökön jártam. Fél órával rövidebb lesz az óra, 18:30-21:00. A baj az, hogy ez csak a beszéd kurzus, az olvasás részét csakis reggel tartják, amin ugye nem tudok részt venni. Ez azért van, mert ezt a tanfolyamot főleg azoknak alakították ki, akik segélyen élnek vagy otthon maradtak a gyerekekkel és ez segítség nekik munkát találni a jövőben. Szóval nem igazán én vagyok a célcsoport, aki bankban dolgozik, teljes munkaidőben. Még van pár hetem eldönteni, beszélek majd a tanárral is, hogy ő mit javasol.

És szintén júliusban már készülünk Jamaica-ra, nagyon sok mindent rendeltem internetről, meg sokat jártunk boltokba. Sikerült beszereznem négy fürdőruhát, meg egyet kaptam Jankától. Én arra gondoltam, hogy viszek kettőt, de aztán többen felvilágosítottak, hogy két hétre legalább négyet kell vinni. A hétvégén el kell intézni a becsekkolást, vagyis érvényesíteni kell a repülőjegyet. Minden bepakolnivalót összegyűjtöttünk, a hétvégén megírom a listát, mit kell eltennünk majd és be is pakoljuk. Rendeltünk kamerát, amit lehet vízben és víz alatt is használni, felszerelhető botra, úgyhogy távolabbi képeket is csinálhatunk magunkról.

Én mindenfélét terveztem, hogy szeretnék delfinekkel úszni, meg tengerben lovagolni, de Rác azt mondta, hogy ez mind állatkínzás és inkább ne csináljam. Nem mondom, hogy életem vágyai ezek, mert elég giccsesen hangzanak, de arra gondoltam, hogy valószínűleg többet nem lesz rá alkalmam és akkor már miért ne csináljam most? Ezt még majd leegyeztetjük. Akarunk menni bambusz tutajon egy folyó túrára, ami hasonló az olaszországi gondolához, hogy elől evez valaki, mi meg hátul ülünk és nézelődünk. 6 órás időeltolódás van, úgyhogy valószínűleg majd üzengetni fogunk tudni. Lesznek különböző programok majd a hotelben is, tánc est, meg fehér est, amikor mindenkinek fehérbe kell öltöznie. Az még nem tudom, hogy lesz, mert Rácnak nincsen egy darab fehér ruhája sem és hát nem is a stílusa, viszont lehet, hogy egy estét kibír majd.

Azt terveztük, hogy 3-5 programot szervezünk a két hétre és a köztes időben lehet pihenni, sokat enni-inni. Van edzőterem is a hotelben, amit terveztem használatba venni, de majd ott kiderül, mennyire van hozzá kedvem. Két hét evés-ivás után gyanítom, hogy lesz mit leadnunk, mikor hazajövünk. Jimmi és Janka is izgatottak már. Jimmi ugye főleg azért, mert ő haza megy. El sem hiszem, hogy jövőhét ilyenkor már ott leszünk és kóstolgatjuk a különböző rumokat, meg az ismeretlen gyümölcsöket.

2017.07.22.

jún 07

Szűk család

Valahogy úgy éreztem, h meg kell említenem a családomat egy külön posztban is, mert ugyan megjelennek itt-ott a történeteimben, mégsem kaptak kellő figyelmet, nem tudtam bemutatni az ő kijutásukat és hogy ez milyen hatással volt rám. Hát íme….

A szüleim

Valahogy ritkán adódik lehetőség arra, h az ember elmondja a véleményét a szüleiről a szüleinek. Persze magában mindenki okoskodik és tudja, h mit nem szeretne lemásolni v ő min változtatna a helyükben. Szerencsére mi odafigyelünk erre, h igenis elmondjunk minden pozitív dolgot velük kapcsolatban és erősítsük őket. Sőt, ha úgy van, a negatív oldalukat is felvetjük nekik.

Mind a ketten világot látott emberek, ami nagyban megkönnyítette a gyerekeik helyzetét,- persze ezt akkor még nem tudván- mivel nyitottak voltak mindenre. Sokféle népet láttak, mások hogyan élnek-gondolkoznak, mik a nézetek és hogyan fogadnak be “idegeneket”. Ahogy minden szülőnek, nekik is végig kellett menniük az egyszer fenn-egyszer lenn folyamaton.

Amikor nagyon lenn voltak, akkor is a mi érdekeinket tartották szem előtt. A szüleim soha nem adták fel, több helyen dolgoztak, ha kellett és inkább maguktól vontak meg mindent. Csak remélni tudom, h ha lesz gyerekem, legalább a fele értéket át tudom adni neki(k). Azt, h mennyire fontos a család egysége és ott vagyunk egymásnak. Azt, h anyukám mindig tudja, mit szeretnék, mire vágyok, nincs még egy ilyen ember. Azt, h apukám – ha néha megkérdőjelezhetően is 🙂 – motivál és szívből meg tud nevettetni a hozzáállásával. Mindenkinél előbb tanultam meg a reciprokot és egészen Angliáig jöttem, h rendesen megtanuljam a nyelvet.

Mérhetetlenül büszke vagyok rájuk, h mindenüket hátrahagyva kijöttek egy számukra idegen országba szerencsét próbálni. Helyt állnak nap, mint nap, erőn felül teljesítenek. Minden nap azt kívánják, bár hazamehetnének és folytathatnák az életüket, de tisztában vannak azzal is, h az itteni keresetükkel alapozzák meg az otthoni létüket. Nincsen messze a cél 🙂 Nagyon szeretem őket és hálás vagyok nekik!

A tesóim

Ugyanazzal kell kezdenem, a büszkeség az, ami először eszembe jut velük kapcsolatban.

Öcsém nagyon sokat hezitált, h kijöjjön-e, hátrahagyva egy ígéretes karrier reményét és a hatalmas baráti társaságát. Meglépte. Remekül beszéli a nyelvet, mégis nagyon magába zárkózott, mikor kiköltözött. Nem ismert senkit és a szakmájában sem tudott elhelyezkedni. Elveszett volt és nem is tűnt úgy, h ki tud/akar mászni ebből. Mindig meg tud nevettetni mindenkit, félelmetes a humora, viszont itt teljesen megváltozott. Felmerült a hazaköltözés gondolata is, de bíztattuk, h menni fog, csak időbe kerül. Elhelyezkedett az Asda-nál, heti 4 nap, 9 óra, hétvégi-esti műszak only, a nyitott warehouse-ban. Amikor mi hazaértünk, akkor ő már elindult és azokban az időkben, télen, fagy volt. Még Angliához képest is. -4 fokban, esőben hordta a raklapokat és szortírozta. Közben jelentkezett a szakmabeli munkákra is és fejlesztette a portfólióját. Pár órákat aludt és alig mozdult ki. Nem adta fel és végre jött az áttörés, megkapta az egyik álmai melóját. Végre szakmában dolgozhat, kellemes környezetben, ráadásul most már a haverjával kollegák. Azt hiszem, lassan jön számára a kárpótlások sorozata 🙂

A hugom rúgott a legnagyobb labdába, mert ő a nyelvet sem beszélte, mégis úgy döntött, h kijön. Szintén hátrahagyta a biztos állását és a barátait. Az első munkát elvállalta, ami szembejött vele és keményen tolta a 10 órázást, az álldogálást. Sokáig nem is tudta átaludni az éjszakákat, mert annyira begörcsölt és zsibbadt a keze a mindennapos csomagolástól. A fél éjszaka azzal telt, h kimasszírozta belőle, hajnalban meg ment dolgozni. Ott spórolt, ahol tudott és fagyban is inkább elsétált a munkahelyére, ami kb 20 percre volt. 2 hónapos pangás után megtalálta, mondhatni, az álommelóját, ahol takarítással kezdte és mostanra már inkább H&S kollegaként működik. Megbecsülik, szeretik és ami a legfontosabb, teljesen egyenlő félként kezelik. Időközben megtanulta a nyelvet, hála a szivacs agyának <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> Sikerült kivennie egy lakást is. A kitartás és a makacsság elvezet a helyes útra <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” />

A férjem

Nagyjából két évet örlődtünk, mielőtt kijöttünk. Nyilván a korábbi cikkeken keresztül lehet látni, hogyan zajlott ez. Mégis, ki gondolta volna, h 2011. augusztus 20-ával minden megváltozik. Ez nem csak rám volt hatással, hanem az egész családomra. Mindig ott volt mellettünk és támogatott – persze néha a sajátos stílusában 😛 Nagyon büszke vagyok rá és hálás, h mindig motivált és amikor én már semmit nem néztem ki magamból, ő akkor is hitt bennem és nógatott. Persze bennem is megvan a küzdeni akarás, de ő még tovább tolta a határaimat. Nélküle valszín nem dolgoznék bankban. A nógatása és az én kitartásom egy nyerő kombináció 🙂 <3

A családi egység nagyon fontos nálunk és ezért is volt nehéz fenntartani azt az állapotot, h külön éljünk. Persze, mint minden rendes családban, nálunk is vannak nagy néha veszekedések, viták, de anélkül unalmas lenne és még inkább hihetelen a családi sztorink 🙂

2017.06.07.

jún 07

Permanent resident, Ipswitch, otthon

Én is jelentkeztem a solicitor-nál, akik annó Raznak segítettek elintézni a permanent residency card-ot. Befizettem a díjuk felét és el is utaztam Birmingham-be, h átbeséljük a részleteket, kitöltsem a papírokat és elindítsuk a folyamatot. Ott derült ki, h nem indítható el, mivel nem az országba történő belépés napja számít, hanem az első munkanap. Úh ezt jegelni kellett márciusban. Áprilisban viszont, az új tax évvel meghoztak egy új határozatot, h nem kell anyádat is bizonyítani, elég, ha kitöltöd online a formanyomtatványt, aláírod, beteszed egy borítékba két igazolványképpel és 5db P60-nal és elküldöd a hivatalba. A solicitor persze nem tájékoztatott, mert az nekik nem business. Úh most megvárom, amíg jelentkeznek a hivatalból, h rendben vannak a papírjaim. Ez 6 hónapot vesz igénybe. Ha rendben van, akkor lemondom a solicitor-t és egy rakás pénzt várok vissza 🙂

Ipswitch belvárosa jó volt, menő éttermek és bárok, egy nagy shopping centerrel. A benyúló tenger is nagyon szép volt és jót sétáltunk. Norwich mégis vhogy jobban tetszett, több volt a látnivaló. Itt, a hotelünkben egy magyar volt a recepciós és elintézte nekünk az ingyen parkolást a hétre, tök jó fej <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> A hazaúton megálltunk St Edmund-ban ebédelni. A Prezzo-t választottuk, a kedvencem (olasz étterem). Az összes staff magyar volt <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> Még elnyaltunk egy fagyit séta közben, aztán indultunk haza. Kellemes kikapcsolódás volt.

Vhogy sikerült összehozni, h haza is tudjunk menni egy hétre. Mint mindig, most is nagyon gyorsan eltelt, viszont tartalmasan. Nagyjából sikerült mindenkivel találkozni, akivel terveztük és még pihenni is tudtunk. Maradt még 3 szabadnapom, gondolkodtam, h hosszú hétvégére hazamenjünk-e vmikor vagy inkább vegyem ki Karácsonykor. Akkor viszont 4 hónapig semmi szabi. Jövőre könnyebb lesz, akkor valszín nem megyünk Jamaica-ba 😛

2017.06.07.

márc 09

8. év, 5. év, 1 év, fél év, 1 hónap

8. év

Tegnap ünnepeltük meg az összejövetelünk 8. évfordulóját Razzal. Általában egy vacsorával emlékezünk meg és ez most sem volt másképp. Viszont most egy Raz által javasolt étterembe mentünk. Nem pubba, hanem török étterembe. Ízlett az étel, de valahogy teljesen más ízvilág volt. Az előételem 3 palacsinta tésztába csavart feta sajt volt salátaágyon és mellé zaziki és fetasajtos szósz. Kavarogtak az ízek, nagyon finom volt. Másodiknak egy szintén sajt alapú szószt választottam. Ebben voltak csirkemell, aszalt szilva és aszalt ribizli darabok. A tányér közepén pedig mogyorós rizs. Érdekes módon ennek nem volt egyáltalán intenzív íze. Mindenesetre alig bírtam megenni a második étel felét, Raz segített ki. Ja, merthogy az előétel előtt kaptunk egy nagy adag meleg pitát és hozzá fokhagymás és salsa szószt. Az is isteni finom volt. Raz előételnek májat evett, ami finoman volt elkészítve, bár sztem olyat ő is tud. Másodiknak pedig bárányt, de az ő adagja is hatalmas és tartalmas volt. Miután elfogyasztottunk mindent, már csak gurulni tudtunk a kocsiig.

5. év

Már bizony 5. éve, h kijöttünk. Raz egy ügyvéd segítségével elintézte a letelepedési engedélyt, megkapta a kártyáját. Ehhez azt kell tenni, h minden létező dokumentumot összegyűjtesz, amin a neved, címed és dátum van, amivel bizonyítani tudod, h valóban itt élsz 5 éve. Merthogy ez a minimum, amit el kell tölteni az országban ahhoz, h hozzákezdhess a folyamathoz. A személyidet és az összes iratot ott kell hagyni az ügyvédnél és ő elintéz mindent. Persze jó borsos áron, de legalább megvan a garancia, h megkapod az iratot. Ez a folyamat nagyjából fél évig tart. Raz már megrendelte az állampolgársági vizsgára felkészítő könyvet, mert a letelepedési engedély kézhezvételétől számított egy év után jelentkezhet állampolgársági vizsgára. Ahhoz pedig még egy megadott vizsgaközpontban le kell vizsgázni angol nyelvből. Szóval mindez folyamatban van. Én hétfőn megyek ugyanabba az ügyvédi irodába és viszem a kis pakkomat. Szerencsére az útlevelem folyamatban van, úh tudok majd utazni, ha szeretnék. Főleg, h Magyarországon egy évvel ezelőtt voltam, ami sokként ért, amikor utánaszámoltam SBrigivel…

1 év

Hetti most lett egy éves. Persze csak saccra, mert amikor elhoztuk, akkor állítólag 7 hónapos volt. Nem ünnepeltük meg MÉG!, de kapni fog majd vmi finomat <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> A többiek azt mondták egyébként, h sokat nőtt, mióta nálunk van. Most, h jó idő van, egész nap kint van és csak akörül jön haza, mikor mi. Raz szokott kiszólni a kertben, ha még nem jött haza és általában rá 2 percre megjelenik. Egy kicsi kis szeretet gombóc, még mindig nagyon hangosan dorombol, nagyon boldog cica <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” />

Fél év

Ma telt le a próbaidőm a cégnél és jólesett, h kétség nélkül átmentem. Tegnap volt egy megbeszélésem Kimmel, h miben szeretnék fejlődni, mi az, ami már jól megy. Mondta, h őt teljesen lenyűgözte, h mennyi mindent megtanultam ezalatt az idő alatt és tudom is használni. Ráadásul hasznos is vagyok, mert sok fejlesztést csináltunk Tonival, összeírtunk folyamatokat, előadásokat szerveztünk és az újonnan érkezőknek is mindent mi intézünk el. Ma pedig az ügynökségtől találkoztam Jonnal, akivel nagyjából 1 percet töltöttünk az értékelésemmel, mert mindenki nagyon elégedett velem és a munkámmal, semmi kritikát nem kaptam. Egyelőre még építő jelegűt sem, bár menet közben szoktak szólni, ha vmit nem úgy kell csinálni. Úh lényegében elköltöttünk egy kellemes ebédet és beszélgettünk mindenféléről.

1 hónap

Lefoglalta Raz a hotelt Húsvétra, ami április 14-17, hosszú hétvége. Novotel hotelben fogunk lakni, Ipswich-ben. Nagyjából fél órás kocsi út onnan a tengerhez. Ipswich-be pedig olyan 2,5. Már nagyon várom! Általában a Húsvét az, amikor kicsit meg tudunk szökni kettesben és csak barangolunk, jókat eszünk és lógatjuk a lábunkat. Általában reggelivel kérjük a szobát, de most kihagyjuk, mert nagyon megszaladtak az árak és nem éri meg. Legalább végre tovább alhatunk, nem kell felkelni azért korábban, h ehessünk. Persze annak is megvan a maga varázsa, de sztem megleszünk mi anélkül is. Egyelőre csak megnyitottam az oldalt, h miket érdemes megnézni, de az biztos, h a tengernél egy napot eltöltünk. Megint rengeteg fényképet KELL csinálnom 😛

2017.03.09.

feb 10

Összefoglaló: Hetti, lakás, nyaralás, kocsi, Produban, barátok

Hát szép sorjában elkezdem ezt az összefoglalót, mert sok minden történt azóta, h itt jártam. Na de jobb későn, mint soha. Érdekes, pont a minap gondolkoztam, h eleinte naponta írtam a blogot, annyi minden új dolog történt. Igazából most is mindig történik vmi, de igazságszerint simán csak lusta vagyok leközölni 😛

Hetti

Hetti nagyon jól érzi magát nálunk, már kialakult szokásai vannak. Igazi kis szeretet hógombóc, azon ritka macskatípusok közé tartozik, aki szeret csak úgy. Nem vár érte ennivalót vagy bármi mást. Csak jön és szeret és olyan hangosan dorombol, h ha fent csinálja, lent halljuk 😀 Enyém az etetés, alom tisztítás és ölelgetés-szeretgetés, Rác pedig játszik vele és esténként kézben viszi le aludni, annyira édesek ilyenkor.

    

Lakás

A házon még mindig van mit csinálni, sztem egy röpke 20 év és be is lesz proper rendezve. Most éppen hadban állunk az építtetővel, mert nem tudsz úgy lépni egyet, h ne hidd azt, légitámadás ért minket. Hasonló a helyzet a szomszédokkal is, úh együtt nyújtottuk be az igényünket az azonnali javításra. Ez azt jelenti, h ez is majd vmikor nyáron vagy utána fog rendeződni. Valszín nem jól csinálták meg a tartó gerendák rögzítését és ezért nyikorog, csikorog. A dekoráció is várat még magára, most úgy döntöttünk, h inkább profikra bízzuk az ízlésünket. Egyrészt egy új ismerős tájékoztat minket, hogyan lenne érdemes kihasználni a helyeket és hogyan nézne ki szépen. Zoli is segít a konyha tervezésében, de az is ugye évek. Majd szép lassan alakulunk.

Nyaralás

Úgy néz ki, h megadatik egy álomnyaralás, augusztusban. Az egyik ismerősünk jamaicai és tervezte, h hazamegy idén. Ezt tavaly augusztus környékén mondta és megkérdezte, h nincs-e kedvünk vele menni, meg jön néhány barátja. Körbe tudna mutogatni mindent, meg elvinni olyan helyekre, ahol tényleg érdemes járni. Szóval mivel volt/van egy évünk spórolni rá, ezért igent mondtunk és letettük a foglalót. 5* hotel, all inclusive, még a mini bár is 😀 Janka is jön velünk, úh már megbeszéltük, h 5000 képet csinálunk naponta, minimum! Meg akarunk mindenféle giccses dolgot, mint a tengerparton/tengerben lovaglás, delfinekkel úszás, meg szikláról átlátszó vízbe ugrás, MINDEN! Eddig csak mondogattuk meg tervezgettük, még mindig az a fázis van, de hihetetlen, h egyre közelebb a dátum. Várjuk nagyon! Sajnos ilyen lesz a hely:

Kocsi

Úgy vettem észre, h nem írtam még az új kocsinkról, valszín az utolsó cikkem után vettük. Visszatértünk a szerelmemhez, Nissan Note. Elmentünk megnézni egy Peaugot 2008-at, mert nagynak tűnt és jó a dizájnja, de sajnos csalódnunk kellett. Amikor beültünk a próbavezetéskor, össze kellett húznom magamat, h beférjek hátulra és a tető a fejemet súrolta. Amikor meg előre ültem, ott is alig volt hely, keskeny volt az ülés nem volt hely a lábamnak. Szóval nagyon nem vált be. Utána átmentünk a Nissan-hoz és ott beültem a Note-ba és mondtam, h nem érdekel semmi, ő a miénk. Szerencsére Raz is egyetértett, úh megvettük és imádjuk!

Produban

A cég nagyon jó olyan szempontból, h egy csomó mindent tanultam, már úgyis, h hogyan működnek a nagy cégek/bankok. Nagyjából ismerem a folyamatokat és már egész önállóan intézem az ügyeket. Az ügynökségemtől pedig folyton keresnek, havi legalább egyszer együtt ebédelünk. Elintézték nekem az Excel kurzust, Rushden-be mentem vizsgázni. 0 hibaponttal lett meg a certificate-em <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> Márciusban kitaláljuk, h mi lesz a következő kurzusom, ami work related és szeretném csinálni. Most elég nagy a pangás, remélem majd felpörög. Decemberben volt egy hatalmas hajránk egy hétig, akkor Tonival ketten vittük a business-t, mert Kim holiday-en volt, Steph meg lebetegedett. Végül Toni is otthonról dolgozott, mert neki meg a lánya betegedett le. Ja, kiderült, h Steph terhes, úh ő áprilisban elmegy szülési szabira, de addig is kedd-csüt dolgozik. Kim amúgy nagyon jó fej főnök, csomószor elenged pénteken, h menjek csak, ha akarok és persze kifizetik. Csináltam egy csomó process-t, amit használunk meg szét lett küldve a cégnek, sőt a HR is a mi anyagaink alapján fogja intézni a welcome-ot, amit Toni meg én állítottunk össze, büszkeség <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/2.2.1/72×72/1f642.png" alt="🙂” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” />

A cégről bővebben: http://www.produban.com/en/index.html

Barátok

Zolvi hazamköltözött Magyarországra a múlthéten, apadt a barátok listája itt kinn, de persze tartjuk a kapcsolatot és nem kizárt, h visszajön még. Beával megbeszéltük, h hozzánk költözik, bérli az egyik szobát, így lakótársak lettünk. Mindenki éli a kis életét, de azért ‘összejárunk’, dumcsizgatunk. Katiéknak is megszaladt a dolga, sokat dolgoznak, Daninak is vannak már barátai, akikkel össze tudnak járni, úh megcsappant a találkozásaink száma 🙁

Összességében és gyorsan csak ennyi, nem ígérek hamar follow up-ot 😛

2017.02.10.

okt 21

Hatty, azaz Hetti :)

Hát ugye már legalább 7 éve nyaggatom Rácot, h legyen macskánk. Most, mivel megadatott a kert, így ez a téma is felmerült megint. Ugye mondanom sem kell, kinek a részéről 😛 Nem mondanám, h aktívan kerestem macskákat, de 3 napig a neten lógtam 😀 Rengeteg oldalt megnéztem, sok embernek/szervezetnek írtam, h érdekelne a macska, de vagy nem válaszoltak v már elajándékozták a macskát. Elajándékozták…mondjuk úgy, h eladták jópénzért. Mondtam anyuéknak is, h macskát nehezebb találni, mint szívdonort. Azokon az oldalakon, ahol ingyen elvihetők, ott 60 font alá nemigen mentek. Persze adták a macskához a mindenséget, de akkor is.

Az egyik menhely igen érdekes választ küldött, azt mondta, h a lakóhelyem nem megfelelő a macska számára. Ezen meglepődtem, mert azt hittem, h szerető otthon keresnek a macskának, nem pedig azt nézik, h milyen élete lenne az utcákon. Az egyik ismerősöm viszont felvilágosított, h igenis számít, mert a forgalmas úton lakóknak nem adnak macskát. Mondjuk, ha vették volna a fáradtságot, akkor látták volna, h az egyik legcsendesebb környéken lakunk, az igaz viszont, h van egy főút a közelben. Na mindegy. Aztán egy nő visszajelzett, h az ő macskája még mindig vele van és gazdit keres neki. Feltettem pár kérdést és a végén meggyőztük egymást és Rácot is, h nekünk lett teremtve.

Megbeszéltük, h mikor megyünk érte, úh előtt gyorsan megvettem mindent és való igaz, h 50 font alatt nem lehet megúszni a kezdő kitet, még úgysem, h például nem macskaágyat vettem, hanem egy hatalmas műanyag dobozt és teletettem törölközővel (amit amúgy imád), meg ilyen apróbb módosítások. Értementünk és mellette még volt vagy 3 kicsi cica, nagyon nehéz volt megállni, h ne hozzunk el legalább egyet. Az első amit láttunk, h iszonyat módon hullik a szőre a cicának, akit akkor Angel-nek hívtak. Elhoztuk, nagyon szépen viselkedett utazás közben, csöndben volt és nézelődött. Amikor hazaértünk, kinyitottam neki a hordozó ajtaját és betettem az asztal alá, ahol a székek is takarták. Nem jött elő egész nap. Másnap a konyhapulton találtam meg, az üvegek mögé bújt. Nem szóltunk rá, h jöjjön le, gondoltuk, nem kell még jobban sokkolni. Nagyon lassan nyúltam felé és óvatosan megsimogattam a fejét. Azonnal rázendített a dorombolásra, de nem mert mozogni. Nem evett, nem ivott két napig és csak ott érezte a biztonságot. Nem is játszott egyáltalán, pedig abból is vettem egy sorozatot 😀

Az első héten egész kezdett megbarátkozni a helyzettel és velünk, elkezdett enni, inni, de még nem játszott. Sőt, talált magának egy rejtekhelyet, a sütő alatt, amiről mi nem is tudtunk, h van egy bemenet a díszborder felett. Most már teljesen megszokta az ittlétet, egyszer tüzelt, akkor nagyon sajnáltuk szegényt. A kertbe kiengedtük, amikor vége volt, meg előtte is, szeret kint játszani. Kaptunk hozzá egy kupont is, ami 40font értékben használható fel, ivartalanításra. Szépen leszerveztem mindent, de végül nem tudtuk használni, mert átneveztem Hatty-re… Így 72fontba került a művelet. Nagyon jól viselte, álmatag és bágyadt volt két napig, de evett, ivott és játszott is. Az ellenőrzésen is mindent rendben találtak.

Amúgy szüntelenül dorombol és imád az ölemben lenni 🙂

 

img_20160906_133517 img_20160907_091402 unnamed-2 unnamed

2016.10.21.

okt 21

Produban – avagy a cég

A búcsúztatóm a Woodmansterne-nél elég érdekes volt, mert az emberek fele bejött az irodába, az öregek meg a háttérben csak ültek és beszélgettek, mintha nem is lennénk ott… Gyűjtöttek pénzt mindkét irodából, nem is számítottam rá, jólesett. Kaptam virágot is, ill tartottak egy kis beszédet, meg én is. Amennyire tudtam, betanítottam az utódomat, erre összesen 3 nap állt rendelkezésemre. 3 napot ezért Watfordban voltam (az utolsó napokban) és osztottam a tudást, amennyire lehetett. Nyilván nem lehet átadni két éves tudást 3 nap alatt… Volt, akitől segítséget kértem Gabi távozása után, mert ugye mindent megtett ő is a raktári résznél, mások helyett végezte a munkát, takarította mások szemetét. Persze nem segítettek, mert hogy ők ezt nem tudják és kérdezzek mást. A saját dolguk után nem voltak képesek utánanézni, segítséget kérni. Ennek örömére én magam kiderítettem, hogyan kell csinálni (v Gabi v egy másik kolléga, aki még ott volt), megcsináltam utoljára. Ami viszont már az utolsó héten jött, az annyira érdekelt, mint azokat, akiknek foglalkoznia kellett volna vele. SEMENNYIRE 😀 Az tény, h rengeteg jó élménnyel jöttem el, ott “nőttem fel”, elmondhatatlanul sokat tanultam, annak ellenére, h szintén rengeteg keserűség és fájdalom ért. Valóban egy korszak zárult le.

Most már több, mint egy hónapja a Produban-nál dolgozom és eddig nagyon tetszik. Persze milliárdnyi információt kell begyűjtenem még, de rajta vagyok. Májusban volt egy összevonás a cégnél, a mostani team is azóta dolgozik együtt, úh viszonylag friss a dolog. Most megint lesznek átszervezések, ill. folyamatosan mennek el emberek, jönnek újak. Kicsit feszélyez, h mennyire befolyásolja az én poziciómat ez a változás, ami novemberben lesz.

Amit most csinálok:
– Az a leaverek és new starterek process, ami magában foglalja, h kell szerezzek laptopot, ha kell, monitort, asztalt, telefont. Ez mind úgy megy, h ki kell tölteni 100 formanyomtatványt és 40 embernek jóvá kell hagynia (kis túlzással), úh elég lassúcska a folyamat, persze az emberek viszont záros határidőn belül kezdenek, mennek el.
– Ha a Santander banknak szüksége van vmire, akár hardware, akár software vagy resource, annak az igénye hozzánk fut be. Ellenőrizni kell, h van-e egyáltalán pénz az igényre és ha igen, akkor elindítjuk a processt, h minél előbb a bankhoz kerüljön az igényelt dolog/ember.
– A vezetők meetingjét előkészíteni, ill, ha szükségük van bármilyen infora, akkor utánanézünk.

Hivatalosan az Outsource nevű cégnél állok alkalmazásban, rajtuk keresztül dolgozom a Produban-nak. A munkaidő 08:30-17:00 és van egy órás ebédszünetem. Az eredeti munkaidő 09:00-17:00 volt, de vhogy kiderült az ügynökséggel folytatott beszélgetés során, h mégsem, hanem 09:00-17:30. Persze mondtam, h nem így volt eredetileg és mi történt. Szabadkoztak és végül ezt el tudták intézni nekem. Amúgy a team leaderem nagyon laza és segítőkész, péntekenként el szokott engedni előbb. Meg mindenki össze-vissza dolgozik, úh ha még maradok a cégnél (mert nem küldenek el a változás miatt, ki tudja mi az?) majd én is megpróbálok kiokoskodni vmit 😛 A fizetés jóval magasabb a korábbi céghez képest és rengeteg a lehetőség. Persze most még ott próbálok jó lenni és abban, ahol éppen vagyok és csinálok.

2016.10.21.

aug 19

Még interjúk és házassági évforduló

A korábbiakban említett cégek egyikéhez sem vettek fel :O
Még voltam interjún a Jungheinrich-nél, ami a mostani cégemtől 5 percre van gyalog. Jól sikerült az interjú, de végül egy tapasztaltabb embert választottak. Ehhez a céghez a Wild Recruitment-en keresztül mentem és nagyon segítőkészek voltak. Mondták, h vaciláltak, kit válasszanak, de végül győzött a tapasztalat.

Behívtak a Sikla nevű céghez is, ahol a nő elküldte az emailt, h két időpont közül választhatok, csüt vagy péntek rákövetkező héten. Azon a héten csütörtökön volt a BSI interjú is betervezve, hetekkel azelőtt, viszont Gabi nem volt bent pénteken, így csütörtök délutánra betetettem ezt. Amikor elküldtem az emailt, jött egy automatikus válasz, h nem vagyok az irodában és az emailjeim nincsenek továbbítva és majd amikor visszajövök, megnézem a leveleket. Akkor jött vissza a csaj, amikorra az időpontot választottam. Felhívtam a központi számot, h ilyenkor mi a helyzet, mondták, h hagynak egy üzit a csajnak, h amikor visszajön, akkor lesz az interjúm és készüljek úgy, remélik, h tényleg be tudok menni, mert fogad a csaj. Nagyon örültem ennek a bizonytalanságnak, főleg, h akkorra már kivettem egy nap szabit, mivel egész nap ingáztam. Végül fogadott a csaj, nagyon aranyos, német nő. Nagyon jól ment az interjú, viszont volt egy teszt rész is. Nem is lett volna akkora gond, még egész jól mentek a százalékszámítások, meg a logikai részek, de aztán jött a kemény matek rész és az már nem ment. Mondta is rögtön a nő, h akkor már most visszajelez, h nem leszek alkalmas, úh elköszöntünk, legalább azonnal kiderült.

3 hét elteltével ráírtam az ID Medical-ra, hogy úgy tűnik, nem engem választottak, de tudnak-e adni vmi tanácsot a jövőre nézve. Ez a BSI-os interjúm előtt volt 🙂 Rá 5 percre hívott a HR-es és mondta, h maga az interjú fantasztikusan ment, de úgy gondolták, h én túlképzett vagyok a pozicióra, ezért nem hívtak vissza, de mindjárt utánanéz, van-e felvétel, mert nem szeretnének elveszteni, ha még available vagyok. A Sikla-s interjú után keresett is, h lenne egy pozíció, menjek interjúzni. Elmentem és igazából egy kellemes kis csevej volt az egész. Persze feltették a competion kérdéseket is, de azok simán mentek. Rá egy hétre hívtak is, h felvettek. Örültem igazából, mert felmondtam a Woodmansterne-nél, ugyankkor tudtam, h a nap hosszabb és erőteljes hajtás lesz. A pozíció NHS Professional Administrator. Lényegében az orvosok, nővérek számlázásával foglalkozik és kimutatásokat csinál, stb. Érdekes munka. 08:30-17:30, egy órás ebédszünet és két 10 perces. Bank Holiday-en dolgozni kell, vagy kiveszed szabiba, tehát összesen 28 nap szabi jár. A fizetés több, parkolás elég nehézkes, mert sokan vannak és kevés a hely. Elküldték a szerződést, ill egy kis gyorstalpalót is el kellett végezni, ami a cég életéről szólt. Aláírtam, elküldtem.

Közben volt egy olyan ügynökség, aki felkeresett egy hónappal ezelőtt, 3 hete és egy hete is, hogy lenne számomra egy munkaajánlatuk. Mivel soha nem jelentkeztek a részletekkel, úgy voltam vele, hogy biztos komolytalanok, nem foglalkozok velük. Múlthéten kedden viszont felhívtak megint, hogy most tényleg van ez a munka és továbbküldhetik-e az önéletrajzomat a céghez. Mondtam, hogy persze. Azt nem mondtam el természetesen, hogy máshol már aláírtam a szerződést. Két napra rá keresett megint, hogy a cég behívna interjúzni. Örültem nagyon, mondtam, hogy ott a helyem.

Elküldte emailben a részleteket a nő pénteken, a keddi interjúra, és csatolt pár mellékletet, mint például milyenek lehetnek az interjú kérdések, miket érdemes kérdezni az interjúztatóktól, stb. és végül mellékelték az önéletrajzomat, amit ők is továbbküldtek a céghez. Mikor megnyitottam, a szám is tátva maradt, mert nem is az én önéletrajzom volt. Már nem értem el telefonon, úgyhogy emailt írtam neki, hogy ez nem az enyém és hogy egyáltalán engem hívtak-e be interjúzni…

Hétfőn visszahívott és mondta, hogy sajnálja és valóban nem nekem van akkor ez az állás és elnézést kért a kavarodásért. Mondtam, hogy hát előfordul, ez van. Aztán pár óra múlva megint felhívott és elmondta, hogy igazából a céghez az én önéletrajzomat küldte el és valóban velem akarnak beszélni. Magamban már úgy voltam vele, hogy már csak a vicc kedvéért is elmegyek, főleg, hogy egy nagyon jó cégről van szó, az a neve, hogy Produban, ami a Santander bank egyik csoportja.

Hétfőn felkészültem a cégből, az esetleges kérdésekből és átnéztem az önéletrajzomat is. Délre kellett mennem, minden tökéletesen ment. Maga az interjú is egész jól ment, voltak nehezebb részek és kellemesebbek is.Több, mint egy órán keresztül tartott, innen is gondoltam, hogy jól sikerült. Ez volt az első olyan interjú, ahol rám voltak kiváncsiak igazából. Ott volt előttük a kinyomtatott önéletrajzom, kiemelve néhány szó, mondat, kommentek, kérdőjelek. Tényleg vették a fáradságot és elolvasták, úgymond ők is felkészültek belőlem. Az interjú végén mondta a srác, hogy egy héten belül, maximum kettőn belül értesítenek. Megköszöntük és mentem vissza dolgozni. Ez volt kedden.

Csütörtökön hívott az ügynök reggel, a kijelzőn láttam már a számról, hogy ő az. Mondtam magamban, hogy na, akkor ez biztosan nem ment túl jól, hamar kiderült, hogy nem én vagyok az emberük, DE! tévedtem! Nekem ajánlják a poziciót. Nagyon örültem, gyorsan felhívtam Rácot is és együtt ujjongtunk. Felhívtak közvetlenül a cégtől az ajánlattal együtt és fél órán keresztül sorolta, h mi jár még 😀 Még várom a szerződés terveztet, remélem minél hamarabb elküldik, mert nem akarom addig lemondani a másik helyet.

Tegnap volt a 4. házassági évfordulónk és elmentünk vacsorázni. Utána hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk moziba is, megnéztünk a Suicide Squad-ot, 4D-ben. Jók voltak a különböző effektek is, mint például eső, mozogtak a székek, éreztük, ahogy a golyók süvítettek a fülünk mellett. Izgalmas volt, jól éreztük magunkat. Hihetetlen, hogy 4 éve volt az esküvő… Minden évben olyan érzés, mintha előző évben lett volna. Gondolom a 30-on is ezt mondom majd 🙂

19.08.2016.

Régebbi bejegyzések «