Jól eltűntem egy időre, pedig nagyon sok minden történt. Mivel már lehetetlen leírni minden részletet, ezért jöjjön az összefoglaló

–

Végül nem mentem el a cégtől, mert az új team Leader, Natalie egy nagyon jó fej nő és rendkívül segítőkész. Teljesen korrekt, energikus és lelkes. Ráadásul van nekünk Iza is, egy lengyel kolléganőm, akivel azóta barátok is lettünk, ő is nagyon sokat segít, úh lényegében beköszöntött a láblógatós korszak Nagyon jókat beszélgetek Izával és jól haladunk a melóval is. Sőt, most már együtt járunk angolra.

–

Egy hónap elteltével Natalie hozta a barátját a céghez, aki egy tejbetök lustaság, angol…

–

Karácsonykor leállt a bojlerünk, a szolgáltató 1 hétre rá javította meg. A legnagyobb hidegben fűtés és melegvíz nélkül voltunk. Visszatért a jó kis vízforralós, lavoros fürdés-hajmosás. Két napig itthon feküdtem, mert nem bírtam beszélni, köhögtem és fújtam az orrom. Még ennek ellenére egy fél napot bementem dolgozni, h minden rendben legyen mindennel, de nem bírtam annál tovább.

–

Most megint leállt a bojler, ismét 4 napba kerül, míg kijönnek. Úgy döntöttünk, hogy garancia ide vagy oda, inkább leváltjuk őket, mert nincsen elég emberük a javításra, akit kiküldhetnének. Nevetséges.

–

Folytatom az angol tanfolyamot. December elején volt a szóbeli vizsgám, de még mindig nincs eredmény. Most márciusban lesz az írás-olvasás, gondolom majd annak az eredményére is kb szeptemberben számíthatunk. Nem baj, igazából nekem nem a vizsga a fontos, hanem, h minél többet tanuljak.

–

Bent a munkahelyen sajnos még mindig van olyan, h nem értem amikor hirtelen beszélnek hozzám az angolok. Igyekszem koncentrálni, de néha sok. Ezen lesz nehéz dolgozni, de rajta vagyok. Mostanában csak angol doksi filmeket nézek és könyveket, cikkeket olvasok.

–

A lányok kirepülnek a fészekből Találtak lakást és munkát egy másik városban, úh holnap angol után visszük át a cuccokat hozzájuk. Az viszont nagyon jó, h ők is kint vannak, mert legalább velük is tudunk találkozgatni.

–

A lépcső valóban veszélyes, főleg termo zoknival kombinálva. Nagyot zakóztam pont a fenekemre, úh most egy tenyérnyi fekete folt éktelenkedik rajtam.

–

Voltunk otthon megint, viszonylag hosszú időt és természetesen istenien éreztük magunkat. Azt kell, h mondjam, h visszajönni ide már nem rossz érzés, hanem hazajövünk ide is. Vártak itt is a barátok, kollégák. Ja, és amikor elhagytam a return jegyemet a buszon, pontosabban nem vettem el, valszín vki véletlenül zsebre tette, a sofőr elkérte mindenkinek a jegyét, átkutatta a végállomáson a kukát és végül felajánlotta, h kifizeti a jegy árát… Természetesen nem fogadtam el. Azt hiszem nem kell tovább mondanom. Más itt. Már maga az, h mindent megtett azért, h meglegyen a jegy, felért azzal, mintha kifizette volna az árát.

–

Dóriék találtak egy geocachinget egy villámsújtotta fa tövében. Nagyon izgatottak voltunk és el is vittük magunkkal Magyarországra, hagy utazzon tovább a travel bug http://www.geocaching.com/

Nagyjából ezek történtek a röpke 4 hónap alatt Igyekszem megint sűrűbben beszámolni, h mindenki napra kész lehessen, aki epekedve várja az újabb bejegyzésemet

2014.02.14.

Nos, ígéretemhez híven beadtam a felmondásom, Chris nagyon csodálkozott és kérlelt, h maradjak és ne már, stb. Mondta, h gondoljam át és másnap térjünk vissza rá. Jött másnap, de nem változott a véleményem. Még kétszer odajött a héten, h maradjak. Előadta, h nem szégyell marasztalni, mert nagy szüksége van rám és majd Karácsonyra megpróbál vmi benefitet elintézni nekem. Esetleg, ha kurzust csinálok, akkor be tudnak szállni, meg ilyen szép szavakat mondogatott. Végül mondtam, h maradok év végéig, ha nem találok mást. Ezután elkezdtem munkát keresni, de csak irodait, mert most úgy érzem, h egy életre elég volt a raktárból. Kerestek páran ügynökségekről, de semmi komoly nem történt.

Chris bepánikolt és gyorsan átszervezett mindent. Megkérdezett mindenkit, h ki szeretne a special-ön dolgozni. Végül egyik kolléganőm mondta, h ő dolgozna ott. Persze csak azért, mert velem jóban van. Rágódott amúgy ezen, de Chris rögtön szerződést ígért neki, arra igent mondott. Érdekes módon mindig szemelőtt tartja és mondja is mindig, h mire jön az új menedzser, addigra mindennek tökéletesnek kell lennie. Amiért mi imádkoztunk 1 évig, az most egy angol nőnek kérés nélkül jár… Szóval elkezdtem betanítani a kolléganőmet, természetesen a trainingelésért nem kapok semmit, ahogy az illik ennél a cégnél.

Most hétfőn szóltam Chrisnek, h ne felejtse el, h pénteken van az utolsó napom. Mondta, h igen, bla-bla és dec 13ig maradjak mindenképpen, de még dec 2án mondja, h meddig van szükség rám. Ez is kedves, h eddig ő könyörgött, h maradjak, segítsem ki, és most, h betanítottam egy kolléganőmet – már lassan egy hónapja dolgozunk együtt – már nem tartanának rám igényt…. Mondjuk, ha kérnek, h mégis maradjak tovább, akkor sem. Hogy miért?

Azért mert:
– Chris megint volt olyan tapintatlan, h az orrom előtt adta oda kolléganőmnek a Karácsonyi partira szóló meghívót, hozzám egy szót sem szólt. Én lassan két éve dolgozom a cégnél, a kolléganőm meg csak most kapott szerződést.
– A szoba, ahol dolgozunk:
– Mellette megy el a szennyvíz elvezető, úh néha elég kellemes szagok terjengenek
– Amikor éppen nem a szennyvíz szivárog, akkor a gáz, merthogy 3 gázcső szeli át a szobát, ezért elég gyakran van erős fejfájásunk.
– A padlóról jön fel a festék és mállik a beton, így extrém módon porosodik minden és ahogy lépünk, felverjük a port és jól be is szippantjuk.
– Az a szomorú, h ezért is már április óta rágjuk a fülét, h ez nem embmerhez méltó munkakörülmény. Természetesen az új menedzser nem ebben a szobában fog dolgozni, hanem az irodában. Nekünk, raktári melósoknak meg nagyon jó lesz ez.
– Minden második ember menedzsernek hiszi magát és ennek megfelelően adja az utasításokat nekem. Szerencsére ezeket az embereket már megtanultam kezelni.

Igazság szerint most tényleg elég volt a raktári melóból, mert tényleg úgy érzi magát az ember egy idő után, h csak egy melós, egy rakodó, egy robot. Így is tekintenek amúgy rád, lényeg, h csináld és legyen kész időre, nem számít, h oldod meg. Ha tényleg csak dec 13ig kell mennem, az pont jó is, mert utána itthon tudok maradni, csinálni a saját dolgaimat, pihenek egy kicsit, mert fizikailag is lefáradtam nagyon. Az tény, h sok minden változott az utóbbi időben, mert most már több ember dolgozik a special-ön. Amit Tomával ketten csináltunk, azt most 5 ember csinálja. Szép mi? Kolléganőmtől kezdem megtanulni, hogyan ne szakadjunk meg a semmiért és hogyan ne aggódjunk azért, ami nem a mi hibánk, v nem rajtunk múlik. Egész jól haladok

Például az még rejtély, h ki fogja betanítani az új menedzsert. Eddig úgy néz ki, h nekem kell, mert Tomát már nem akarják elengedni az irodából. Viszont ha nekem nem fizetik ki a tréningelési pénzt, akkor az tuti, h én nem tanítok senkinek semmit megint. Legrosszabb esetben kirúgnak. Jaaa, nem, mert már felmondtam Ennyit erről.

Ja, és hétfőn akarok pár képet csinálni a szobáról, ha később bármi probléma lenne, akkor lesz pár képem a munkakörülményeimről.

Na, most hogy kipanaszkodtam magam, abba is hagyom mára
Bónusz: A Karácsonyi partira úgy fognak menni a többiek, h egy kisbusszal elviszik őket a parti helyre. Mindenek előtt, 9től 11ig a raktárban takarítani kell majd, magassarkúban, kisestélyiben és öltönyben… Ezek komolyan mondom betegek, de nagyon. Mikor ezt szóvá tették a munkatársaim, akkor változott a menetrend, hozdd a ruhád és majd bent átveszed. Tényleg? A budiban fognak átöltözni kisestélyibe?? Istenem, de jó, h elmegyek a cégtől

2013.11.22.

Nos, elég hosszú előzménye van annak, hogyan jutottam el odaáig, h ma megírtam a felmondó levelemet és alig várom a holnapot, h odaadhassam az agysérült főnökömnek, Chrisnek. Most már megírhatom, ki volt a kolléganőm, az a bizonyos T igazából Toma. Szóval Toma jelentkezett egy ügyfélszolgálatos állásra szintén ennél a csodás cégnél. Igazából ő már tesz az egész specialre, nem érdekli, utálja ezt a raktárat is és ennek megfelelően nem is segít. Sőt, ha lehet, akkor még engem ugráltat. Teljesen megváltozott. Úh nálam leírta magát.

A másik gyönyörű történet a pénteki meeting. Chris reggel beszélt Tomával és Gabival. Odajött hozzám is a special-höz és mondta, h menjek már, mert akarnak együtt beszélni a special-ről. Mentem is, leültünk és rögtön nekem esett, h úristen mi történt a munkateljesítményemmel, mert sokat romlott. Ezt még ecsetelte egy kicsit és hogy rengeteg pénzt veszítettünk. Erre teljesen felhergeltem magam és elmondtam, h a probléma ott kezdődik, h lecserélték a rendszert és elfelejtették tréningelni az embereket. Nekem kellett megtanulnom néhány dolgot, magamtól, v attól aki már kipróbálta a rendszert és szintén tudott vmit. Szóval ez a legjobb ötlet volt ever. Másodszor pedig, kértem segítséget személy szerint tőle is és Nimeshtől is, de nem kaptam. Erre persze jött a cuki magyarázat, h sokszor benne vannak vmiben és nem is figyelnek igazán, olyankor meg kell rángatni őket, h tényleg csak rám figyeljenek. Szóval nekem kell még azért is könyörögnöm, h dolgozhassak?! WTF? már elnézést…. Ráadásul azt végképp nem értem, h ehhez miért kellett behívni a másik két csajt. Gondolom ők is közbenjártak, h áthárítsák a felelőséget vki másra. Én pont ott voltam.

A meeting csúcspontja az volt, mikor kifakadt, h ő mennyire aggódik értem, mert, h egy napon belül 3x kérdeztem rá egy megrendelésre, holott már elmondták a választ. Úgy gondolja, h mentális problémáim vannak, és tényleg komolyan aggódik. Ezen mosolyogtam, de megnyugtatott, h nem ő ezt teljesen komolyan gondolja. Az egész meeting alatt fapofával hallgattam, mert baromságokról hadovált. Pénzt vesztettünk…. Igen, csak azt ne felejtsük már el, h én 3 napot dolgoztam és ezek a fizetések a korábbi hetekből jöttek össze, amikor ugye nem én dolgoztam ezen, hanem véletlenül pont Toma. A másik meg, h most már – az új rendszernek köszönhetően – nem úgy működik a dolog, h megjön egy megrendelés és máris lehet összeszedni és foglalkozni vele. Neeeeem. Csak szólnak, h van egy megrendelés, de te nem tudod letölteni – tehát nem kapod meg. Előtte egy-két napos tortúrát kell tenni, h egyáltalán lássad és elkezdj vele foglalkozni. Mindenki tudja Chrisről, h fogalma sincs semmiről és rengeteg panasz érkezik rá. Azt mondjuk nem értem, h miért nem cserélik le minél előbb, h működni is tudjon ez a kóceráj.

Azért szerencsére megmaradtam hülyének és hittem a mesékben, a vasárnapomat arra szenteltem, h elkészítettem a teljes dokumentációt a special ügyfelekről. Az utolsó kis matricázástól a szállításig. Eddig ilyen nem létezett. Még megvolt bennem a lendület, h javulni fog a helyzet. Elküldtem Chrisnek, Nimeshnek, Gabinak és Tomának. Elmondanám, h nulla, azaz zérus, azaz semmi válasz nem érkezett vissza, de még szóban sem. Gondolom az járt nekik… Mindegy, most már bárki tudja csinálni, amit mi csináltunk, az én lelkiismeretem tiszta, tényleg mindent megpróbáltam. Most néhány változás tényleg lett, amit eddig ketten csináltunk Tomával, azt most 7 ember végzi…

A tervem az ezek után, h még véletlenül se tűnjek ki a tömegből, minél jobban el kell vegyülni. Megcsinálod a dolgod, munka után kilépsz a kapun és elfelejtesz mindent, nem foglalkozol vele. Jó lenne, ha így lenne a jövőben. Sajnos mindig megszívom, mert terhelhető vagyok és nincs nagy pofám Bárcsak…

Szóval a mai este folyamán megírtam a felmondásomat, holnap kinyomtatom a cégnél és szépen odaadom a nagyvezérnek. Onnantól pedig ímmel-ámmal állok neki a munkának, ahogy ők hozzám. Good Fuck. I mean Good Luck

2013.10.21.