A tegnapi napon elég sokat szenvedtünk Richarddal a hírlevél design-olásán. Pontosabban a designt már megcsináltam, csak segítenie kellett néhány HTML kód megalkotásában. Nagyon szép kis hírlevél lett, de aztán voltam olyan szerencsétlen, h nem mentettem el. Úh ma újrakezdtük az egészet. Szerencsére hamar helyreráztuk, úh sztem holnap már mehet is ki a népnek Ma 2kor Sarahval elmentem a meetingre. Az egy órás úton volt miről beszélgetnünk, jól éreztem magam. Szinte mindent értettem, meg szinte ő is engem Nagyon türelmes és segítőkész velem, csacsogtunk. Megérkeztünk a helyszínre, ahol beszálltunk a liftbe. Utánunk beszállt egy hapsi. Akartam mondani vmit Sarahnak, és majdnem mondtam magyarul. Aztán eszembe jutott, h Sarah angol hiszen, úh angolul kellene mondanom, de azt a hapsi is érti. Pedig csak azért akartam beszélni, h ne legyünk kukák. De végül kukák voltunk. A meetingen tényleg csak megfigyelő voltam, érdekes volt hallgatni. A fókuszálás is ment, de egy idő után elkezdett fájni a fejem. Kicsit elhúzódott a meeting, 2,5 óra volt. Aztán visszamentünk az irodába a kutyákért, és Sarah hazavitt.

Összességében tehát nagyon-nagyon jó nap volt, hasznosan telt. A holnapi meetinget most kihagyom, mert Sarah mondta, h hosszú lesz, meg minden – de főleg meg minden . Szóval majd a következő alkalommal. Sztem amikor majd teheti, magával visz. Az nagyon jó gyakorlás nekem.

Érdekes, h amikor este anyuékkal beszéltem, néhányszor majdnem angolul mondtam szavakat, vhogy az jött volna a számra. Máskor az ilyen embereket lehurrogtam, h most mit hősködik, h magyarul már eszébe sem jut a szó… De be kell látnom, h egyszerűen tényleg, ha keményen benne vagy a nyelvben, akkor egész egyszerűen az adott nyelven jut eszedbe. Sztem ez egy jó kezdet

2012.04.25.

Na ma végre befejeztem a hírlevél design-ját. Richard ma nem volt bent, úh lehet, h holnap átszerkesztjük az egészet és az lesz kiküldve. Ez majd holnap kiderül. Viszont Sarah nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy:

– Ahova Ráci jár angol órára, rákérdez nekem a részletekre, és igyekszik bejuttatni oda A piszkos anyagiakról még nem volt szó, de majd gondolom megbeszéljük.

– Csütörtökön lesz egy tárgyalása és elvisz engem. Ez sztem hatalmas ajánlat, mert tisztában van a nyelvtudásommal. Persze nekem nem kell majd előadnom, csak jópofizni. 4 ember előtt fog prezentálni, aztán megbeszélik a részleteket.

Úh szép lassan alakul minden, eddig a legnagyobb rendben Ma elmaradtak a jelentkezések, igazából nem is nagyon volt olyan, amire elküldtem volna, mivel továbbra is a legtöbb helyen a telefonálgatás az elvárás. Sarah ebben is biztatott, h néhány hét és már fog menni a telefonálás is

Így tehát mostanában nem unatkozom szerencsére. És jövőhéten meg megyünk haza családozni Már nagyon várom.

(És végre HTML-ben sikerült megoldanom a sorkizártságot )

2012.04.23.

Nos, az elmúlt napokban ismerkedtem a hírlevélküldővel, amit használunk majd a kiküldéshez. Nézegettem a designokat. Nagyjából ezekkel teltek a napjaim. Jelentkezéseket továbbra is küldözgetek, de sajna eddig még semmi. Ráadásul, ahol múltkor voltam interjún, onnan sem jeleztek vissza, úh valszín dobtak

A hétvége jól telt, szombaton pihengettünk, csinált Ráci lángost, ami nagyon finom lett. Ahogy illik, fokhagymával, sajttal és tejföllel ettük, hmmm….. Ma pedig megint sétáltunk egy jó nagyot. Elindultunk napsütésben, aztán elkezdett csepegni az eső, aztán szakadt, majd következett a jégeső és végül megint a 40fokos napsütötte idő. Megnéztük a bradville-i szélmalmot. Nagy és tényleg malom

Szóval egyelőre nem tudok sok mindenről beszámolni, kicsit megültek a dolgok, de kitartok még

2012.04.22.

Reggel megint undorító időre ébredtünk, még aludtam volna néhány órát. Persze tényleg megtehettem volna, de itthon iszonyat unalmas egyedül, bent meg jó Szóval összekaptuk magunkat, elindultunk. Akkor vettem észre, h otthon felejtettem a mobilomat, úh visszafordultunk. Persze nagy sor állt, aminek végre a végére értünk. Mikor az ajtóhoz értem, pont hozzánk kopogott volna egy hapsi. Az előző lakót kereste, akinek amúgy is napi több ezer levele jön. Megbeszéltük, h ő már nem lakik itt, hanem mi. Ezután felszaladtam a telóért, majd vissza a kocsihoz és indultunk az irodába.

Mivel én tavaszi időre készültem, úgy is pakoltam a cuccaimat, úh egyfolytában fagyoskodom. Ráci egyik pulcsiját vettem még magamra, úh 4 réteg volt rajtam + a kabát. Megérkeztünk az irodába. Sarah ma nem volt bent, mert ma van a szülinapja, ennek gondolom otthon örültek. Én elmagyaráztam a többieknek, h ma van a névnapom. Ők ezt megdöbbenéssel fogadták, h van olyan, h névnap Szóval meséltünk nekik és persze mindenkinek meg kellett nézni, h mikor van a névnapja.

Dolgoztam tovább a weboldalon, Richarddal megcsináltuk a galériás részt, elvileg holnap fel tudjuk dobni az aktuális képeket, megcsináljuk még a közösségi cuccokat is. Szóval szépen haladunk. Közben Sarahnak kezdtem válaszlevelet írni a neverending levelére, ötletelés címén.

Ebédidőben Ráci meghívott a pubba ebédelni és eszméletlen finom bbq-s csirkét ettem baconnel, sajttal, hagymakarikával, párolt borsóval és krumplival. Délután meg folytatódott a munka, közben meg jelentkeztem néhány munkára. Úh most megint várom a hívásokat, h mi legyen.

Tim megint munkaidő lejárta előtt negyed órával megtalált az ötletekkel, úh ötleteltünk Kb fél órával maradtunk tovább, aztán rongyoltunk haza. Természetesen az eső továbbra is szakadt. Ernyő nélkül egy élvezett itt lenni. Az angolok viszont ebből nem csinálnak problémát. Senkit nem láttam ernyővel közlekedni. Vagy kapucnis kabát, vagy semmi. Ezekhez még nem tudtam hozzászokni….

Most estére már semmi kedvem nem volt háztartást vezetni, úh holnap ezzel még lesz egy köröm, de nem lakozott Jól befűtöttünk, mert nekem folyton fáznom kell, de mondtam Rácinak, h ha hazamentünk én elhozom otthonról a téli nagykabátom, meg az összes téli pulcsimat. Itt nem viccel az időjárás. Minden esetre már nagyon várom a hazamenetelt. Az viszont nagyon furcsa, h pont tegnap volt egy hónapja, h kijöttem.

A statisztika úgy alakult, h:
– kb. 50 jelentkezés
– kb. 5 telefonhívás a vezetékesen
– 2 hívás mobilon
– 2 interjú
– 1 gyakornoki állás

Eddig szépen alakult minden és gondolom nem véletlenül történik semmi, úh csinálom tovább, amit kell és sztem hamarosan meglesz mindennek az eredménye

Köszönöm szépen mindenkinek a szurkolásokat, bevonzásokat, agykontrolokat, ezek mind nagyon-nagyon hasznosak nekem. Még az is, ha csak egy gondolat vagyok a napból, velem vagytok

2012.04.18.

Tegnap előtt este arra ébredtem, hogy orkán erejű széllökések vannak és vízszintesen esett az eső. Hát mondom ez remek, remélem, reggelre kisüt a nap. Nos, ahogy mondani szokták, tévedtem….

Szóval reggel megszólalt az órám, hogy ideje lenne felkelni és indulni az interjúra. Kinéztem az ablakon és élni sem volt kedvem, nemhogy harci díszben kimozduljak a lakásból. Felkeltem, felöltöztem, összefogtam a hajamat is, h a szél ne vigye mindenfelé. Korábban akartam a helyre érni, h biztos ne késsek, úh elindultam 8:15kor a buszhoz. Örültem, h megvettük az ernyőt, mert most igen nagy hasznát veszem, legalábbis azt hittem. Ahogy kiléptem az ajtón mindkét lábammal, kinyitottam az ernyőt és kb eddig is tartott a használata. Elballagtam azért a megállóba, próbáltam megfogni az ernyőt vmi olyan pózban, h ne menjen mindenfelé, de mivel eltört az összes lába, ezért nem sok esélyem volt a széllel szemben. A rossz az volt, h hirtelen szélfellökések voltak, ezért nem tudtam csak egy pózban tartani, h úgy maradjon. 8:30kor jött a busz, majd 8:45 körül megérkezett a helyszínre. Ha tudtam volna, h busszal és gyalog is ilyen közel van, akkor alszom 9ig.

Megérkezés után még volt egy órám. Az eső továbbra is szakadt, de azért elindultam az épület felé vezető úton. Ahogy mentem, elhaladtam egy aluljáró mellett. Ekkor úgy döntöttem, h megnézem előre, mennyit kell majd sétálni a bejáratig, mert addig beállok az aluljáróba. Így is tettem, szerencsére egy lélek sem jött. Persze amíg mentem visszafelé, próbáltam használni a használhatatlan ernyőmet. Már szakadtam a nevetéstől magamon, mert több alkalommal a letört kampók beleakadtak a hajamba, és próbáltam kiszabadítani magam, aztán beakasztottam az ernyő többi részére a kampókat Aztán mikor felnéztem ismét az ernyőre egy nagyobb széllökés után, akkor már fájt a rekeszizmom a nevetéstől. Úgy nézett ki, mint a régi nyalóka. Megvolt a nyele és a tetején egy gombóc Na akkor már feladtam a küzdelmeket vele. Álldogáltam  az aluljáróban, aztán elindultam a helyszínre. 9:30ra értem oda, úh csodálkoztak picit, de leültettek.

Jött egy másik srác is interjúra, aki előttem volt beszervezve, csak neki sikerült időben megjelennie. Lejött érte egy vigyorgós srác, bemutatkoztak, aztán felmentek az emeletre, ahol a tárgyaló volt. Nekem be sem mutatkozott, rám sem nézett. Na, mondom akkor ez biztos nem az, akihez én jöttem. 10 perc múlva jönnek le és de, az volt, akihez jöttem. Kikísérte a srácot, majd odajött hozzám. Felmentünk. Vidám fickó lehetett, mert lila ingben volt, sötétebb lila nyakkendővel, sötétszürke nadrágban és rikító narancssárga zokni A tárgyalóban várt egy nő, ő volt a menedzser. Kérdezgettek párat, és nem hazudok, összesen kb 4 percet voltam bent. Nagyon kedvesek voltak, aztán mondták, h még várnak pár jelentkezőt és a hét végén kapok értesítést az eredményről. Igazából ez csak 4 hónapos munka lenne, amiből ugye én eleve hiányoznék 3 hetet a mostani “szabi” miatt, meg az esküvő miatt. Ezt nem mondtam, nem rontottam az esélyeimet előre. Amikor végeztünk és kiléptem a kapun, megdöbbentem: vakítóan kék ég, fehér felhők, zöldellő fák, virágok és madárcsicsergés. Hát úgy szídtam az időjárást, h nemigaz. Persze akkor is röhögtem, h ez annyira andis, h hihetetlen már.

Azután bejöttem az irodába, meséltem a többieknek. Nekiláttam a weboldal összerendezésében, nagyon jól sikerült. Még hátravan néhány apróság, de alapvetően nagyon jó munkát végeztem

A képes összefoglaló alább lesz majd látható, este feltöltöm a képeket, mert most nem hoztam a telzsinórt

2012.04.18.