A hajnali 3 órai kelés erősen meghatározza az ember napját. Bár nem nagyon tudtam aludni tegnap, mert kb. ezer dolog kavargott a fejemben. Forgolódtam, hülyeségeket álmodtam… Napkelte előtt elkészült az egész család és go Ferihegy 1 (talán utoljára). A csekkolásnál természetesen sikerült kifogni egy sort, ami nem akart haladni. Akik a mellettünk álló sorba álltak be, már rég túl voltak mindenen, így végül mi is sort váltottunk. Megjegyzem remek döntés volt a részünkről. Sajnos nem lehet elég alaposan elbúcsúzni 
Bár tudom, hogyha minden jól megy, akkor májusban hazajövünk látogatóba, meg hivatalosan is aláírni, hogy Rácival egymást akarjuk örökre 
A tavaszi kabátomban jöttem el otthonról, mivel in HUN tavasz volt, tehát 22 fok, madárcsicsergéssel és vakító napsütéssel. És mellesleg így nem kellett elcsomagolni a télikabátot. A repülő úttal nem volt gond, de én mindig gondosan tanulmányozom a katasztrófák esetén alkalmazandó feladatokat. Már landolásnál látszott, h itt nem a tavasz fogad, hanem a tél kezdődik. Olyan tipikusan “vasárnapi rossz idő, maradjunk otthon inkább és DVD-zzünk”. Leszálltunk és már mindenki ölni akart, h minél előbb kivehesse a bőröndjét. A pilóta tájékoztatott minket, hogy egy kicsit legyünk türelemmel, mert még nem tudják kinyitni az ajtót, de reméli, h hamarosan megoldódik a problematika. Így én ültem tovább ugyanúgy.
Mikor megérkeztem a csomaghoz, valahogy megint nekem jött meg utoljára a poggyászom. Nem kedvelnek ebben az országban 
Kisétálva elkapott egy hosstess néni és kérdezte, h honnan jöttem és hogy az országban lakom-e. Feleltem én is kedvesen, majd utamnak eresztett. Valszín. rám nem tudott sózni semmit. Ráci már várt rám és végre-végre-végre-végre megölelhettük egymást Aztán elmentünk a buszhoz, ami elvitt minket a parkolóba. Ez fura volt nekem, hogy a parkolón belül is furikáznak buszok. A ‘B’ megállónál szálltunk le és megláttam a gyönyörűséges csodálatos kis kocsinkat. Ugyan használt, de nagyon jó állapotban van és tényleg olyan kocsi, amit mindig is akartam.
Átszáguldottunk millió körforgalmon és egyszer csak hazaértünk. A lakás is nagyon szép, otthonos és már el is kezdtünk rendezkedni. Elmentünk az IKEA-ba, vettünk nekem számítógép asztalt, meg kislámpát és gurulós széket, szóval most double nyomatjuk itthon. Szófát végül azért nem vettünk, mert képtelenség lett volna betenni a kocsiba és ha kiszállítást kértünk volna rá, akkor az pont a szófa ára pluszban. Az ASDA-t is meg kellett látogatnunk némi élelemért. Most 21 óra van itt, tehát otthon 22 óra, de még mindig sütöm a megrendelésre készített Zsuzsanéniset (http://www.videkize.hu/cikk?7684). Tehát valszín. alszunk, mire kész lesz Nem mondhatnánk kipihentnek magunkat. Viszont megkóstoltam az epres cidert, ami nem annyira rossz (http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQs2b8nk8Zk8DNY2qOALRHCV4I_Q5jLquJX0yY_3JfdWb92p7JLQw). Hát az elsőt szürcsölöm, fogyogat. Mondjuk amúgy sem vagyok alkohol rajongó, úh ne én legyek a mérvadó.
A vásárlás közben elmentünk lakás kulcsot másoltatni. A srác aranyos volt, de kb semmit nem értettem az ég világon abból, amit mondott. Ráci megoldotta a szituációt. Aztán elmentünk mekizni, a hazai ízek kedvéért. Ott is Ráci rendelt. Még nagyon nem álltam át angolra, ami elég necc idekint :S Ezután mentünk a bankba szlát nyitni nekem, ahol Mark nagyon kedves volt, és viszonylag minden szavát értettem, mégsem fogott gyorsan az agyam, h válaszoljak neki. Tehát az első angol napomat nem könyvelhetem el sikeresnek (erősen nem). Elvileg vmiért még hétfőn vissza kell mennem, de az nem volt világos. Majd hívják Rácit és megbeszélik én meg elcsámborgok oda. Az valóban izgalmas situation lesz
Na, most már egész szépen sül a Zsuzsanénis. Sztem amint kész van, eszünk egy falatot és azzal a lendülettel alszunk el A szurkolásokat, szugerálásokat, agykontrollozásokat és bevonzásokat továbbra is szeretettel várom
2012.03.17.
