Most már nagyjából két hónapja megyek egy héten 1-2x a macskamenhelyre. Korábban fontolóra vettem, h mivel nem tartunk a lakásban macskát (én meg nem akarom, h ki-be járkáljon és a szemétben turkáljon), mégis vhogy úrrá kell lennem a macskamániámon és szerezni egy macskát. Utánaolvastam, hol vannak a legközelebbi macskamenhelyek. Szerencsére találtam egyet tőlünk 10 percre és tényleg csak macskák vannak ott. Minden reggel szombaton megyek segítek takarítani és etetni. Rengeteg féle macska van, mindegyiknek megvan a maga története. Korábban mindig azt gondoltam, h macskát kinézet alapján érdemes választani. Itt viszont rájöttem, h semmi köze a külsőhöz, a személyiség számít csakis. Annyira boldoggá tesznek ezek a kis mancsosok

Néha össze-vissza rohangálnak, tudom, melyik mit szeret, hogyan, melyik félősebb, melyiknek kell több játékot betennem. Két macska (fiatalok, az egyik félszemű) együtt került be, egy harmadikkal, az egyikük gazdához került. A másik kettő maradt egyelőre és imádnak játszani. Egy komplett kis játszóteret rendeztünk be nekik, és mindig elsőként engedjük ki őket, mert imádnak futkorászni (és bosszantani a többi macskát :P). Van, amelyiket örökké szeretni kell, v figyelem kell neki, mindegyik más, imádom őket. Hamar gazdit találnak a legtöbb macskának, van, amelyik kicsit tovább marad, míg megtalálják a neki megfelelő társat.

Itt arra is odafigyelnek, h milyen helyre menne a macska és aszerint adják örökbe, h neki mi a jó. Én már a felét örökbefogadtam volna, de ellen kell állnom, de már csak egy ideig

2016.03.27.

Nos, egy újabb költözés előtt állunk. Nem gondoltuk volna, h ilyen hamar eljön, úgy terveztünk, h egy tíz évig még itt fogunk élni, de aztán ez megdőlni látszott. Mindig rágtam Raz fülét, h kicsi a ház, nem lehet rendesen beépíteni, nincs elég tárolóhely. Az embernek – főleg nekem – pedig rengeteg dolga gyűlik fel az évek során.

Végül elkezdődött a process. Nézegetni kezdtünk házakat a neten, néhányat megnéztünk élőben is. Néztünk újépítésűt, meglévőt, de végül kettő újépítésű között vaciláltunk. Az egyik Bletchley-ben volt, a másik pedig Broughton-ban. Broughton mostanában nagyon felkapott hely, annyira, h az árai is magasak. Úgy tűnt, h sikerül megcsípni egy házat tavalyi áron, de mire beértünk az időpontunkra az irodába, már elkelt. Mint kiderült, annyira népszerű, h az időpont foglalásnak semmi értelme, azonnal be kell menni és lengetni a foglalót. Ha ezt előbb tudjuk, akkor nyilván mi sem bookolgatunk… Még volt másik két ház, amire viszont nem volt meg még az ár, közben pedig sürgetett az idő a Bletchley-ivel kapcsolatban. Addig húztuk-halasztottuk, amíg végül a Bletchley házat választottuk, a másikra azóta sem lett meg az ár, de mint kiderült a népszerűsége miatt idei árakkal sikerült eladni a házakat. Nagyon örültünk, viszont még előttünk állt a mi házunk eladása.

Felkerestünk egy ügynökséget, aki rögtön szerzett 4 érdeklődöt, másnapra leszervezte a körbevezetést. Mi nem voltunk otthon, miután végeztek, máris megvolt az első ajánlat. Azt nem fogadtuk el, bár többet ajánlottak, mint amire számítottunk. Valószínűleg el is fogadtuk volna, ha az ügynök nem mondja, h többet is kaphatunk érte. Közben az az ügynökség is megjelent, akitől vesszük az új házat. Végül Raz úgy alakította a szituációt, h a két ügynök megegyezett, h aki kapja, marja. Lényegében mi már csak vártunk, h ki ajánl többet. Az WP ügynökség hozott egy érdeklődőt, aki annyit ajánlott, amennyit éppen kértünk, nem is alkudozott. Közben megjelent a másik ügynökség is, C, h ők is tudnak ilyen vevőt. A WP-os vevő egy idősebb nő, aki a fiával költözne ide, mert itt jó sulija van. (Itt oda járhat a gyerek suliba, ahova területileg tartozik. Ha másik iskolába szeretne menni, ahhoz költözni kell. Tudom….) A C-től pedig egy olyan cég, ami házakat vesz kiadja őket. Mindketten az elsőt preferáltuk, így döntöttünk is. Ma még átugrott a nő a fiával is körbenézni, nagyon tetszik nekik a lakás. Mindenkinek tetszett a bútorválasztásunk, az ízléses berendezés és h tiszta a lakás (merthogy itt az ritka…) Közben szombat(!!) este írt a C ügynökségtől a csajszi, h ő személy szerint úgy gondolja, h rossz döntést hoztunk, de lelkünk rajta és sok szerencsét. Nos, amikor lezajlott a processz, nem fogjuk szó nélkül hagyni ezt a kommentet, az biztos.

Szóval, májusban költözünk, Helló Bletchley!

2016.02.27.

Mivel macskahiányban szenvedtem, körbenéztem a környéken, h van-e vhol macskamenhely. Kár, h nem találtam rá korábban, mert kocsival 10 percre van tőlünk Mindenféle macska megfordul itt, a legtöbbjük imád a központban lenni és imádja a figyelmet. Sajnos itt is az emberi gonoszság juttatja a legtöbbet ‘rács mögé’.

Szerencsére a leader nagyon jól végzi a munkáját és nagyjából 2-3 havonta cserélődnek a macsekok. Nagyjából 5 önkéntes van rajtam kívül még, akik hétköznap, hétvégén is segítenek. Én csak heti egyszer járok, de nagyon szeretem csinálni. A fő feladat reggel a teljes kitakarítás, etetés-itatás, játékidő. Este pedig csak egy felületes takarítás és a többi.

A vezető kialakított egy megosztott naptárat, így mindenki be tudja jelölni, h mikor tud menni segíteni, így ha szükség van még extra kézre, tudnak időben telefonálgatni. Szintén felújításra szorult a hely, mert csak átmeneti megoldásnak tűnt a macskák elhelyezése – mivel ez egy magánház pincerésze -, de már 20 éve üzemel és tagja az RSPC-nek. Most a legutóbb kifestettünk, takarítottunk és rendeltek új keneleket a befolyt pénzekből, úh kényelmesebb az elhelyezés és higénikusabb.

Szívem szerint az összeset befogadnám, de nyilván azt nem lehet. Egyre viszont van esély, de az már a következő bejegyzés

2016.02.27.

Elég régen jártam erre megint… Ebből is látszik, h elfoglalt ember vagyok A mai napig a következők történtek nagyvonalakban:

Anyuék hazamentek ügyeket intézni októberben és meglátogatni az otthoniakat. Amikor visszafelé jöttek, volt egy potyautasuk, az öcsém Hirtelen felindulásból eldöntötte, h ő is kijön és ha már, akkor anyuékkal. Anyuéknál lakott egy hétig, aztán mondtuk Razzal, h költözzön inkább ide, mert anyuéknál nem lakhat senki és amúgy is két személyre szabott a ház. Azóta dolgozott néhány hetet gyorsan raktárakban, h meglegyen a kezdő tőke, most pedig vadul dolgozik a portfolióján, h szakmában tudjon elhelyezkedni. Reméljük hamarosan összejön vmi neki.

Hugom is kijött a barátjával október végén és mivel egyelőre nem volt hol lakni, ők is anyuékhoz költöztek. Nagyon szerencsések voltak, mert a tulaj egyrészt megengedte, h ott lakjanak ideiglenesen, másrészt meg van egy másik háza, ami novemberben felszabadult. Apu beszélt vele, h hagy maradjanak ott a gyerekek, és amikor kiköltöztek a másik lakók, akkor ők rögtön ki is vennék. Szóval egyrészt mindketten találtak munkát azonnal, másrészt szereztek egy házat, ami anyuéktól 5 percre van gyalog. Ráadásul a ház költsége is áron aluli.

Nálunk, a mi részlegünkön változásokat eszközöltek, a számlázást nekünk kell csinálni a kolleganőmmel, ezért egy hónapig Watfordba kellett járni, ahol megmutatták nekünk, milyen folyamatok változnak és mik a helyes lépések, amiket követni kell. Ez azt jelentette, h amit az elmúlt időszakban tanultam, azt kidobtam az ablakon és újat kellett alkalmazni. Eleinte megbeszéltük a kolleganőmmel, h felváltva vezetünk és akkor oszlik a benzinköltség is, de sajnos az ő kocsija lerobbant, úh 90%-ban én vezettem. 3 óra naponta, egy élmény volt. Pontosabban az elején még tényleg, de aztán már alig vártuk, h vége legyen az egésznek, mert nagyon fárasztó volt. Megtanultunk mindent, és visszamehettünk az irodánkba, októberben. A benzin költséget vmilyen megmagyarázhatatlan okból bónuszként tűntették fel, így elment a fele adóra, egymás között oldottuk meg okosban a kolleganőmmel. Természetesen az, h minden nap este 7re értünk haza, az természetes volt, életünket a cégért… Ahogy nőtt a felelősség ezután, a fizetés ugyanott maradt, mert hát az is természetes. Most meg az a kolleganőnk, aki Watfordban dolgozik terhes lett és meg kell oldaniuk a helyettesítést. Az egyik lehetőség én volnék. Ezt is olyan szépen tálalta a menedzserem, h ha elvállalom, akkor a kolleganőm kap majd egy asszisztens, nekem meg ez egy jó lehetőség szakmailag. Ja, meg kompenzálnak a benzinpénzzel. Na, ezt a részét már ismerem. Másrészt ez az előadás, h én is egy opció vagyok (tehát nem azért kérnek fel engem, mert olyan jól végzem a munkám és megbízható vagyok), meg ezek szerint én csak asszisztenskedek. Hát kössz, de kössz nem. Nem fogok 3 órát vezetni naponta, több, mint egy évig, h esetleg elszámolják a benzinköltséget. Az egy hónap is bőven elég volt, nem volt magánéletem. Erre még az is rájön, h akivel dolgoznék, nem tud uralkodni magán és mindenkit elhajt melegebb éghajlatra, bármikor. Ez nem az én idegeimnek való. Azóta kétszer találkoztam a menedzserrel, de egyszer sem kérdezett meg, h mire jutottam, úh sztem ez azt jelenti A) már találtak más megoldást és kinek kellek, B) hagy még gondolkodási időt és majd az új évben térünk vissza a témára. Akkor is NEM!

A Karácsonyi evészetek nagyon veszélyesek, most jelenleg mindenki csak gurulni tud. Nagyon jókat ettünk-ittunk, beszélgettünk. Hihetetlen, h 3 év után együtt karácsonyozott a család 24-én mindenki hozzánk jött, 25-én mindenki anyuékhoz és 26-án pedig Katiékhoz mentünk át.

Még a szilveszter hátra van, ami szintén nálunk lesz

2015.12.26.

Ezt is megértük, h eljutottunk nyaralni. Mivel még soha nem voltunk a tengerparton és én mindig forróságra vágyom, ezért Spanyolországra esett a választásunk. Fehér homok, forróság, tenger. Egyszerűen fantasztikus volt, az ember nem is gondolná, h mennyire jólesik kikapcsolni. Általában úgy nyaraltunk, h hazamentünk és azt itt mindenki pontosan tudja, h nem lehet pihenésnek nevezni. Rohangálás mindenkihez, időpont egyeztetés, alkalomadtán orvos, fodrász, stb. Szóval nem egyszerű.

Idén viszont úgy döntöttünk, h megérdemeljük annyi év után, h rendesen kikapcsolódjunk. Raznak eleinte nem tartozott a kedvenc ötletei közé, mert ő amúgy is mindig lángol, hát még egy meleg országban. Cambrills-be mentünk, egy hétre, all inclusive ellátással. Az idő csodálatos volt, a tenger gyönyörű és megunhatatlan, az ételek isteniek. Amin nagyon csodálkoztunk, h nem beszéltek angolul. Egyedül a recepciós beszélt többek között angolul, de senki más, úh kézzel-lábbal mutogattuk mit szeretnénk. A borravaló magában nagy inspiráció lehet a megértésre, mivel a báros fiúk nagyon készségesek lettek és az italmércét már nem is kellett használniuk

Minden reggel napozni mentünk, de hagy ne mondjam, h fehérebben talán nem, de nagyjából ugyanolyan fehéren jöttünk vissza. 30-as faktorú krémet használtunk, de lehet, h az is sok volt oda. Leégni lehetetlen, az ember csak nagyon bebarnul, nagyon szép színe lesz, a bőr is sokkal szebb lesz, imádtam Rengeteget ettünk, két városban is voltunk, de sokszor kellett menekülni a forróság elől a légkondis szobába. Amikor Raz már olvadt és levegőért kapkodott, én akkor kezdtem el élvezni a meleget Esténként viszont levettük 21 fokra a légkondit, Raz takaró nélkül aludt én meg magamra húztam még a két tartalék pokrócot.

Hajókáztunk is voltunk, mert azt mondták, h a sziget másik felén van egy hatalmas piac és már az magában egy látványosság. Elmentünk oda, de hát semmi extra nem volt, normális piac, ruhákkal, meg gumicukorral. Az tényleg igaz, h hatalmas volt, 3 utcányi, de ennyi. Kb. 5 perc alatt végeztünk, de lekéstük a hajót, úh még 3 órát el kellett tölteni vhogy. Sétálgattunk, megebédeltünk, aztán kisvonattal lementünk a hajóhoz.

Aznap, mikor elhagytuk a hotelt, elkezdett esni és hűvös lenni, de még mindig nem fáztam. Hihetetlen élmény volt számomra, h lehet úgy utcán járkálni pulcsi és hosszú nadrág nélkül, h nem fázol. Isteni érzés volt.

A visszaút kicsit hosszú volt, mert késett gép, emiatt lekéstük a buszunkat és várunk kellett volna még másfél órát, amihez nem volt kedvünk éjjel. Szerencsére jött egy másik busz, ami szintén megállt ott, ahol a miénk, így elhozott hazáig. Itthon csak bedőltünk az ágyba és másnap megkezdtük a képek feltöltését és a sztorizást

2015.09.01.