A mai napom nagyon jól telt, nagyon élveztem. Az egyik lány lebetegedett, aki szokta vinni a picker frontot. Ma reggel bementem és kérdezte a kis menedzser, h tudnék-e ma lenni helyette. Mondtam, h persze, semmi gond. Megmutatta hogyan kell, aztán csináltam egész nap: nyomtattam a megrendeléseket a pickereknek, csekkoltam az emaileket, meg az megrendeléseket, úh rendesen le is fáradtam. Holnap már lesz a lány, úh talán nem lesz annyira hajtós. Azért megkértek minket, h menjünk 7re ha lehet. Miért ne lehetne?

A másik dolog meg, h ugye elvileg a special-exporton segítek és arról nem is tettem itt még említést, h volt néhány telefonhívásom Hát persze nagyon izgultam, mert telefonban beszélni angolokkal…. csak a horrorfilmekben láttam/hallottam olyat Szóval azért sikerült szépen lebeszélnem, hogy mikor adhatjuk fel az árut, amit rendeltek. Ennyiről szólt az egész, de én azért izgultam. Az a vicces, h ugye mondtam a menedzsernek, h az angolom ilyen telefonálgatásokra nem biztos, h elegendő, erre mondta, h ne aggódjak, jó az angolom…ugye. És a hívások alkalmával amikor elkezdtek rizsázni, igazából csak kiszűrtem a lényeget, h mikorra kell nekik és ennyi; hogy közben miről beszéltek, fogalmam sincs. Persze minden rendben megérkezett. Szóval ez a része nem igazán tetszik, mert szívesen segítek a csomagolásban, meg megírok néhány emailt, még le is töltöm a megrendeléseket, de a telefonos ügyintézés…. Na mindegy, lényegében mindenki elégedett velem. Úgy volt, h az e/s csaj megy a cég watfordi irodájába trainingre holnap, de megint lemondták, úh nem megy sehova. Ennek olyan szempontból örülök, h nem maradok egyedül a mindenséggel.

A mai nap végén még odajött a menedzser, h elbúcsúzzon, és mondta, h basszus, elfelejtette a telefonokat, meg a szkenner elemeket a töltőre tenni. És én akkor mosolyogva mondtam, h már megcsináltam. Tök láthatóan meglepődött, h elintéztem (pedig sztem semmi extra) és mondta, h hát ez igazán remek, meg nagyon elégedett a munkámmal, jól összeszerveztem a napot Ez jó érzés volt, meg amúgy is jobbak voltak a tennivalók, mint az e/s-nél.

Munka után elmentünk az orvoshoz, mert korábban kaptam egy tájékoztató levelet – meg mondta is a csaj a regisztrációnál -, hogy menjek be ilyen általános felmérésre: súly, vérnyomás, meg – mint utóbb kiderült – néhány ezer kérdés az ükszülőktől kezdve rólam. Na, kiderült, h továbbra is normálatlan a vérnyomásom. Ezt ugye eddig is tudtam, mert nekem 1000fokban is jéghideg kezeim és lábaim vannak. Úh nagy titkot nem árult el, meg kiderült, h nem is vagyok annyira dagadt, 71kg. Azért merem csak leírni, mert azt mondta a kütyü, h ideális a súlyom Aztán a napokban megint kaptam egy értesítőt, h ha akarok, akkor elmehetek rákszűrésre, arra időpontot kell kérni. Hát miért ne akarnék rákszűrést, az itt is ingyen van, mint otthon, úh dec.20-ra ott a helyem.

Érdekes, h hiába kapok meg most már minden szolgáltatást, mert dolgozom és adózok, meg minden, de amikor pl bemegyek az orvosi recepcióra és nem szép angolosan válaszolgatok, akkor is az jár a fejemben, h: na, ez biztos azt gondolja, h egy újabb hülye bevándorló. És mondjuk nagyjából igaza van, de mint tudjuk, Anglia gazdaságát nagyban segíti a bevándorlók munkája. Bár itt megszokott, h nagyon mixeltek a különböző származású emberek, és igazából engem sem zavar, de Mo-on pont az a jó, h még mindig több a magyar ember, mint más. Mmint, h itt Angliában angol embert alig hallasz az utcán, inkább más nyelven karattyolnak. Ouuhhhh… ééédes otthon ) Igazából persze, nagyon hiányzik Magyarország, meg főleg a család, barátok, de nem mennék vissza, amíg nem lehetne olyan életszínvonalon élni, mint itt. Mert itt egyáltalán nem számítunk gazdagnak, de mégis nagyon kényelmesen élünk. Emlékszem otthon is folyton számolgattunk, meg spóroltunk, meg az olcsóbb párizsit vettük, stb. És itt pl többször engedhetünk meg magunknak drágább dolgokat – értem itt is, h Mo-hoz képest drága. És itt is nagyon örültem, mikor munkát kaptam és csak minimálbért kaptam, mert az is 4x volt az otthoni minimálbérnek. Most már viszont kezdem nézni az itteni viszonyokat, és nem hasonlítgatni Mo-hoz, mert tényleg semmi értelme. Köze nincs egymáshoz a két ország (na ezen most ültem 2 percet, h helyes-e a mondat , mindegy, értitek).

2012.11.27.

A szombati nap elég jóra sikeredett. Bementünk kocsival centerbe, mert karácsonyi vásárt tartottak. Nagyon taknyos időnk volt, hidegnek nem annyira hideg, de párás, esős.  A mall előtt egy db parkolóhely nem volt, teljesen zsúfoltak volt. Szerencsére még megvolt az érvényes ingyen parkolási lehetőségünk Conniborough-ban, úh végül ott parkoltunk. Nincsen túl messze a malltól. Vittem a jó kis IKEA ernyőmet és ugyan felül tényleg nem áztam el, de a felforduló kövekből előtörő áradás szétáztatta a cipőmet. Amikor beértünk a mallba, már mindenhol láttuk a karácsonyi díszítést. Persze, hagy ne mondjam, h köze sincs az otthoni, meghitt díszítésű, fagyban bodegások, finom illatokhoz képest… Végülis a center közepén rendeztek egy kis giccses városkát, bodegákkal, meg minden funny dologgal a gyerekeknek. Nem lett volna rossz az alapötlet, de a sok fényességes tündérmündér továbbra is fényben úszós, az kicsit sok volt nekem. A képek magukért beszélnek azt hiszem

Most mindenki karácsonyi lázban ég és igazából én is, de mi majd csak január végén vesszük meg a karácsonyi ajándékokat és februárban már át is tudjuk adni őket…. Rengetegen voltak, alig lehetett mozdulni, úh túl sokáig nem maradtunk. Itthon már csak pihiztünk, filmeztünk.

A jövőhétről meg előljáróban csak annyit, h belecsapok keményen a special-exportba. Szerdán egyedül leszek, úh most ezen parázok kicsit. Elvileg lesz, aki segít majd, ha bármi gond lenne, de azért mégis… Szóval lesz pár dolog, amit holnap-holnapután egyedül csinálok végig és meglátjuk. Igazából inkább szívesebben segítek a supervisornak, minthogy én csináljam egyedül, de sajna ez nem kívánság műsor. Mindenesetre szurkolásokat most is szívesen fogadok mindenkitől

2012.11.25.

vérmesfejű tátorka

(ez egy madár amúgy)

a biztositotol szerdan es megnezik a kocsit. Ez nem tudom mit jelent, nekem eleg ha adnak egy veder penzt.

Amugy a ceg nyert valami dijat az NHS-tol mert kurva jok vagyunk es szepek is asszem,  a lanyok mentek atvenni tehat nekunk lofasz nem jutott a svedasztalbol 🙁

A múlthét elég érdekesre sikerült. Röviden összefoglalva Rácit felkereste egy cég, h mennyire tökéletes, ezért elhívták interjúra. El is ment, mint utóbb kiderült, lenyűgözte a vezetőséget, még olyan rész is volt, ahol ő mondott vmi újat a rendszergazdának Pont ma derült ki, h végül nem őt választották – ketten maradtak bent az utolsó körre -, hanem az angol srácot. Legalább megpróbálta, megmérette magát megint.

Én a special “osztályon” elég jól elvagyok, de hiányzik a despatch. Itt nagyon sok mindent kell tudni tényleg, mindenkinek a kénye-kedvére tenni és össze-vissza csomagolni, pakolni, matricázni. Vmelyik nap teljesen kiborultam, mert hirtelen akkora felelőséget adtak, amit alig bírtam el. Egyik nap még csak pakolom a képeslapokat, a másik nap meg már én felelek a kiszállításért külföldre, meg minden extra kívánságért. Sok volt egyszerre hirtelen. Szerencsére a szüleim és Ráci is lelket öntöttek belém, úh másnap újult erővel indultam dolgozni. A mai nap is elég sűrű volt, sok volt a tennivaló, a holnapról nem is beszélve. Persze most is a legjobbkor rúgtak ki egy csomó embert… Ketten közülünk szabadságra mennek jövő héten, úh lesz emberhiány rendesen. V megint hoznak új embereket, akiket idő betanítani. Meglátjuk mi lesz majd, egyelőre elég csak a holnappal foglalkozni v ideális esetben csak a mával

Mégis a jövőre is gondolunk, továbbra is lakásnézőben vagyunk. Persze egyelőre csak a weboldalakon, meg tervezgetünk hol lenne jó, milyen lenne a jó lakás, stb. Elég nagy a kínálat, ráadásul FirstBuy-osan olcsóbban is tudnánk újépítésű lakáshoz jutni. Jó lenne már saját lakás, az biztos, mert akkor azt már a te kényed-kedvedre rendezheted, festheted. A lakás, amiben most lakunk, nagyon kis otthonos, szeretem, de csúnya. Mmint barnára vannak festve a falak az egyik oldalon, fehérre a másikon. Meg nem szigetel jól és emiatt folyton nedves a levegő, teregetés után a ruhák kb egy hét alatt száradnak meg, de néha még ennyi idő sem elég. Vettünk párátlanító dobozt, úgy tűnik, mintha működne Szóval egyelőre csak tervezgetünk, aztán majd ha meglesz a pénz rá és eldöntöttük mit és hol akarunk, akkor belevágunk.

Persze nehéz belegondolni abba, h nem otthon kezdjük meg az életünket, hanem itt. Család és barátok nélkül elég lehangoló. Tehát, h minden teljesen tökéletes lenne, mert jól érezzük magunkat, megélünk, sőt, jobban élünk, mint otthon… De az otthon az akkor is Magyarországot jelenti, ahol a család-barátok vannak. A kollégáimnak jobb a helyzetük ilyen szempontból, mert mindegyiknek lakik itt vkije: testvére, gyereke, szülője. Úgy egészen más. Mindenesetre próbálunk sakkozni a szabikkal meg a bank holiday-ekkel, h mikor tudunk hazamenni, mennyi időre. Most úgy néz ki, h februárban megyünk haza, azaz fél évet csak Skype a szerettekkel. Legalább haza tudunk menni néhányszor, az is vmi, meg bárkit szívesen látunk, ezt tudják is

2012.11.20.

Reggel sikerült sokáig aludni, úh nagyjából kipihentek is vagyunk Tegnap kaptunk egy értesítőt, h levelünk érkezett, menjünk be érte a postára. Csak az nem volt az értesítőn, h kitől kaptuk, úh nem tudtuk, ki küldte, miért, fontos-e. Szóval bementünk reggel érte. Kiderült, h csak egy reklám anyag volt, h ha már volt balesetünk, akkor olcsón tudunk bérelni kocsit, amíg javítják a miénket… Szerencsére ugye csak a lámpa sérült, úh asszem most kihagyjuk az ajánlatot. Meg ezért kár volt bemenni érte. Ezután elmentünk a wolvertoni Tesco-ba, h bevásároljunk. Előtte viszont mondta Ráci, h kinézett otthon egy pubot és együnk ott, úh jól meglepett ezzel A hely maga nagyon hangulatos, egy hatalmas család volt bent éppen, közülük vkié volt a pub. Volt ott punk apuka, kisbaba, nagymama, anya, nagybácsi, stb. A felszolgálók is sima otthonka ruhában voltak. Amikor megérkeztünk, akkor tisztították le az asztalokat. A nő nagyon kedves volt. A helyről bővebben: http://www.northwesternwolverton.co.uk/
Az ebédünkről

Ezután elmentünk a Tesco-ba bevásárolni. Láttunk egy magyar párt, azaz hallottuk őket. Annyira, de annyira jó volt magyar beszédet hallani, h hihetetlen. Rájuk akartam köszönni, de nem voltak pont olyan passzban, úh inkább nem erőltettem a dolgot… Viszont kaptam Rácitól egy macskafej formájú sapkát Azonnal beleszerettem… a macskásba is Műfenyőt is néztünk, de nem sikerült megállapodnunk, úh egyelőre napoltuk a dolgot. Mondjuk kicsit beteg, h volt fehér fenyő, fekete fenyő is. Asszem csipkebogyó volt a másik, ami szép levelek között, 3 bogyó, amiből az egyik világít. Hát nem rossz, de uhhh… Mi sima műfenyőt szeretnénk, színes lámpákkal meg néhány gömb dísz rá, amolyan retrósan.

Mikor hazaértünk, segítettünk a lámpán, megszereltük magyar módra Itthon meg még mostam, mosogattam, kicsit pakolgattam, meg persze dicsekedtem a macskás sapimmal mindenkinek. Ez a nap nagyon hamar elszaladt, várom már az óraátállítást, h legalább sokáig legyen világos estefelé is.

2012.11.10.