Ahogy ígértem, a korábbi bejegyzés elmaradt Igyekszem beszámolni minél részletesebben, de nem ígérek semmit. Az úgy kezdődött, hogy….

… Reggel korán keltünk, összekészülődtünk, felvettük a “télikabátot” és kocsival kigurultunk a vasútállomásra. Szerencsére hétvége miatt nem kellett fizetni a parkolásért, így már olcsóbban úsztuk meg a napot.

VONAT

Mivel korábban értünk ki, el tudtunk menni egy korábbi vonattal. A vonat kicsi belülről, olyan, mintha összegyúrták volna. Kívülről pedig mosolygós, mint egy manga figura. 40 perc alatt felértünk Londonba. Az állomáson jó sok kajálda volt, mi egy francia pékségben ettünk. Én stílszerűen egy croissan-t, amit amúgy is imádok, Ráci meg vmi hússal töltött batyut. Első utunk a térképes pulthoz vezetett, beszereztünk egyet és azzal nekivágtunk a városnak.

TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM

Először ide jöttünk, már elég szép sor állt ott. Viszonylag hamar bejutottunk, max 15 percet kellett várnunk. Ja, és Londonban az is nagyon megéri, h minden múzeum ingyenes. Bejutottunk. Megnéztük a dínókat, emlősöket, víz alatti állatkákat, az emberi biológiai részt és az ásványtermet. Igyekeztünk mindent elolvasni, de az természetesen lehetetlen. Bár még rengeteg időnk volt, de sok mindent meg akartunk még nézni, úh végigmentünk a múzeumon, kipróbáltunk néhány dolgot, készítettem néhány képet is:

Szerencsénk volt, h előbb értünk oda, mert mikor kijöttünk már kígyózott a sor, mind a két bejáratnál. Magában a múzeumban is sokan voltak, nagy volt a zsongás és tényleg rengeteg ember sürgött-forgott. Természetesen ott már találkoztunk magyarokkal Azaz, hallottuk, h magyarok.

SCIENCE MÚZEUM

Ebben a múzeumban épp egy olyan kiállítás volt, h a legrégebbi tárgyaktól a legkorszerűbbig nagyjából mindent kiállítottak. A legegyszerűbb esztergagéptől az űrhajós technikákig láttunk egy csomó mindent. Itt is sokan voltak, de legalább lehetett mozogni még.

HYDE PARK, OXFORD STREET

Nos, a Hyde park arról felismerhető, h iszonyat nagy Igazából semmi extra nem volt ott, fű meg fa. Talán annyi jó volt benne, h kitettek ilyen napozó ágyakat, amiket bárki használhatott. Több csoport összeült, v csak ketten andalogtak, jól nézett ki. Ja, meg nem pontosan itt, de az Albert szobor is itt volt, ill. az Albert Hall koncert terem. Innen mentünk az Oxford street-re, mert azt javasolták, h ott mindenképpen érdemes végigmenni, mert tele van boltokkal és forgalmas egy út. Valóban az volt, de ez azzal párosult, h iszonyat mennyiségű ember is volt ott. Mint az amerikai filmekben az utca jelenetek, h csak a kobakok mozgását látod Attól egy kicsit bekattantunk, h nem láttunk semmit, csak az emberek hátát, meg sodort a tömeg, úh az első adandó alkalommal kiléptünk az utcából.

BIG BEN, LONDON EYE, METRÓ

Elmentünk ezután metróval a Big Ben-hez és ha már szemben volt vele a London eye, így azt is megnéztük. A metró is nagyon picike, henger alakú. Olyan érzése van az embernek, h le kell hajolnia, mikor beszáll, mert különben bevágja a fejét. Én is lehúztam a fejem, nem akartam kockáztatni Az ülések úgy voltak elrendezve, mint otthon, de karfával el vannak választva, így egyszemélyes ülések voltak. Az ülések fölött fényújság jelezte a következő megállót. Persze be is mondták, de a legnagyobb zajban, ezért esélytelen volt kihallani, főleg úgy, h nem is úgy ejtették a megállót, ahogy kellene Az egyik alkalommal hallottuk, h Budapestről beszélnek angolul Interjúvolta két srác egy csajt, h volt-e már ilyen keleti helyeken, meg hogy érdemes menni oda, mert jó helyek vannak arrafelé.

BUCKINGHAM PALOTA

A Buckingham palotától kicsit többet vártam, azt hittem az épülete díszesebb – persze neten látható róla egy-két kép -, de tévedtem. Viszont a kerítésre sokat adtak. Nekem inkább giccsesnek tűnt, de legalább egység volt a felépítésében. Az őrök rendben a helyükön álltak, viszont az egyiknek viszketett az orra. Sztem szabálytalanul meg is vakarta, de addig ingatta a fejét, akkor még nem tudtuk mi baja. Az őrségváltást nem láttuk, viszont a viszkető orrú őrnek gondolom elgémberedtek a lábai, kezei, úh ment oda-vissza, katonás léptekkel és kinyújtóztatta magát. Vicces volt.

BUSINESS NEGYED

Hévvel mentünk megnézni az egyik városrészt, mert a lábunkat már ronggyá jártuk, és a hévből szépen látszódott minden. Nagy ablakok voltak és ajtók. A DLR-nek annyi a különössége, h nem vezeti senki. Ez első hallásra és persze továbbra is nagyon furán hangzott számomra. Robotvezérlésű, úh kicsit aggódtam, de végül nem volt semmi gond. A business negyed nagyon tetszett, úh ott leszálltunk körbenézni. Ott is sétálgattunk egy órát, körbenéztünk, aztán mentünk visszafelé.

ELEFÁNT KASTÉLLYAL

Nos, ennek története van Egy indiai kovács műhelyet nyitott Angliában és kitette a címerét, ami egy elefánt volt, a hátán egy kosárral, amiben egy ember ülhet, ill. egy sátorra emlékeztető tető. Ezt az angolok úgy értelmezték, h egy elefánt és a tetején egy kastély van. Én erről nem hallottam korábban, és azt gondoltam, h akkor ez biztos egy márványból készült, nagy szobor. Tévedtem….

Pontosan 20:20-ra értünk vissza a vonatállomásra, és pont akkor ment el a vonatunk. A következő 21:00-kor indult, azt megvártuk, hazavonatoztunk, hazakocsikáztunk és némi gépezés után, mint akiket leütöttek, elaludtunk

2012.04.08.

A szünnapot kihasználva sokáig aludtunk, ki is pihentük magunkat. Tegnap Ráci megfőzte a sonkát, mindenféle fűszerrel. Mára már nagyon-nagyon finom lett. Én nekiestem a takarításnak, mosásnak, aztán pedig megcsináltam a kaszinótojásokat és a zsidótojást. Az eredmény sztem magáért beszél

Ma hamarabb lelépünk a színről, mert reggel korán kelünk és irány London Ráci már megvette a vonatjegyet és a napijegyeket, úh most már csak a jó időért kell szurkolni. Fényképezőgéppel felszerelve indulunk, megnézünk, amit csak lehet. Valszín a szombati beszámoló elmarad, mert a visszautat elég későre ütemeztük.

2012.04.06.

Mivel a holnapi nagypéntek miatt szünnap van, ezért megbeszéltük Rácival, h elmegyünk bevásárolni. Egész nap nem keresett senki, még egy e-mail sem jött. Végignéztem a munkakereső oldalakat, nem nagyon voltak újak, a többire meg már jelentkeztem. Úh olvasgattam, beszélgettem néhány online emberkével otthonról

Mondtam Rácinak, h elmegyek a busszal hozzá, és amíg még tart a munkaideje, fényképezgetek. Azt sajnos nem sejtettem előre, h -20fok van kb, úh egy órát azért fényképezgettem, de nem éreztem már semmimet. Persze Ráciék az ablakból röhögtek rajtam, h ilyen időben sétálgatok. Az angoloknak persze ez csak hűvös idő volt, úh csak szandál volt rajtuk, meg hosszú ujjú pulcsi. Futkostak, meg bicikliztek. Rengeteg madár lakik ott, akik hangoskodnak, és megszokták már az embert.

Miután már a tó 3/4-énél tartottam, láttam, h egy cica sétál le a tópartra, gondolom megnézni, h mi újság a madarakkal És hiába mondták nekem korábban, igenis az angol macskák is hallgatnak a cicc-cicc megszólításra. Már majdnem leért, mikor hátranézett, h neki szóltam-e. Ennek nagyon megörült és a kis csörgő nyakörvével  rohant oda hozzám. Rögtön bújt és dorombolt. Nem simogattam meg, mert akkor kezet kellett volna mosnom, de nem volt most rá lehetőségem. És aki ismer, az tudja…. Szóval csak szavakkal udvaroltam a cicának, aztán továbbmentem. A cicának annyira szimpi voltam, h követett. De csak addig, amíg egy kislány útját nem állta és el nem kezdte babusgatni.

Mire a kör végére értem volna, Ráci jött velem szemben, nagyon megörültem neki. Beültünk a kocsiba, aztán irány az ASDA. Megvettünk mindent, ami kell, meg mindent, ami nem Panaszkodtam, h a mostani fényképező kártyámmal csak 300 képet lehet csinálni és mivel megbeszéltük, h szombaton Londonba megyünk nézelődni, nagyon szomorú voltam. Erre ő meglepett engem egy 8GB-os kártyával, úh most már 9009 képet tudok csinálni. Remélem nem gondoljátok, h veszni hagyok akár egyet is Úh már alig várom a szombatot.

Itthon Ráci kérdezte, h akkor vettem-e áramot. Háttőőő…. Úh most egymagam elballagtam feltöltetni az egyenlegünket. Semmi extra nem volt, kedves volt a pultos lány is. Kint megint megtaláltak, de most pénzt akartak kérni, amit nem adtam. A kártya előnyei

Egy kis összefoglaló a mai napból:

2012.04.05.

Miután tegnap megtudtam, h behívtak, teljes zsongásban voltam. Még olvasgattam a kifejezéseket, szavakat, meg főleg megnéztem, hova kell mennem. Szerencsére ez a cég is a központban van, így busszal is el tudtam volna menni. Este nagyon forgolódtam, persze jónéhányszor végigjátszottam magamban az interjút. Reggel már tűkön ültem. Ráci aranyos volt, felajánlotta, h elvisz kocsival, bár így 45 perccel korábban értem oda. Nem volt baj, mert inkább sétálgattam, próbáltam lenyugodni. Persze harci díszben voltam, így tipegtem-topogtam, ráadásul ebben a szoknyában nem nagyon lehetett lépni.

A sokadik kör után úgy voltam vele, h már aktuális bemennem, 3/4 10 volt. Bementem, a recepción két lány volt. Kedvesen fogadtak és be kellett írnom, h mikor érkeztem, kihez jöttem és ki vagyok. A lány kérte a nevemet és feltelefonált a céghez. Persze, csak annyit mondott, h Andrea megérkezett Kicsit le kellett ülnöm és várni. Nagyjából 5 percen belül jött egy öltönyös srác. Behívott egy ilyen konyha részhez. Mondta, h bátran igyak bármit, amit szeretnék, mert volt ilyen önkiszolgáló italautomata. Kiderült, h ez csak az ügynökséghez való bejutási interjú volt, tehát nem konkrét munkaajánlatot kaptam. Minden esetre kitöltöttünk 4 lapot, átolvastam a szövegeket. Másfél órát voltam ott. Mellettem egy srác is jelentkezésben volt, de sztem diszlexiás volt, mert a manager srác betűzte neki azokat a szavakat, amiket megkérdezett.

Kicsit beszélgettünk még erről-arról, jó fej volt nagyon, közvetlen. Hát elég erősen beszélt angolul, így nagyon kellett koncentrálnom. Lényegében a kulcsszavakat kiszűrtem, így tudtam, h hol járunk a témában Még a végén kérdezte, h milyen jellegű warehouse-os tapasztalatom volt, elmondtam, aztán a másik jelentkező mondta, h a fagyasztott ételek pakolása borzasztó. Hiába vagy felöltözve, kesztyűt meg minden biztonsági felszerkót adnak, akkor is megfagyott. Szóval reméljük, azt megúszom. Azzal búcsúztunk, h ha lesz vmi meló, akkor felkeresnek.

Hazafelé be kellett dobnom Ráci egyik levelét a postaládába, így elballagtam egyig. Éppen zöld neon színű pólóban lévő fiatalok álltak láncban kb. a mall előtt. Naná, h megtalált az egyik. Mondtam, h csodákat ne várjon tőlem. Amúgy nagyon jó fej volt, röhögtünk egy sort. A lényeg annyi volt, h vannak kihalófélben lévő állatok, és mentsük meg őket. Tudtam, h arra megyünk, h fizessek. Elővett egy formanyomtatványt. Kérdeztem, h mivel tudok segíteni. Mondta, h a bankszla számomra van szükség, mert akkor onnan a 8 fontot le tudják emelni a támogatásra. Mivel jeleztem neki korábban, h nem régen vagyok az országban, ezért nem volt feltűnő, h mondtam, nincsen bankszlám. A lényeg nekem meg annyi volt, h beszélgessek vkivel, ingyen angol óra  Minden esetre sok sikert kívántunk egymásnak, aztán jöttem haza.

Itthon azért még küldtem el jelentkezéseket. Vártam a csomagot, amit 2 és 4 közé ígértek. Hát ez nem történt meg, így elkezdtem főzni, pakolgatni. Aztán szólt Ráci, h 6 körül jön mégis a csomag. Fél 7kor már gyanús volt, h még sehol senki. Végül aztán 7 körül megjött a csomag, úh most már van minden felszerkónk

Holnap még jelentkezéseket adok le. Ez a hét itt rövidebb, mert itt a péntek is szünnap. Megbeszéltük Rácival, h húsvétolunk, úh lesz sonka, kaszinó tojás, zsidó tojás Meg persze ha áll még a garden party, akkor arra kell sütnöm pogit is.

Összefoglalva tehát a mai nap is hasznosan telt, hiszen már be is hívtak egy helyre, úh csak így tovább

2012.04.04.

Hétfőn azért nem posztoltam, mert igazából semmi nem történt. Továbbra is adtam le a jelentkezéseket, meg újfent nem sikerült kikódoltatni a telefont, mert természetesen csak hétfőn van zárva a piac, ahol a telefonos szaki van…

Ámde a mai nap is elég unalmasan indult. Vártam a csomagot, amit anyuék adtak fel múlthét csütörtökön, de még semmi jelzést nem kaptunk. Reggel beszélgettem az otthoniakkal, ami nagyon jó volt Jelentkezgettem továbbra is, még délelőtt összejött az 5 jelentkezés, úh elégedett voltam Elvégeztem a szokásos dolgokat itthon. Megbeszéltük Rácival, h megkockáztatjuk ismét a kikódoltatást.

Néztem a cetlijeimet, h mennyi helyre leadtam már és semmi hívás, sőt még visszautasítás sem. Mondjuk legalább itt a legtöbb hirdető már úgy adja fel a hirdetést, h ha nem keresnek x napon belül, akkor nem te vagy a szerencsés. El is kezdett szakadni az eső, de szerencsére pont tegnap voltam előrelátó és vettünk ernyőt, úh már használtam is. Néztem az órát, h már lassan készülődni kell, mert jön a busz. Elkezdtem felöltözni, haj, minden megvan-e és akkor szólalt meg a telefon.

Gyorsan leültem, papír-toll elő, telefon fel. Egy ffi keresett, h elküldtem az önéletrajzomat hozzájuk és aktuális-e még. Szerencsére megjegyeztem a nevüket, így tudtam miről van szó. Meg a cetlikre mindig ráírom azt is, h mire jelentkeztem pontosan, h mi lesz a munka nagyjából. Kérdezte, h aktuális-e még, mondtam, h naná Mondott néhány részletet, aztán kértem, h lassabban beszéljen, ha lehet. Sorry-zott, aztán beszélt némileg lassabban. A lényeg, h holnap reggel 10re megyek interjúra Vagyis otthoni idő szerint 11kor, most is szívesen fogadok minden szurkolást, alfázást!!!

Ezután rohantam a buszhoz, és találkoztam a centerben Rácival. Még pont a telefonos nyitva volt, és 10 percen belül kikódolták a telefont, 8 fontért. Ráci T-s, úh a kocsihoz menet beugrottunk a T-hez és vettünk SIM kártyát. Pontosabban a kártya ingyenes, csak a feltöltést kell kifizetni, úh 5 fontért vettünk egyet. Így most már van angol telefonszámom is, az érintetteknek majd küldöm is

Most elég izgatott vagyok, de nagyon készülni nem tudok, csak legfeljebb átnézegetem még a kifejezéseket. Holnap azért sztem negyed 10kor már ott toporgok a helyszínen, aztán becammogok időre. Sajnos azt nem is figyeltem, h kell-e vkit keresnem, így majd helyszínen kiderül.

A jelentkezések eddig:

Szóval most még drukk van, majd holnap 11 körül leszek nyugodt sztem, aztán go home várni a csomagot

2012.04.03.

SZOMBAT

Szombat reggel felkeltünk, de aztán meggondoltuk magunkat és inkább dél körül keltünk fel végleg. Mivel nem volt itthon főtt étel, ezért gondoltuk, rendelünk vmi csirkefélét. Le is adtuk a megrendelést neten, olyan 1 óra környékén. Rá fél órára kaptuk a visszajelzést, h törölték a megrendelést, persze egy szál indok nélkül. Nos ennek annyira nem örültünk, ezért elhatároztuk, h akkor elmegyünk a közeli pubba. Beállítottuk a GPS-t és irány a pub. Megérkeztünk és az étlap átböngészése után választottunk. Beszélgettünk, ittuk a lime-os-jeges kólánkat. A lime-mal sokkal finomabb a kóla ízesítése, mint citrommal. Kihozták az ételeket, amik fantasztikusak voltak:

Ráci steak-et rendelt, én pedig csirkemellet BBQ szósszal és olvasztott csedár sajttal. Egy vastag fa tál volt az alap, arra került egy öntöttvast epsi, azon hagymakarikák, a hús és minden rávaló. Mindegyik hús mellett volt egy fél grillezett paradicsom is. Sercegett még 5 percig, miután kihozták nekünk. Mondta is kedvesen a pincér lány, h óvatosan, mert meleg. Hát, a hangokból vhogy mi is sejtettük Megebédeltünk, aztán megbeszéltük, h vezetek én hazafelé, mivel úgy sincs olyan nagy forgalom. Így is tettem. Nagyon furcsa volt olyan szempontból, h a pedálok nagyon közel vannak egymáshoz és volt olyan, h beakadt a lábam a két pedál közé. Ezt még szokni kell. A váltás nem volt problémás, bár egyszer, az egyik körforgalomban nekicsaptam a jobb kezem az ajtónak Továbbra is tartom, h ezt a kocsit nagyon jó vezetni.

Mikor hazaértünk még pihentünk kicsit, aztán készülődtünk az estére. Edithez voltunk hivatalosak, akinél lakásavatós parti volt kibontakozóban. Meghívott jónéhány embert, akik különböző nemzetiségűek voltak (francia, bulgár, spanyol, ausztrál). Kicsit félve indultam, mert izgultam, h vajon el tudok-e beszélgetni bárkivel is, nem a személyiség, hanem a nyelv miatt. Megérkeztünk, már épp hörpintették volna fel az italt, de mi tudtuk, mi a hatásos belépés

Mindenki nagyon kedves volt és közvetlen, még beszélgetni is tudtam néhány emberrel, az nagyon jólesett Senki nem szólt rám, h jólvan, nyögd már ki v jólvan, akkor én most megyek, addig gondolkozz. Türelmesen megvárták míg végigmondom és tényleg érdeklődőek voltak felém. Enni egyáltalán nem tudtunk, mert már annyira televoltunk az ebédtől. Volt egy srác, aki nővér volt és mesélt nekünk mindenféle szaftos történetet, meg egy indiai ffi, aki lufiból csinált virágot, állatot, meg amit akartál. Ő igazából szakács, aki járja az országokat és mindenhol süt-főz, tök izgi lehet Aztán meg is invitált minket a jövő heti garden party-ra, ahol még többen leszünk, mint most. Ígyhát izgalmakkal várjuk a pénteket. Csak néhány órát maradtunk végül, én nem is ittam, mert ismét én lettem a sofőr

VASÁRNAP

Vasárnap korábban keltünk, mert megbeszéltük, h kicsit kimozdulunk, mintegy kirándulás jelleggel. Elsétáltunk messzebbre, mint a környékünk és szokás szerint csodás helyeken jártunk:

A környék, ahol járkáltunk az 1086-os években épült ki és most is vannak eredeti házak, házrészek. Kicsit más világ ez az otthoniakhoz képest. Az időnk szerencsére kifogástalan volt. Visszafelé beugrottunk a boltba, mert a gáz-egységünk lemerült. Nagyjából úgy működik, mint egy kártyás telefon, addig használhatod, amíg van rajta pénz. Feltöltöttük és megakadt a szemem a bakery pulton, merthogy itt a zsömle különlegességnek számít. Nos ennek megfelelően kérik meg az árát is, úh inkább croissont-ra neveztem be. Hazafelé mondta Ráci, h van egy take away indiai hely, onnan vigyünk haza kaját. Próbáltunk választani a menükből:

Úgy voltam vele, mivel semmi nem volt ismerős, h inkább maradok a csirke nuggets-nél és a sült krumplinál, de aztán Ráci unszolására mégis curry-s csirkét rendeltem. Én elbambultam és csak annyit hallottam, h regular or medium. Mondtam, h persze, legyen medium. Nos… ez nem a méretét jelentette, hanem az erősségét. Én egyáltalán nem szeretem a csípőset/erőset. Ez olyan volt, h a nyelvem hegyét érintettem csak a villához, amire a hús került és lángolt a fejem, tisztult az orrom, éreztem, h szétég a tüdőm, a belem. Gondoltam, h ennek nem lesz jó vége, ha tovább eszem belőle. Az íze az biztos, h eszméletlen jó volt, de csak 4 csirkekockát bírtam legyűrni, aztán legyőzött. Most abban reménykedem, h holnapra valamennyire elszáll az étel haragja és ehető lesz Meglátjuk…

2012.04.01.