A tegnapi napot nézzük meg egy kicsit közelebbről Ugyanis úgy adódott, h vmiért megint lerobbant a rendszer, úh hazaküldték a pickereket olyan 10 óra magasságában. Kérték őket, h jöjjenek vissza 2 körül, mert addigra minden oké lesz. Addig a dispatch csinált ezt-azt, és ebéd után nekiestünk egy nagyobb megrendelésnek, amit a Hallmark-nak küldtünk el. Ez a megrendelés végeláthatatlan volt, úh egy idő után bekapcsolódott mindenki.

A feladat:

A mi dobozunkból vegyük ki a képeslapokat, majd helyezzük át a Hallmark által küldött szabvány dobozba. Telítsük meg a Hallmark dobozt azonos képeslapokkal, ügyelve arra, hogy maximum 12kg-ot nyomjon.

Amit a dispatch csinált:

Megnéztünk egy dobozt, hogy telerakva mennyit nyom. Amikor megfelelő volt a súly, mindenki azonos darabszámú képeslapot tett a saját Hallmarkos dobozába. A következő fajta képeslapnál ugyanígy. Tehát csak egy dobozt mértünk, mert ennyi volt szükséges.

A problémÁK:
1. Nem volt elegendő számú Hallmark doboz, tehát napközben kellett rendelni azonnalra.
2. Vki nem tudott számolni, úh 10 raklapnyi képeslapot kellett újraszámolni.
3. A még be nem csomagolt képeslapokat a besegítők össze-vissza mérték és úgy csomagolták.

Alapvetően, amíg én lecsomagoltam egy kisraklapnyi képeslapot (~ 800db), addig a pickerek – akik a besegítők – egy negyed kisraklapnyit. Rengeteg időt veszítettünk azzal, h minden egyes dobozt lemértek, h mennyi. Próbáltam elmagyarázni nekik, h csekkoljanak egy dobozt és utána pakoljanak azzal azonos mennyiségűt. Mivel nem értenek angolul vagy csak nagyon minimálisan, leszarták, h ott vagyok és beszélek hozzájuk, egymás között tanakodtak, hogyan is kellene csinálni. Ezen teljesen kibuktam és megkértem a kolleganőmet, h jöjjön oda és fordítson, mert egyszerűen ez nem vezet sehova, ha össze-vissza csinálnak mindent. Elmondta, én meg addig leléptem, mert nem tudtam mit hozzászólni a dologhoz. Közben mondtam, h jó, akkor én inkább ragasztgatom nekik a dobozt és ők meg azt csinálnak, amit akarnak. Odajött a kisfőnök is, mert látta, h vmi nem okés ott. A kolléganőm is megkérdezte, h ideges vagyok-e, mert úgy látja, h robbanni tudnék. Én meg mondtam, h igen, az vagyok. Kérdezte a kisfőnök, h mi a probléma. Elmondtam, h próbálok magyarázni, de felesleges, mert semmi értelme. Elmondta még egyszer mindenkinek, h angolul beszéljenek, mert így sok lesz a félreértés. Persze ez csak addig tartott, amíg elmondta. Ha egyszer vki egyáltalán nem beszél angolul, akkor eztán sem fog, mivel nem tud.

A lényeg, h nap végén mindent befejeztünk, 21 órakor tettük le a lantot. Hazafelé beszélgettem kolléganőmmel és mondtam, h ne haragudjon, h kibuktam, de egyszerűen nem bírtam már. Mondta, h teljesen igazam volt és megérti, h zavar, h a lengyelek nem beszélnek angolul, de ezzel ő sem tud mit csinálni. Azon lepődött meg mindenki, h én tudok egyáltalán mérges lenni (Rácnak erről van eltérő véleménye, meg talán a családomnak is ) Szóval a tegnapi nap igen hosszúra sikeredett. Ma is bentmaradtam egy kicsit tovább, de csak negyed órával. Az is amiatt volt, mert egyszerűen vannak olyanok, akik tényleg nem ismerik a számokat. Pedig a számok minden nyelven ugyanannyit jelentenek…. Mindenesetre a kisfőnök mondta, h elmondja a nagyfőnöknek, milyen jófej voltam, bla-bla. Lehet, h tényleg kapok szerződést? Reggel azért kérdezte a kisfőnök, h sztem miből adódott a tegnapi probléma és mi a javaslatom legközelebbre. Elmondtam, hogy a nyelv az nagy probléma, de leginkább mindenkinek ugyanúgy kellene csinálnia a dolgokat. Ha van egy legjobb megoldás, akkor ne találjunk már ki ilyen vagy olyan utat, mindenki csinálja a legjobb megoldás szerint, and so on.

Az jólesett, h az én véleményemet és meglátásomat és megkérdezte. A kisfőnök egyébként egy végtelen türelmű, indiai srác – természetesen mindig curry illattal -, aki korrekt és ad mások véleményére. Egyelőre tehát kidolgoztam magam, már csak a holnapi nap van hátra, úh hajrááá

2012.10.25.

Angliában tényleg nem elég párszor hangsúlyozni, h bizony könnyen elhízhat az ember, ha nem figyel oda. Én tévútra léptem, de még talán megint időben észbe kaptam. Ellenállhatatlanok a filléres kekszek és csokoládék, amiknek még otthon is a rabja voltam. Csak otthon harmadannyi cukrot használnak az ilyen szemetek előállításához. Már egy hete megállapítottam, h rendesen szedtem magamra, bár az otthoniak azt mondják, h nem látszik. Azt az ember érzi magán, h nincs úgy jól, ahogy. A ruhák meg egyenesen árulkodnak… Szóval, akit már szintén többször ajánlottam: Rubint Réka. Ha legalább egy héten keresztül, minden nap csinálja vki, akkor látványos és tartós eredményre számíthat. Én a has- és fenékizom tornát szoktam megcsinálni, ami együtt 40 perc. Ez most csak így eszembejutott, de elég a reklámból

A múlt hét egyenesen katasztrófális volt, mert nem jött kb egy gramm megrendelés sem. Mindenki csak tengett-lengett és úgy csinált, mintha dolgozna. A főnök is tudta, h nem tudunk semmit csinálni. Volt olyan nap is, amikor olyan 11kor hazaküldték a pickereket. Nekünk bent kellett maradni nap végéig. Hát semmit nem csináltunk, csak beszélgettünk, meg az elhagyott képeslapokat tettük a helyére. Ezekből kismilliárd van, úh ha nagyon unjuk magunkat, akkor azt szoktuk csinálni. Ez a hét jól indult, mert a hétfő az elég sűrű volt, meg a mai nap sem volt rossz. Annak ellenére, h ma megint déltől kb nem volt megrendelés. Úh a pickerek úgymond leltározgattak. Aminek szintén nem sok értelme van, ha csak néhányat számolnak meg, de mindegy, eltelt vele a nap. Nekünk volt rendesen meló. Alapvetően 3 nagy cégnek szállítunk, ahol nem ilyen 1-2 ezer db, hanem 20e, stb darabszámú rendelések vannak, napi szinten (ha nem pangó időszakról beszélünk): WHS, John Lewis, EveryDay. A Smith-ben nagyjából mindent kapsz, olyan, mint a kisabc. A JL egy hatalmas áruház, szintén országszerte vannak boltjai, úgy kell elképzelni, mint otthon volt a Skála. Rengeteg mindent lehet kapni, főleg olyanokat, amik teljesen haszontalanok és jó drágák, még itteni viszonylatban is. Az EveryDay-ről meg nem tudok semmit és neten sem találtam róla túl sok mindent.

A John Lewis recycle üzlet, mert nekik nem papír dobozba csomagoljuk a képeslapokat, hanem ők rendelkeznek saját zöld, JL feliratú műanyag dobozokkal. Úh abba pakolunk, feladjuk és kapunk helyettük másikat. Ezeket a megrendeléseket csak a packerek csinálhatják, mert különben káosz lesz belőle. Na, tegnap kész is voltunk vele, viszont ma reggel kellett a hely a forkliftesnek, úh odébb pakolták a dobozokat. Mivel még nem volt rájuk írva, h melyik városba küldjük, összekavarodtak a dobozok. A nagyfőnök amúgy is stresszes volt ma, ahogy mondta is, úh eléggé kiborult ezen. Öltönyben volt ma, úh biztos túl volt pár jó meetingen. Szóval kitalálta, h akkor az egész megrendelést át kell nézni képeslaponként. Amikor van egy több, mint 30ezres megrendelésed, akkor, hogy is mondjam….nincs kedved átnézni az egészet és bent aludni. Szerencsére 2 óra alatt kibogarászták a lengyel kollégák, úh időben haza tudtunk jönni. Sok mindent kell tudni a packereknek, mert semmi nem véletlenül van úgy, ahogy.

A lengyelek időközben mit sem változtak, továbbra is lengyelül beszélnek. Hozzám így viszonylag kevés információ jut el. Úgy is mondhatjuk, h semmi. Ma több mindent kellett egyszerre csinálni, ezért a kollégám elmondta, h mit hogyan. Lengyelül. Aztán álltam és mondtam, h akkor most talán angolul is, mert ugyan a mutogatásából nagyjából gondolom, miről lehet szó, de azért mégis, erősítsen meg benne. Szóval elég gáz… Viszont ma reggel elég sokat beszélgettem a supervisorral és tök jó volt. Mondta, h sokat fejlődött az angolom. Ennek nagyon örültem, mert ő elég kritikus. Tehát neki az arcára van írva minden. A lengyelek szídják, mint a bokrot. Néhány dologban igazuk van, de amúgy sztem alapvetően nincs gond a csajjal.

Persze a szerződésről egy szó sem esett, amit ugye augusztus óta várok a nagy beharangozások után. A nagyfőnök sem mondott semmit, a kisfőnök sem. A kollégám kérdezett rá a kisfőnöknél és azt mondta, h okt vége, olyan huszon vhanyadika. Az most már erősen itt van és semmi. Engem nem érdekel most már, nem fogom szétaggódni magam. Gondolkodtunk azon is, h keresek másik helyet, de egyelőre megszoktam itt, meg Karácsonyig biztos lesz munka máshol, de utána általában elküldik az embereket. Itt viszont most ismernek és van “hírem”, úh tuti az állás. Meglátjuk….

2012.10.23.

Az elmúlt egy hét kegyetlen szar volt, mert nem dolgoztunk kb semmit. Nem jött új megrendelés, mindenki berendelt mindenből korábban mindent. Tehát következett az a rész, amikor úgy csinálsz, mint aki dolgozik: felszeded a szemeteket, dobozokat teszel balról jobbra, meg fordítva, stb. A főnök sem tud mit csinálni, de haza nem akar küldeni minket. Úh most csillog-villog a raktár, minden a helyén van, átcsomagoltunk mindent. Teljesen befásultam ez alatt az egy hét alatt. Az idő ilyenkor vánszorog, és olyan, mint egy rossz rémálom, h soha nem akar véget érni.

Ennek tetejébe – bár hiába nagyon kedvesek és segítőkészek a kollégák – lengyel szöveget hallgatok egész nap. Mivel ugye én nem beszélek lengyelül, elég kirekesztettnek érzem magam. Néha vmelyikük azért mond egy angol mondatot is, mikor nevetnek, h nagyjából mi volt. Szóval ők remekül elszórakoznak. Angolul kb egy nap 1 órát beszélek, v annyit sem. Amikor picker voltam, legalább olyan közösségben voltam, ahol az angolt használta mindenki, mert csak így értettük meg egymást. Most az új shift-nek köszönhetően, meg főleg annak, h a despatch-ra kerültem, semmi értelme az angol tudásomnak. A szüneteink is más-más időpontban vannak. A despatch-os részleg csak lengyelekből áll. Így a reggelimet, ebédemet és uzsonnámat egyedül ülve fogyasztom el… Az elején még próbálkoztam beszélgetni, de nagyon zárt közösség az a 6 ember. Egy asztalhoz ülnek és úgy beszélgetnek. Én meg egyedül ülök egy asztalnál… Egyszer elkezdtem beszélgetni a kollégámmal, amíg a többiek kint dohányoztak. Amikor bejöttek még beszéltünk, de leültek és rögtön elkezdtek beszélni vele, mintha nekem nem járna a szám felé. És így ennyi volt. Még szerencse, h most már van az okostelefonom, meg net hozzá, mert így legalább tudok csetelni napközben anyuékkal, tesómmal meg Rácival.

Tegnap az egyikük megkérdezte, h látja, h vmi nem okés, és mi történt. Annyit mondtam, h fáradt vagyok, mert múlt szombaton is dolgoztam, meg ez a semmittevés kikészít. Mondta, h ok, de ha bármi gond lenne, szóljak neki nyugodtan. Szóval egyrészről kedvesek, másrészről meg mégiscsak lengyelek. Most úgy érzem, h persze, jó a meló, meg minden, de mint korábban az SM-nél, egy idő után agyi leépülés következik be. Csomagolok és egész nap néma csendben csinálom ezt. Ha meg próbálok angolul megszólalni, az csak néhány mondat lehet, mert zavarom a lengyel beszélgetést. Egyelőre ez van most, nem tudom mi lesz később.

Azt tudom, h az angolt tanulnom kellene még, akár tanfolyammal is, de van egy csomó kifogásom. Hulla vagyok, mire hazaérek, zuhanyzok, eszem, és nagyjából ennyi. Remélem, h nem megyek majd Ráci agyára, h egy zombi mellett él. Elég letört vagyok, de nem adom fel, majd alakul a dolog. Jelentkeztünk online tanfolyamra Rácival. Én ilyen ügyfélszolgálatosra. Teljesen ingyenes és csak akkor kell fizetni, ha nem csinálod végig: http://vision2learn.com/

Próbálkozom felvillanyozni magam, meg ha nem lenne Ráci, akkor biztos depis lennék már De elég a nyavalygásból, mert ahogy apukám szokta volt mondani: Olyan még nem volt, h sehogy ne lett volna! Örök igazság

2012.10.13.