Ma reggel, miután Rácit elbúcsúztattam, éreztem, h ég a szemem, alig bírom nyitva tartani, úh visszadőltem még. Véletlenül 11ig aludtam, aztán felkeltem, pakolgattam és géphez ültem megint. Ma sajnos nem sok munkaajánlat volt, a legtöbb másik városban. Akiknek tegnap küldtem, szintén kérték, h küldjem el word formátumban és majd rögzítenek a rendszerben. Egy csaj meg szabin volt, úh majd jelentkezik. Egy db telefon nem volt, és már olyan begyöpösödöttnek éreztem magam.

Mivel Ráci megrendelte a palacsintát, ezért nekiálltam összekeverni a tésztát. Ugye a csomag csak jövő hét kedden érkezik majd meg, így mixer híjján alaposan összekevertem fakanállal Nem égett szénné, de csináltam már jobbat is. Tölteléknek eper lekvár volt és nutella, mmint külön-külön. Közben mostam is, végre sikerült kiolvasnom a mosógép programját. Aztán lassan idő volt, mert megbeszéltük Rácival, h bemegyek hozzá, sétálunk egyet a tó körül. Merthogy szegény ilyen borzasztó kilátással kénytelen dolgozni

Megnéztük a busz menetrendjét, mert ugye, mint kiderült itt is kétféle 7es van. Egy, ami csak a vasútig megy, és egy másik, ami Bletchley-ig. Mivel nekem mindig csak a Food Center-ig kellett mennem, ezért mindegy volt. Szóval megnéztük, h jön egy 04kor és egy 34kor. Hát a 04es elmaradt, úh napoztam egyet a megállóban. Bár itt is van egy kis mesterséges tó, ahova a kacsák be is költöztek, vmelyik nap egy gém is kivett egy nádas részt.

34kor viszont jött a busz, felpattantam rá, aztán go office. Mikor megérkeztem, azért a biztonság kedvéért körbesétáltam a környéket és csak utána mentem a jó irányba Az irodában már csak Richard és Tim volt bent. Timmel múltkor nem találkoztam, úh bemutatkoztunk, meg sikerült beszélni is vele. Ő is elég szépen beszél, de nála is voltak homályos részeim. A cuccainkat bent hagytuk és elmentünk sétálni a tó köré. Nagyon jól esett a friss levegő és nem is voltak vészesen sokan. Ráci mondta, h vacsorázzunk a pubban, ami ott volt a tó mellett. Nagyon szép hely az is, halk a zene, régi típusú az épület:

Finomat ettünk:

Mivel kevesen voltak a parkolóban, ezért mondtam Rácinak, h mennék a kocsival, de csak a parkolóban. Elmentünk a parkoló egy kies részére és ott átadta a kormányt, mmint helyet cseréltünk Tettem két kis kört. Iszonyat jó vezetni ezt a kocsit. A szervója szuper, de a gázpedál nagyon picike, v legalábbis én annak éreztem. A második kör után azért visszaadtam a sofőri szerepet.

Összességében tehát laza napom volt, holnaptól meg ismét hajrá

2012.03.27.

A mai nap kicsit később kezdődött, 10 órakor, mert a hétvége még hatással volt rám Szóval felkeltem, rendet tettem, aztán leültem a gép elé. Vártam a pénteken leadott jelentkezési lapomra a hívást, de az ma elmaradt. Ezen felbuzdulva ma 6 helyre adtam le a jelentkezésemet.

Mikor bekapcsoltam a gépet, elkezdtem megnyitogatni a hasznos oldalakat és lejelentkeztem mindenkinél. Egy 10 perc után egyszercsak feladta a küzdelmeket a gép, először a skype ment el, aztán az msn, aztán a net és végül már semmit sem tehettem… Mondom ilyen nincsen, a sors akarja, h ne küldjek önéletrajzokat?! Úh nyomtam egy laza power off-ot, majd egy power on-t. Utána helyreállt a teljes rend

Első körben elküldtem az önéletrajzomat a kontakt e-mail címekre. Az Office Angels-től visszaírt a csaj, h nem tudja megnyitni a PDF-et, így küldjem el más formátumban, így elküldtem neki rtf-ben. Azóta nem válaszolt, bár jelezte, h rögzíti a rendszerben az adataimat és keresnek, ha van vmi. Persze a legnagyobb hivatalos formában küldtem el a levelet, az ő visszajelzése: Hi Andrea! Így a legnagyobb barátságot kötöttük egymással

A következő volt a Tate, ahol a srác adott egy névjegykarit, ami a kolléganőjéhez tartozott. Elküldtem ugyanazt, de semmi visszajelzés, még annyi sem, h megkaptuk, de nem érdekelsz, v vmi hasonló. Úh waiting… A Reed-nek is elküldtem a lánynak, de tőle sem jött még semmi válasz.

Ezen a napon csak az adminisztrációs munkákra jelentkeztem, bízom benne, h sikerül egy ilyet kifogni. Szóval a reed oldalán találtam még két adminisztrációs hirdetést, így regeltem gyorsan és apply-oltam is őket.

A jobseekers-en is találtam egy nagyon jót, ami részmunkaidős, adminisztráció, adatrögzítés, kell admin tapasztalat és IT is, úh egyelőre ezt teljesen rámszabták. Ehhez fel kellett hívni közvetlenül a JobCentert (ahol az NI numbert is igényeltem). Gondolom így a feladók még biztosabbak lehetnek benne, h normális, legális munkaerőt kapnak. Tehát a hirdetésben nem szerepel semmi a munka leírásán kívül, csak egy kontakt telefonszám. Nagyjából összeírtam, h miket szeretnék megtudni még a leírtakon kívül, aztán tárcsáztam. Itt is volt egy 3 lépcsős menürendszer, aztán mikor megtaláltam a megfelelőt, akkor egy nő vette fel, elkérte az adataimat és csak azután kérdezte a munka referencia számát. Megadtam, lényegében felolvasta a hirdetést és megkérdezte, h megvannak-e akkor ezek a tapasztalatok. Mondtam, h naná Ennek örült, aztán lediktált egy e-mail címet. Tök rendes volt, mert le is betűzte, o-orange, e-elephant, stb. Mikor leírtam még magától 3x lebetűzte és 2x felolvasta egyben. Sokszor vissza kellett kérdeznem, mert egyrészt halk volt, másrészt háttérzajok is jelen voltak velünk a vonalban. Ezt leszámítva egész érthetően beszélt, egy hangot nem cuppogott, sőt nagyon kedves volt végig. A múltkori agresszor lady-t elfelejthettem. Búcsúzáskor megköszöntem neki a segítséget és mondtam is neki, h nagyon segítőkész volt velem, tök hálás vagyok neki. Kérdezte még, h amúgy jól telik-e a napom és sok szerencsét kíván. Elküldtem az önéletrajzot, most a cover letter volt az e-mail szövege, azt elküldtem.

Amiket a gyűjtőhelyeken néztem munkák, és jelentkezést küldtem rá, kiírtam egy papírra, h milyen cég, mennyit fizetnek, mikor jelentkeztem rá, esetleg kontakt. Ezek az infok még jól jöhetnek, ha keresnek, akkor hirtelen tudjak mire támaszkodni.

Enni megint elfelejtettem, mert teljes izgalomban ültem a telefon mellett, vártam a hívásokat. Nyilván, amint megkapják az e-mailt, azonnal felkeresnek egy ajánlattal A mai napon lényegében az volt a munkám, h reggel 10től délután 5ig melókat nézegettem, fordítgattam, kifejezéseket néztem.

Rácinak beígértem a brassóit, úh negyed 6kor nekiálltam megcsinálni. Nagyon finom lett, de a palacsintára már nem volt idő, majd holnap.

A holnapi terv nagyjából ugyanaz, mint ma. Legalább 5 helyre el kell küldeni a jelentkezésemet, h legalább a nagyszámok törvénye alapján kapjak munkát

2012.03.26.

Röviden összefoglalva a hétvége jó volt. Szombaton csináltunk Rácival bolognait, nagyon finom lett Itt persze nem számoltunk azzal, h igazi marhahúst darálnak le, aminek zsírja van, úh sokat nem bírtunk enni belőle, sőt még utólag kellett tésztát kifőzni a szószhoz, h felvegye a zsírt. Napközben pihentünk és megbeszéltük Edittel, amit már korábban is, hogy menjünk át hozzá, előlakásavatóra. Át is mentünk, összesen 4en voltunk, jött egy srác is, Mat. Beszélgettünk, pizzáztunk és játszottunk egy kicsit (http://www.catan.com/images/stories/Phase2Images/Settlers_of_Catan-p2.jpg).

Éjjel 1kor lefeküdtünk aludni. A fűtés ment, de vhogy mégis megfagytam, így nem sokat aludtam. Ráadásul vmi hülyeséget is álmodtam. Reggel elbúcsúztunk és jöttünk haza. Megebédeltünk, aztán irány az ágyikó Jó sokat aludtunk. Én előbb keltem és nekiálltam nézni az álláshirdetéseket. A nyelvet leszámítva rengeteg helyre adhatnám be a jelentkezésemet, de ez most nem az álmodozás része. Szóval azon kívül, h angol újságot olvasok, neten a bbc cikkeket bújom, rátaláltam egy hasznos oldalra is, ahol interjú kérdéseket tesznek fel és kifejtik, h mit célszerű válaszolni rá: http://jobsearch.about.com/od/interviewquestionsanswers/a/interviewquest.htm .

Mára már továbbra is az marad, h bújom az angolt és igyekszem minél többet magamra szedni nyelvtanilag és a szavakat tekintve. Hasznos dolog amúgy az olvasgatás, mert tényleg észre sem veszi az ember, de a szövegkörnyezetből sok mindent kideríthet, ha a teljes szöveget nem is ért, ill. ha legközelebb találkozik a bizonyos szóval, akkor felismeri és örül neki

Holnap nekikezdek megint az álláskeresésnek és amiket kaptam kontakt címeket, azokra elküldöm az önéletrajzomat. Most igazából nagyjából bármilyen munka jó lenne, így ahogy szemezgettem, van köztük a szokásos warehouse operative munka, de találtam néhány adminisztratív munkalehetőséget is. Minden esetre valszín. a jövő hetet itthon töltöm, h ha megcsörren a telefon, akkor fel tudjam venni.

Most, hogy eltelt egy hét megint kezdem haszontalannak érezni magam, bár tudom, nem úgy működik (ahogy otthon sem), hogy eldöntöm, dolgozni szeretnék és már holnap írhatom alá a szerződést. Minden esetre, mivel a legutóbbi helyre leadott jelentkezésem esélyes, onnan nagyon várom a visszahívást.

Szurkolásokat továbbra is elfogadok

2012.03.25.

Ráci tegnap elhozta a formot, ami így néz ki:

Utoljára ilyen formot diákkoromban kellett kitölteni, de az egy hangyányit érthetőbb volt. Minden esetre kitöltöttem. Rögtön viszont az első ikszelőset nem tudtam megfejteni, netes segítséget kellett kérnem. Ugyanis nem mindegy, h Miss vagy Ms. Mindkettőt misznek kell ejteni. Utána olvastam és kiderült, h a Miss az a hajadon megnevezése, aki még sohasem volt házas. A Ms pedig az, aki elvált. Szóval ma is tanultam vmit

Megint Ráci megnézte nekem az útvonalat busszal, meg mindenfélét, ami kellhet, én azt jól feljegyzeteltem, h meglegyen. Odamentem a helyszínre. Nem volt senki a recepción, csak a security box-ban ült egy hapsi. Megkérdezte, h miben segíthet. Mondtam, h van egy jelentkezési lapom. Mondta, h akkor ad egyet. Mondtam neki, h nem, nálam már egy kitöltött lap van. Akkor örült neki és elkérte. Megdícsérte az írásom, h milyen szép Aztán kérdeztem, h van-e még vmi teendőm, v elég csak ennyi. Mondta, h ennyi csak, mert bla-bla-bla. Na, kb ennyit értettem. Erősen koncentráltam és a kulcsszavakból, amit felismertem, kiraktam, h majd megnézik és adnak időpontot interjúra. Feltételezem akkor, ha van munka v. szimpi a jelentkezési lapom. Nagyjából 2 percet sem voltam bent, indultam haza. Hazafelé nem a 4essel mentem, hanem a 28assal. Ez kertek alatt ment és minden bokornál megállt. A centernél még keringtem párat, mire megtaláltam a 7es buszt. Várni kellett 20 percet, mire megjött. A mall (ami a pláza itt, csak tilos így mondani) egyébként hatalmas. Olyan, mint a Westend, csak szétterítve. Szóval ott lehet bolyongani. És mint tudjuk, ahol el lehet tévedni, ott én el is fogok

Tehát az első jelentkezésemet leadtam, már hívhatnak is bármikor. Hétfőn vagy lehet, vasárnap sorozatban küldök majd jelentkezéseket. Mivel a mobilom még mindig nem sikerült dekódoltatni, ezért az itthoni telefon mellett tudok ülni.

Ja, még el nem felejtem, köszönöm tényleg mindenkinek, aki gondol rám és szurkol, mert érzem is ezeket

2012.03.23.

SZERDA ESTI IZGALMAK MÉG

Szerda estére már nagyon lefáradtam. Mind testileg (főleg lábilag), mind agyilag. Igazából semmi extra, de nekem mégis embert próbáló volt, szó szerint Kicsit magamba fordultam, ráadásul Ráci is késő estig volt angol órán, így volt időm morfondírozni. Nem tudtam hirtelen, hogy hova kapjak, mit csináljak, mivel tudnék még jobb lenni. Olvasgassak, hallgassak vmi angolt? Szóval jól elszórakoztattam magam a hülye gondolatokkal. Egyszercsak látom, hogy érkezett egy e-mailem. A feladója Kata volt, a volt kolléganőm. Két mondatot írt csupán, viszont ezzel teljesen meghatott. Ez a két mondat megfordította a napomat, nem kellett, h kudarcként éljem meg. Innen is köszönet érte Órákkal később végre hazajött Ráci és mondta, h azonnal jelentkezzek arra a munkára, amit most mondott neki angolon az egyik magyar ismerőse. Megnéztük gyorsan a linket, de már levették Ne keseredjünk el alapon Ráci megkereste a korábban megadott számot, h holnap felhívhassam. Most éppen munkaerőt keresnek ruha hajtogatásra és címkézésre. Tökéletes, azonnal, szinte bármit. Ennyiben maradtunk még szerdára.

Másnap reggel, csütörtökön teljesen beparáztattam magam, alig sikerült elaludnom, akkor is rosszul aludtam, forgolódtam. Reggel még egy órát malmoztam, és vártam, h megszólaljon a vekker. Rácit elbúcsúztattam, aztán leültem a géphez. Megbeszéltük korábban, hogy majd hogyan mondjam, amit szeretnék, ők mit kérdezhetnek, stb. Már remegett kezem-lábam, h te jó ég, ez lesz az első munkaügyi hívásom. Próbáltam lenyugtatni magam, mondván, miért kellene paráztatnom magam, de nem ment. Erőt vettem magamon és felhívtam a számot és érdeklődtem. A nő, aki felvette, gyönyörűen beszélt, így minden egyes szavát érteni lehetett. Elmondta, h az applicant form-ért be kell menni a recepcióra. Mondtam neki, h én most nem tudok, mert megyek Bedford-ba, de ha nem gond, akkor beugrik érte a vőlegényem. Mondta, h semmi gond.  Megköszöntem és szóltam Rácinak, h ebédidőben akkor elugorhat érte. Nagyon örültem, h nem azt mondták, h hát már nincs hirdetés, felejtős…de nem! Ez máris megalapozta a jó kedvemet.

UTAZÁS

Közeledett az idő az indulásra. Bedfordba a “volán buszszal” kellett menni. Ráci kiolvasott nekem mindent, nyomtatott térképet, menetrendet, összeírta a buszokat, infopontokat, szóval mindent (Lévén aki ismer, az tudja, h még az otthoni ajtó előtt is eltévedek, mikor haza kell menni.) Szóval teljes harci díszben, topogós cipőben elindultam a buszpályaudvarra. A 7-es busz rendesen jött, így időben beértem a központba. Mikor leszálltam, akkor láttam, hogy már jön is a cambridge-i X5-ös busz, ami kellett nekem. Sor állt, így beálltam a végére, majd mikor sorra kerültem, kértem a return jegyemet. 11.10font volt ez a móka. Adtam is a 80 éves sofőr bácsinak 12fontot, amit nem értett. Gondolom nem tudta elképzelni, h nincsen kisebb pénzem. Minden esetre a tenyeremre borítottam az aprót és felszólítottam válogatásra. Sajnos az aprókról még lövésem sincs, ki kell mindig olvasni, h melyik micsoda, csak erre sajnos nincs mindig idő. Amúgy meg az aprópénzek mérete, színe és súlya nem logikusan felépített rendszer. Elfoglaltam a helyemet, a busz pedig azonnal elindult. 14re kellett Bedfordban lennem, az idő pedig 12:07 volt. Ekkor pánikrohamot kaptam, mert mi a 12:35ös buszt néztük ki, így rögtön arra következtettem, hogy rossz buszra vagy rossz irányba szálltam. Ezután elővettem a mindentudó papírkámat, így megnyugodtam, h az óra 05öset értem el. Békésen utazgattam, néztem a tájat, de igazából semmi extra. Az út 3/4 óra volt, rendben megérkeztem. Mikor leszálltam, megfigyeltem, hogy hova kell majd jönnöm visszafelé, hova áll be a busz.

BEDFORD

Bedford ezen részét leginkább Szentendréhez tudnám hasonlítani, mert régi utak, sok apró bolt sűrűn egymás mellett, nagyon kedves kép volt. Ami érdekes, hogy a legmodernebb épületek mellett ugyanúgy vannak 100évesnél idősebb házak is.

Volt egy órám 14ig, így sétálgattam, körbenéztem. Úgy voltam vele, h inkább előbb legyek bent a városban és ott nézelődjek, mint elkéssek. Végre eljött a várva várt idő. 14 előtt 10 perccel bementem az épületbe. A jobb oldalon egy indiai srác fogadott, ő volt a recepciós. Mosolygós volt, így én is mosolyogva léptem oda. Kérdezte, h miben segíthet, én meg elmondtam, hogy miért jöttem. Kérdezte az azonosító számomat, meg hogy hányra jöttem. Mondtam a nevem, ami természetesen lehetetlen egy angolnak, ezért lebetűztem. Mosolygott megint, mert nem úgy volt leírva. Megkérte a segédjét, hogy mutassa meg nekem, merre kell menni. Felmentem az emeletre, ahol kiolvastam, h foglaljak helyet. A fenekem még le sem ért a székre, már jött egy indiai lány, h NI number interjúra jöttem-e. Mivel igen, ezért odavezetett egy idősebb angol nőhöz. Odaadtam minden iratomat, megbeszéltünk néhány dolgot. Kitöltött egy formot, meg fénymásolt mindent és közben lenyomozták, h nem vagyok-e kőrözött bűnöző. Szerencsére nem voltam A nő egyébként szintén gyönyörűen beszélt, így máris jobb volt beszélgetni. Odafordította felém a monitort, h ellenőrizzem az adataimat, h jól rögzítették-e. Mosolyogtam, mert a nevemet ugye elírták, tehát az agresszor lady bekaphatja . Úgy tűnik tehát, h 3-4 hét múlva már küldik is a NI numbert. Ez a művelet kb. 10 percig tartott. Én sokkal hosszabbra számítottam. Meg benne volt a pakliban, h elhajtanak, mert nincsen nálam elég eredeti okmány, amivel igazolhatom magam, így vittem Ráci albérleti szerződését, banki iratait, h vele élek, csekkoljanak le, mert ő már resident. Erre nem volt szükség, elég volt a szigszám kártya, a jogsi és a lakcím kártya.

Megköszöntem a nőnek a segítségét és elindultam lefelé. Az indiai srác kifelé menet odakiabált: Andrea! Kicsit megijedtem, h mi történt, jönnek-e a kommandósok vagy elfelejtettem vmit. Odahívott és kérdezte, h sikerült-e mindent elintézni. Mondtam, h persze, de túl gyorsan végeztünk, erre nevetett, azt mondja, hh túl gyorsan? Hát mondom engem otthon felkészítettek, h itt nagy vallatások lesznek, de ehhez képest gyors volt. Meg persze örülök neki nagyon. Kérdezte, h honnan jöttem, busszal v kocsival. Elmondtam neki, aztán kérdezte, h szeretném-e használni a mosdót. Mondtam, h óóó, hát az bizony nagyon jó lenne. Odavezetett a mosdóhoz, amit amúgy nem lehet használni másoknak Igazából inni akartam, méghozzá sokat, mert nagyon szomjas voltam és meleg is volt. Kifelé menet hálálkodtam a srácnak, aztán elindultam a buszhoz, ami pont jött is, így felpattantam és jöttem hazafelé.

IKEA

Mikor hazaértem gyorsan ettem vmit, mert mióta kint vagyok, az ebéd az olyan 15-16 óra magasságában van. Hogyha elintéznivaló van, akkor nem is bírok enni az izgalomtól. Tudom, h nem kellene paráztatnom magam, de én mégis ezt teszem Megbeszéltük Rácival, hogy segítünk az egyik ismerősének, Editnek pakolni a cuccait. Bérelt magának egy nagyobb kocsit, így a nagy bútorokat is el tudta szállítani az IKEA-ból. (Itt az IKEA-t logikusan “ájkiá”-nak ejtik, de sztem ez borzasztó hergelős ) Felajánlotta, hha segítünk neki, akkor vegyük meg a sofat mi is, és akkor elhozza nekünk. Tiszta jó business volt, ígyhát belementünk. Szóval egyeztettünk Rácival, h bemegyek a munkahelyére és onnan indulunk. Fel is szálltam a 7esre, de csak nem jött olyan megálló, amit mondott nekem, ahol le kell szállni. Egy kanyar után már láttam, h ez hazavisz engem. Mondom, naneee… Ennyire csaknem vagyok agyilag sérült, h nem láttam meg, hol kell leszállni. Tehát, mikor az otthoni megálló következett, elegánsan jeleztem, majd leszálltam. Gondolom, mi futott át a sofőr agyán ezek láttán 😀 Felhívtam Rácit és abban maradtunk, h otthon találkozunk.

Elmentünk tehát a helyszínre, ahol Edit már várt minket. Megismertük egymást, begyűjtöttük a szajrét, aztán beálltunk a pénztárba.  A matracáért a raktárhoz kellett mennie, mert az nem volt az épületben, ahol voltunk. Lejelentette, h akkor fizeti a matracot, és elmegy érte. A pénztárnál vártunk egy 20 percecskét, mire begyűjtötték az infokat ehhez. Ez alatt az idő alatt voltak bátor játékosok, akik továbbra is mögöttünk álltak sorba. A végén csak egy maradt, aki örült, mikor sorra került. A matracért csak Edit ment, mi megvártuk a kocsiban. Kiderült, h itt a raktár nem az épület mögött van, hanem 2 utcával lejjebb. Így itt is várni kellett 20 percet. Mikor megvolt minden, akkor elindultunk hozzánk, h felhozzuk a sofat. Mivel a keskeny lépcsősoron nem fért fel egyben, ezért darabosával hoztuk fel. Itt megrendeltük a vacsorát Edithez, hogy mire megyünk, már ott legyenek.

Átmentünk hozzá, felcuccoltunk. Telefonált a kajás ember, h ott a futár, de mi hol vagyunk, mert ő nem talál minket. Edit elmondta, h kint vagyunk az épületből, mert még pakolunk. Sajnos a diszpécser nem nagyon törte az angolt, így kb mindig azt kérdezte, h where r u? Ez kicsit uncsi lett. Aztán végre a futár ránk kiáltott, h itt van ő és a kaja is. Megbeszéltük és együtt nyugtáztuk vele, h a főnöke hülye, de legalábbis tudatlan Megvacsoráztunk és fél 23kor elindultunk haza. Itthon Ráci úgy döntött, h ő összerakja a sofat, mert most olyan hangulata van. Így történt, h a sofa elkészült 23:15re, íme

2012.03.22.

A tegnap délelőtt és kora délután arról szólt, h feljavítottuk a cv-met és a cover lettert. Két cv-t írtam, egyet irodai jelentkezésre, egyet pedig warehouse-ra (csomagolás, pakolás, stb). A nap többi részében angoloztam és munkákat néztem. Korábban már beszéltük Rácival, hogy jó lenne bemenni ügynökségekhez, hátha ők is tudnak javasolni vmit. Tegnap ez eszembe jutott, hogy hiszen bemegyek vele reggel a centerbe és végigjárom az ügynökségeket. Ennek megfelelően nem küldtem el a cv-ket sehova, mert ha hívnak, akkor nem leszek itthon.

Reggel időben felkeltünk, Ráci ki is tett az ügynökségházban.

BLUE ARROW
www.bluearrow.co.uk/Pages/default.aspx

Úgy tudtam, h az ügynökségek 10től nyitnak, én pedig már nagyjából 9kor ott topogtam. Közelebb mentem, hogy megnézzem, vannak-e egyáltalán bent. Elolvastam a kifüggesztett munkaajánlatokat, voltak közöttük jók is. Közben láttam, hogy már vannak bent, így odamentem az ajtóhoz, de nem nyílt. Gondoltam csak reggeli megbeszélést tartanak, úh inkább úgy döntöttem, hogy megnézem addig a többi ügynökséget.

REED
http://www.reed.co.uk/

Megnéztem ezt az ügynökséget is jobbról-balról, a kifüggesztett ajánlatokat is. Igazság szerint próbáltam átgondolni a szituációt, h mit fogok mondani, mit kérdezhetnek, stb. Bementem, és egy nagyjából velem egykorú lány jött segíteni. Nagyon kedves volt és segítőkész, érthetően beszélt. Elmondtam, h az angolom nincs a toppon, így vmi adminisztrációs munkát szeretnék eleinte. Mivel nem volt nálam nyomtatott cv, ezért adott egy névjegy kártyát, hogy küldjem el hozzájuk a cv-t. Elmondta azt is, h irodai munkához bizony kell az angol. Nos, a kollégákkal én is jól el tudok beszélgetni, és megértem az instrukcióikat, viszont a customereknek már nem tudok pengén válaszolni.

OFFICE ANGELS
http://www.office-angels.com/en-GB/Pages/default.aspx

Ez az iroda valóban 10kor nyitott. Bementem, ahol egy kedves, szépen beszélő nő fogadott. Kérdezte, h miben segíthet, mit szeretnék dolgozni, stb. Mondtam neki is, h adminisztratív munkát szeretnék végezni. Ő is elmondta, h ezen a területen nagyon sok a jelentkező és természetesen vannak olyanok, akiknek az anyanyelve angol, tehát ők nyilván előnyt fognak élvezni. Azért adott ő is egy névjegykártyát, h küldjem el a cv-t.

TATE
http://miltonkeynes.tate.co.uk/

Miután a másik három helyen nem igazán könyvelhettem el nagy sikereket, ezért ide már úgy mentem be, h tökmindegy. Egy fiatal srác fogadott és kérdezte, miben segíthet. Neki is elmondtam, mire gondoltam, és ő is adott egy névjegyet, h küldjem el a cv-m. Jófej volt és szépen beszélt, még poénkodni is tudtunk

BLUE ARROW ismét

Rácinak sms-ben küldtem az infokat, h hol tartok. Úgy döntöttem, h mivel tényleg nem oszt, nem szoroz, visszamegyek a blue arrow irodájába. Miért fosztanám meg magamtól a lehetőséget annak ellenére, hogy beégettem  magam. Ismét odamentem, és próbáltam bemenni, megint nem sikerült. A bent ülők mind rám néztek és így nem értették, h mi történik a fejemben. Mondom, nem ez a bejárat, ennyire elnéztem volna? Kérdően néztem az egyik nőre bent, aki mutatta, hogy nem tolni, hanem húzni kell az ajtót. Még szerencse, hogy a kilincs fölé ki is volt írva a gyengébbek kedvéért. Kedvesen megkérdezte a nő, hogy minden oké-e és mit szeretnék. Neki azt mondtam, h warehouse munkát szeretnék. Felküldött a második emeletre. Felmentem, és kb. 15 ezren voltak. Ebben a pillanatban annyira rossz érzés nyílalt belém…Basszus… mint az amerikai filmekben, amikor a főszereplő megy munkát keresni ilyen helyre és tolonganak az emberek a munkáért. Mindenki papírokat töltöget, egyszerre 10 telefon cseng, a két segítő kapkodja a fejét, h kinek-mit. Mindenki érdeklődik, szóba elegyednek egymással, nagy a zaj a sürgés-forgás… Te jó ég… Mit keresek én itt?!

Tényleg úgy éreztem magam, mint egy bevándorló, akit senki nem hívott, és különben is mit akarok én ebben az országban, miért nem beszélem legalább tárgyalási szinten a helyi nyelvet és a többi… Ez kb fél másodperc alatt átfutott az agyamon, aztán úgy voltam vele, h ok, akkor elég a hisztiből és érdeklődjünk. A srác is kérdezte mit akarok. Mondtam, h otthon office manager voltam, de most az angol miatt inkább mégis vmi kezdőbb munkát szeretnék. Mosolygott és kérdezte, h van-e ilyen jellegű tapasztalatom. Mondtam, h természetesen igen. Erre elkezdte regélni, hogy akkor anyámat is írja meg a csomagolós referenciám, adjon meg telefonszámot, e-mail címet, mert előbb lecsekkolnak nála, aztán, ha a Hold állása is rendben van, akkor szóba állnak velem. Ez igen lelkesítő beszéd volt. Segítőkész volt, de fölényes is, h én kis ágról szakadt magyar pattogok itt munkáért…Jólesett…

A sikeres körutam után elsétáltam a centerbe, vettem a 100forintosban elemet és megnéztem, hogy nyitva van-e a piac, ahol unlockolható a telefonom. Állítom, hogy az a piac sosincs nyitva. Elballagtam a jegyes kuckóba és vettem egy heti jegyet. Hazaindultam, de sajna vhogy 4 megállóval előbb szálltam le. Kiderült, hogy van egy tökéletes mása a mi környékünknek (bolt, iskola, aluljáró), egy az egyben úgy nézett ki. Így tehát, szép idő lévén másfél órát sétálgattam. Idő közben Ráci is felhívott, h hol vagyok már, mert még nem jelentkeztem be a gépen, pedig már otthon kellene lenni és ő már aggódik Végül megnézte térképen, h hol kódorgok és útba igazított. A nagy séta után hazaértem, leültem a géphez, bejelentkeztem mindenkinél.

NI NUMBER
http://money.workgateways.com/working-uk-taxation-ni-number.html#what

Még hátra volt az NI number intézése, telefonon. Nos, életemben 2-3x beszéltem angol emberrel telefonon, örültem, hogy szemtől szemben tudtam kommunikálni velük, és már itt is volt a nagyobb falat. Rácival átbeszéltük, h neki milyen kérdéseket tettek fel, hogy azért fel tudjak készülni rá. Mondta, h ne izguljak, mert mivel bevándorlókkal foglalkoznak, hallottak már sok mindent életük során. Felhívtam őket és mondtam, h mit szeretnék. Tényleg kérdezett a nő, de olyan volt a beszéde, mint korábban a bankos lányé. Totál semmit nem értettem. Gondoltam, ez így izgi lesz… Segond, erősen koncentráltam minden szóra és egy két kérdés ment is. Aztán jöttek bonyolultabbak is, ezután már kb minden kérdésre visszakérdeztem és nagy cuppogások közepette artikuláltan is előadta a kérdést. Azt mondjuk szintén nem értettem, hogy ha tudja, hogy csakiskizárólag úgy értem meg, akkor miért nem lehetett artikuláltan folytatni a beszélgetést, ez rejtély marad. Annyira paráztam már, hogy igazából csak “szavak egymás mellett” módon kommunikáltam tovább. Minden esetre elmondta az azonosító számomat és közölte, h a Bedfordban lévő jobcentre-be kaptam időpontot, holnap 14re. Bár itt a sarkon is van egy jobcentre, az úgy túl jó lett volna. Úh. nézett nekem buszt Ráci és így holnap csak 2 és fél órát kell utazással töltenem. Még hátra van tehát egy kellemes csevely, hogy mit akarok itt, miért és mióta. Remélem érteni fogom a beszédét és nem kell úgy beszélnie velem, mint egy hülyével…

Összességében tényleg hasznos volt, hogy bementem, mert bár érdemileg nem történt ügyintézés, hallottam különböző embereket, különböző stílusban, kiejtéssel beszélni. A többségüket megértettem és lehetőségem volt arra is, hogy én is beszéljek. Persze a folyamatos beszéd még nagyon távol áll tőlem. Egyszerűen még nem vág az agyam az angolra. Előbb magyarul jut eszembe, h mit szeretnék, azt próbálom gyorsan átültetni angolra, de addigra már több perc is eltelik, így egyelőre esélytelen. Idővel viszont biztos javul, meg nagyjából ugyanazokat kérdezik tőlem, ezért lesznek kész mondataim is.

2012.03.21.

Reggel olyan jó volt sokáig aludni. Főleg úgy, hogy Rácinak csak 8:15kor kell kelnie. Reggel elbúcsúztattam és rögtön géphez is ültem angolozni. Megbeszéltük Rácival, h majd skype-os értekezésben maradunk, mint általában, hogyha keresi Mark a bankból, akkor tudjunk egyeztetni. Még nem öltöztem fel, mondván most semmi dolgom a magoláson kívül. Egyszercsak kopogtatnak. Először paráztam, h ki lehet az és mit akar, de mivel még pizsiben voltam, hát nem nyitottam ki. Ugye nem látni, hogy ki az, mert az ajtó a lépcső alján van, a szobák meg a lépcső tetején, ahol én is lakoztam.

Gyorsan felöltöztem, aztán lementem, de már nem volt ott senki. Viszont az ajtóhoz volt támasztva két csomag szemetes zsák. Azt tudni kell, hogy itt a piros zacskóba kell dobni a mindenféle szemetet, a feketébe pedig mindent, ami szerves (romlott kenyér, tojás/krumplihéj, stb.). Örültem hát neki, felhoztam. 11 magasságában ismét meghaltam kétszer, mert döngették az ajtót és kopogtak és sztem rúgdosták is. Gyorsan írtam Rácinak, h valszín. most elhalálozok. Amikor elcsendesült minden, akkor leosontam. Kiderült, h csak a postás volt. Csupán annyi történt, h felemelte a bedobó ládika tetejét, betuszkolta a hirdetményeket, leveleket, majd elengedte a fedőt, ami visszacsattant. Na most ezeknek mind olyan hangja volt, mintha be akarnának törni. Szóval bővült az ősz hajszálaim száma.

BANK

Mivel délelőtt nem keresett minket Mark, ezért úgy döntöttünk, h inkább bemegyünk, elébe megyünk a dolgoknak. Úgy volt, hogy én busszal megyek oda, ő meg kocsival. Aztán változott a terv, mert az összes kp-t én kaptam meg, h vegyek weekly ticketet, viszont neki kellett volna a parkoláshoz az apró. Ígyhát hazajött és úgy mentünk tovább. Ráci mondta, h most én beszélek, h gyakoroljak. Bementünk, nagyon kedvesen fogadott minket a hölgy, aki felírta kik vagyunk és mit akarunk. Elmondtuk, h Markot keressük, mert azt mondta, hétfőn jöjjünk vissza aláírni a fontosat (amiről fogalmunk nem volt). Mindenesetre felírta, mit akarunk, majd várakozásra intett. Egyszercsak jött egy lány, aki hívott minket, h mistájsz. Ez a lány vérbeli angol volt, próbáltunk catchelni néhány szót, ami eleinte igen nehéz volt. Mire megszoktuk a beszédét, már tudtunk is kommunikálni. Elmondtuk, h minket berendeltek, ígyhát itt vagyunk. A csajszi utána nézett a rendszerbe, majd értetlenkedett, h miért rendeltek vissza minket. Mutatott formanyomtatványokat, h ezeket kitöltöttük-e vagy sem. Kitöltöttünk egy formot, majd mondta, h akkor ennyi majd postázzák. Hátttt…. ezért érdemes volt bejönni….

VODA

Ezután átmentünk a Vodafone-hoz, h mivel nekem úgyis ilyen kártyám van, ugyan lockoljuk át az angol hálózatra. Kértünk sorszámot, majd szépen vártunk. Odajött egy segédsrác és kérdezte, h mit szeretnénk. Elmondtam, h van egy szimpatikus sorszámom, ugyan hol látom majd, mikor jövök én. Mondta, h arcsi vagyok, h kértem egyet, de nem működik a rendszer, úh mondjam neki, mi bánt. Elmondtam, majd hátra hívott minket. Elővette a telefonját, kivette a kártyáját, elkérte az én telómat, kivette a kártyát és betette az övét. Bekapcsolta és kérte, h üssem be a kódot. Ez már erősen gyanús volt, h ő talán nem ért hozzá, mert ugyan miért az én kódom kell az ő kártyájához. Mindegy alapon beütöttem az enyémet és nagy meglepetésünkre nem volt megfelelő a jelszó. Mondta a srác, h hát sajnos akkor ez így nem fog menni, Mo-on kell unlockolni és semmi esély náluk erre. Azért megkérdezte, h mióta vagyok itt. Ezt értettem, csak nem sejtettem, h mit akar ezzel pontosan, így kérdően néztem Rácira, h segítsen ki. Ő helyeselt, h jól értettem, így elárultam neki. Ennek is rengeteg értelme volt… Ajánlott egy telefonos boltot, ahol esetleg segíthetnek, ami a piacon volt. Megköszöntük, majd elindultunk a piac felé. Egy db bodega nem volt nyitva, úh ezt sem tudtuk elintézni. Azon gondolkoztunk, h venni kellene vmi gagyi filléres telefont, amit tudnék használni. Sajnos a legolcsóbb 35font volt, ami tényleg annyira volt jó, h tárcsázhattam… Ezt tehát napoltuk. Vettünk viszont helyette egy vezetékes telefont a boltban. Nagyon izgi volt, mert azt is én vettem meg. Bár sokat nem kellett beszélni, azért még mindig fura volt, h először az angol mondat ugorjon be.

TANULÁS, FŐZÉS

Hazaértem, Ráci ment vissza dolgozni. Folytattam az angolozást: hallgattam jó kis leckéket, amik érdekesek, mégsem órákig tartanak és vannak hozzá kvíz kérdések, ajánlom jó szívvel: http://learnenglish.britishcouncil.org/en/elementary-podcasts . Írogattam ki hasznos kifejezéseket, amit az angol tanárral vettünk át. Szavakat nézegettem még. Közben bejelentkezett mindenki és rám voltak kíváncsiak, úh beszéltünk

Láttam, h lassan itt az idő, h elkezdjek főzni. A terveim között szerepelt a rántotthús csirkemellből, párolt zöldség és krumplipüré. Amikor kinyitottam a fagyasztott párolt zöldséget, nagyon meglepődtem, mert nem ömlesztett, összefagyott zöldség volt benne, hanem 4 külön tasakban volt egy-egy adag:

Nagyon ötletes és kényelmes. Kész lett a kaja, Ráci meg is érkezett. Napközben véletlenül megkóstoltam még egyszer a fagyit is

Este még megnéztem egy részt a HIMYM-ből, persze szenvednem kellett az angol felirat miatt, mert sietett, de aztán megoldotta a kis házi informatikusom A cégénél megpengették, h igazán illene sütnöm vmi jó magyaros finomságot, mert a múltkori körözött nagyon jó volt, de most hogy már kint lakom még kell vmit sütnöm nekik Aranyosak, mert mindig visz be vki vmi finomságot és kóstolgatnak. Szóval holnap vásárolunk még ezt-azt és sütök pogit meg palit.

2012.03.19.

Remek volt ágyba kapni a reggelit, ami ráadásul kekszes-csokis fagyi volt Egy ilyen indítás után már csakis szép lehetett, nem úgy, mint az idő. Reggel nézegettem munkákat, h mit lehetne megpályázni (persze előtte még minden hivatalos papírt be kell, h szerezzek). Egyelőre úgy tűnik, h megcsíphető irodai munka is, ami jóformán csak adminisztráció. Van persze csomagolós munka is. Azzal sem lenne semmi bajom, mert diákként már csomiztam ezt-azt és élveztem azt is.

Reggeli után elindultunk felfedezni a környéket. Mivel az előző lakáshoz közel vagyunk, így sok minden nem változott a környéken Erre felé van egy iskola, aminek külön futópályája, focipályája, kalapácsvető pályája, teniszpályája van. Szegény tanulók, mily’ kevés lehetőség. Az viszont tényleg igaz, hogy itt sokkal szebb a fű, mint otthon. Dús, világos zöld, sőt néha sárgás zöld. Mikor elindultunk esett az eső, olyan sunyi eső, h alig érzed, de elázol. Egy 10 perc után viszont elállt teljesen. Nem sok emberrel találkoztunk utunk során, sztem jobbnak látták ők is, ha otthon maradnak. Találkoztunk lovasokkal, két mókussal és rengeteg madárral. Egy-két órát sétálhattunk, aztán jöttünk haza. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy fáztam, mert igazából megfagytam. 3 réteg ruha és még így is hideg volt. A tegnapihoz hasonlóan; bár akkor is fura volt, h míg én fázom, az angolok lenge ruhákban, topánkákban libegtek mindenfelé…

Amikor hazaértünk Ráci ledőlt, én meg megettem a jólmegérdemelt Zsuzsanénisemet. Itt minden héten jár egy újság, ami olyasmi, mint otthon a Metro, csak 15x vastagabb, rengeteg reklám van benne, de érdekes cikkek is (Citizen – http://www.thehypnopractice.com/blog/wp-content/uploads/2011/06/scan0005.jpg). A fura az, hogy ezek nagy részét értem. Ezt elolvasgattam, meg a munka részét is. Aztán a neten nézelődtem tovább.

Délután megbeszéltük a holnapi teendőket. Vennem kell a buszon heti jegyet, mert ki tudja, hova kell majd mászkálnom. Itt is a 7-es busz jár és az angliai haza visz, nem a magyarországi haza. Elcaplatok a busszal a bankba, hogy aláírjam, amit kell, h megkaphassam a kártyámat. Remélem Mark lesz bent, mert ő már szembesült velem Ha nem, akkor az egy újabb kihívás. Még meg kell várnom a keddet, h NI numbert igényeljek, amivel már hivatalosan is vállalhatok munkát. Hát van feladat rendesen, de haladnom kell, h minél előbb kapjak munkát.

Szóval a holnapi nap lesz még izgi. Ennek örömére megkóstoltuk Ráci ajándékát, amit anyuéktól kapott: http://eurodrinks.hu/termekfotok/big_images/palinka_tipusu_szeszesital/nador_paprika_premium_05.png Beteg már nem leszek, pedig egy fél kortyot ittam csak. Sőt, sztem nem csak a baktériumokat ölte ki belőlem, hanem mindent Azt hiszem a tegnapról megmaradt fél cidert felhörpintem. Vhogy nálam az alkoholok soha nem akarnak elfogyni…

(Engem hergel, h a szöveget nem tudom sorkizártra tenni. Még nem jöttem rá ennél a WP-nél, hogyan oldható meg…)

2012.03.18.

A hajnali 3 órai kelés erősen meghatározza az ember napját. Bár nem nagyon tudtam aludni tegnap, mert kb. ezer dolog kavargott a fejemben. Forgolódtam, hülyeségeket álmodtam… Napkelte előtt elkészült az egész család és go Ferihegy 1 (talán utoljára). A csekkolásnál természetesen sikerült kifogni egy sort, ami nem akart haladni. Akik a mellettünk álló sorba álltak be, már rég túl voltak mindenen, így végül mi is sort váltottunk. Megjegyzem remek döntés volt a részünkről. Sajnos nem lehet elég alaposan elbúcsúzni Bár tudom, hogyha minden jól megy, akkor májusban hazajövünk látogatóba, meg hivatalosan is aláírni, hogy Rácival egymást akarjuk örökre

A tavaszi kabátomban jöttem el otthonról, mivel in HUN tavasz volt, tehát 22 fok, madárcsicsergéssel és vakító napsütéssel. És mellesleg így nem kellett elcsomagolni a télikabátot. A repülő úttal nem volt gond, de én mindig gondosan tanulmányozom a katasztrófák esetén alkalmazandó feladatokat. Már landolásnál látszott, h itt nem a tavasz fogad, hanem a tél kezdődik. Olyan tipikusan “vasárnapi rossz idő, maradjunk otthon inkább és DVD-zzünk”. Leszálltunk és már mindenki ölni akart, h minél előbb kivehesse a bőröndjét. A pilóta tájékoztatott minket, hogy egy kicsit legyünk türelemmel, mert még nem tudják kinyitni az ajtót, de reméli, h hamarosan megoldódik a problematika. Így én ültem tovább ugyanúgy.

Mikor megérkeztem a csomaghoz, valahogy megint nekem jött meg utoljára a poggyászom. Nem kedvelnek ebben az országban Kisétálva elkapott egy hosstess néni és kérdezte, h honnan jöttem és hogy az országban lakom-e. Feleltem én is kedvesen, majd utamnak eresztett. Valszín. rám nem tudott sózni semmit. Ráci már várt rám és végre-végre-végre-végre megölelhettük egymást Aztán elmentünk a buszhoz, ami elvitt minket a parkolóba. Ez fura volt nekem, hogy a parkolón belül is furikáznak buszok. A ‘B’ megállónál szálltunk le és megláttam a gyönyörűséges csodálatos kis kocsinkat. Ugyan használt, de nagyon jó állapotban van és tényleg olyan kocsi, amit mindig is akartam.

Átszáguldottunk millió körforgalmon és egyszer csak hazaértünk. A lakás is nagyon szép, otthonos és már el is kezdtünk rendezkedni. Elmentünk az IKEA-ba, vettünk nekem számítógép asztalt, meg kislámpát és gurulós széket, szóval most double nyomatjuk itthon. Szófát végül azért nem vettünk, mert képtelenség lett volna betenni a kocsiba és ha kiszállítást kértünk volna rá, akkor az pont a szófa ára pluszban. Az ASDA-t is meg kellett látogatnunk némi élelemért. Most 21 óra van itt, tehát otthon 22 óra, de még mindig sütöm a megrendelésre készített Zsuzsanéniset (http://www.videkize.hu/cikk?7684). Tehát valszín. alszunk, mire kész lesz Nem mondhatnánk kipihentnek magunkat. Viszont megkóstoltam az epres cidert, ami nem annyira rossz (http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQs2b8nk8Zk8DNY2qOALRHCV4I_Q5jLquJX0yY_3JfdWb92p7JLQw). Hát az elsőt szürcsölöm, fogyogat. Mondjuk amúgy sem vagyok alkohol rajongó, úh ne én legyek a mérvadó.

A vásárlás közben elmentünk lakás kulcsot másoltatni. A srác aranyos volt, de kb semmit nem értettem az ég világon abból, amit mondott. Ráci megoldotta a szituációt. Aztán elmentünk mekizni, a hazai ízek kedvéért. Ott is Ráci rendelt. Még nagyon nem álltam át angolra, ami elég necc idekint :S Ezután mentünk a bankba szlát nyitni nekem, ahol Mark nagyon kedves volt, és viszonylag minden szavát értettem, mégsem fogott gyorsan az agyam, h válaszoljak neki. Tehát az első angol napomat nem könyvelhetem el sikeresnek (erősen nem). Elvileg vmiért még hétfőn vissza kell mennem, de az nem volt világos. Majd hívják Rácit és megbeszélik én meg elcsámborgok oda. Az valóban izgalmas situation lesz

Na, most már egész szépen sül a Zsuzsanénis. Sztem amint kész van, eszünk egy falatot és azzal a lendülettel alszunk el A szurkolásokat, szugerálásokat, agykontrollozásokat és bevonzásokat továbbra is szeretettel várom

2012.03.17.