Elég régen jártam erre megint… Ebből is látszik, h elfoglalt ember vagyok A mai napig a következők történtek nagyvonalakban:

Anyuék hazamentek ügyeket intézni októberben és meglátogatni az otthoniakat. Amikor visszafelé jöttek, volt egy potyautasuk, az öcsém Hirtelen felindulásból eldöntötte, h ő is kijön és ha már, akkor anyuékkal. Anyuéknál lakott egy hétig, aztán mondtuk Razzal, h költözzön inkább ide, mert anyuéknál nem lakhat senki és amúgy is két személyre szabott a ház. Azóta dolgozott néhány hetet gyorsan raktárakban, h meglegyen a kezdő tőke, most pedig vadul dolgozik a portfolióján, h szakmában tudjon elhelyezkedni. Reméljük hamarosan összejön vmi neki.

Hugom is kijött a barátjával október végén és mivel egyelőre nem volt hol lakni, ők is anyuékhoz költöztek. Nagyon szerencsések voltak, mert a tulaj egyrészt megengedte, h ott lakjanak ideiglenesen, másrészt meg van egy másik háza, ami novemberben felszabadult. Apu beszélt vele, h hagy maradjanak ott a gyerekek, és amikor kiköltöztek a másik lakók, akkor ők rögtön ki is vennék. Szóval egyrészt mindketten találtak munkát azonnal, másrészt szereztek egy házat, ami anyuéktól 5 percre van gyalog. Ráadásul a ház költsége is áron aluli.

Nálunk, a mi részlegünkön változásokat eszközöltek, a számlázást nekünk kell csinálni a kolleganőmmel, ezért egy hónapig Watfordba kellett járni, ahol megmutatták nekünk, milyen folyamatok változnak és mik a helyes lépések, amiket követni kell. Ez azt jelentette, h amit az elmúlt időszakban tanultam, azt kidobtam az ablakon és újat kellett alkalmazni. Eleinte megbeszéltük a kolleganőmmel, h felváltva vezetünk és akkor oszlik a benzinköltség is, de sajnos az ő kocsija lerobbant, úh 90%-ban én vezettem. 3 óra naponta, egy élmény volt. Pontosabban az elején még tényleg, de aztán már alig vártuk, h vége legyen az egésznek, mert nagyon fárasztó volt. Megtanultunk mindent, és visszamehettünk az irodánkba, októberben. A benzin költséget vmilyen megmagyarázhatatlan okból bónuszként tűntették fel, így elment a fele adóra, egymás között oldottuk meg okosban a kolleganőmmel. Természetesen az, h minden nap este 7re értünk haza, az természetes volt, életünket a cégért… Ahogy nőtt a felelősség ezután, a fizetés ugyanott maradt, mert hát az is természetes. Most meg az a kolleganőnk, aki Watfordban dolgozik terhes lett és meg kell oldaniuk a helyettesítést. Az egyik lehetőség én volnék. Ezt is olyan szépen tálalta a menedzserem, h ha elvállalom, akkor a kolleganőm kap majd egy asszisztens, nekem meg ez egy jó lehetőség szakmailag. Ja, meg kompenzálnak a benzinpénzzel. Na, ezt a részét már ismerem. Másrészt ez az előadás, h én is egy opció vagyok (tehát nem azért kérnek fel engem, mert olyan jól végzem a munkám és megbízható vagyok), meg ezek szerint én csak asszisztenskedek. Hát kössz, de kössz nem. Nem fogok 3 órát vezetni naponta, több, mint egy évig, h esetleg elszámolják a benzinköltséget. Az egy hónap is bőven elég volt, nem volt magánéletem. Erre még az is rájön, h akivel dolgoznék, nem tud uralkodni magán és mindenkit elhajt melegebb éghajlatra, bármikor. Ez nem az én idegeimnek való. Azóta kétszer találkoztam a menedzserrel, de egyszer sem kérdezett meg, h mire jutottam, úh sztem ez azt jelenti A) már találtak más megoldást és kinek kellek, B) hagy még gondolkodási időt és majd az új évben térünk vissza a témára. Akkor is NEM!

A Karácsonyi evészetek nagyon veszélyesek, most jelenleg mindenki csak gurulni tud. Nagyon jókat ettünk-ittunk, beszélgettünk. Hihetetlen, h 3 év után együtt karácsonyozott a család 24-én mindenki hozzánk jött, 25-én mindenki anyuékhoz és 26-án pedig Katiékhoz mentünk át.

Még a szilveszter hátra van, ami szintén nálunk lesz

2015.12.26.

Ezt is megértük, h eljutottunk nyaralni. Mivel még soha nem voltunk a tengerparton és én mindig forróságra vágyom, ezért Spanyolországra esett a választásunk. Fehér homok, forróság, tenger. Egyszerűen fantasztikus volt, az ember nem is gondolná, h mennyire jólesik kikapcsolni. Általában úgy nyaraltunk, h hazamentünk és azt itt mindenki pontosan tudja, h nem lehet pihenésnek nevezni. Rohangálás mindenkihez, időpont egyeztetés, alkalomadtán orvos, fodrász, stb. Szóval nem egyszerű.

Idén viszont úgy döntöttünk, h megérdemeljük annyi év után, h rendesen kikapcsolódjunk. Raznak eleinte nem tartozott a kedvenc ötletei közé, mert ő amúgy is mindig lángol, hát még egy meleg országban. Cambrills-be mentünk, egy hétre, all inclusive ellátással. Az idő csodálatos volt, a tenger gyönyörű és megunhatatlan, az ételek isteniek. Amin nagyon csodálkoztunk, h nem beszéltek angolul. Egyedül a recepciós beszélt többek között angolul, de senki más, úh kézzel-lábbal mutogattuk mit szeretnénk. A borravaló magában nagy inspiráció lehet a megértésre, mivel a báros fiúk nagyon készségesek lettek és az italmércét már nem is kellett használniuk

Minden reggel napozni mentünk, de hagy ne mondjam, h fehérebben talán nem, de nagyjából ugyanolyan fehéren jöttünk vissza. 30-as faktorú krémet használtunk, de lehet, h az is sok volt oda. Leégni lehetetlen, az ember csak nagyon bebarnul, nagyon szép színe lesz, a bőr is sokkal szebb lesz, imádtam Rengeteget ettünk, két városban is voltunk, de sokszor kellett menekülni a forróság elől a légkondis szobába. Amikor Raz már olvadt és levegőért kapkodott, én akkor kezdtem el élvezni a meleget Esténként viszont levettük 21 fokra a légkondit, Raz takaró nélkül aludt én meg magamra húztam még a két tartalék pokrócot.

Hajókáztunk is voltunk, mert azt mondták, h a sziget másik felén van egy hatalmas piac és már az magában egy látványosság. Elmentünk oda, de hát semmi extra nem volt, normális piac, ruhákkal, meg gumicukorral. Az tényleg igaz, h hatalmas volt, 3 utcányi, de ennyi. Kb. 5 perc alatt végeztünk, de lekéstük a hajót, úh még 3 órát el kellett tölteni vhogy. Sétálgattunk, megebédeltünk, aztán kisvonattal lementünk a hajóhoz.

Aznap, mikor elhagytuk a hotelt, elkezdett esni és hűvös lenni, de még mindig nem fáztam. Hihetetlen élmény volt számomra, h lehet úgy utcán járkálni pulcsi és hosszú nadrág nélkül, h nem fázol. Isteni érzés volt.

A visszaút kicsit hosszú volt, mert késett gép, emiatt lekéstük a buszunkat és várunk kellett volna még másfél órát, amihez nem volt kedvünk éjjel. Szerencsére jött egy másik busz, ami szintén megállt ott, ahol a miénk, így elhozott hazáig. Itthon csak bedőltünk az ágyba és másnap megkezdtük a képek feltöltését és a sztorizást

2015.09.01.

Raz talált egy előhirdetést fb-on, h az ottlakó magyarok átköltöznek vhova máshova és ha vki szeretne a helyükre menni, akkor keressék őket bátran. Hát Raz kapva kapott az alkalmon és írt nekik. Megnézhettük a lakást, anyuéknak nagyon tetszett és gyalog tud bejárni dolgozni, apunak is közel áll meg a busz. Azonnal lecsaptunk rá, mert nagyon nehéz rendes lakást találni. Ahhoz, h kivehess egy házat, szerződéses munkád kell, h legyen és még egy rakat dolog, úh úgy döntöttünk, egyszerűbb, ha a mi nevünkre vesszük ki és anyuék laknak ott. Sikerült is megoldani, de az internetet csak később kötötték volna be, úh addig még itt maradtak anyuék. Augusztus végén költöztek be és eddig úgy tűnik minden rendben van. A szomszéd írt egy levelet nekik és bedobta, mert nem voltak otthon, h ha bármire szükségük van, szóljanak nyugodtan Néhány javítást kellett csinálni, de a landlord nagyon jó fej és mindent megcsinált azonnal, sőt még maga javasolt javításokat. Úgy néz ki tehát, h minden rendben van és jól alakulnak a dolgok Ja, és ami nagyon fontos, anyu tud majd egy kicsit kertészkedni

2015.09.01.

Na, most amit már korábban is említettem volt, h a cég dobálózik az emberekkel, az nem igen változott. Még az sem igazán befolyásoló tényező, h van ráhatásod a dolgokra. Anyu csomagolni jött a céghez és eredetileg is csomagolókra volt szükség. Az interjú óta viszont kitalálták, h inkább segítsen az export körül, mert az nagyon busy. El is kezdett ott segíteni, de mint mindig, most is össze-vissza kellett az ember, úh itt is volt egy kicsit meg ott is. Az exportot mindenki utálja csinálni, mert macerás és könnyen összekeveri az ember a dolgokat. Ezért nem csinálta a főnökasszony sem, amint le tudta passzolni a lila hajúnak. Eleinte egész jól ment, de a tréning kezdett alább hagyni (két nap után) és maradtak az utasítások, instrukciók nélkül. Anyu hiába kért segítséget és magyarázta el, h a nyelvbéli nehézségek miatt is több időre van szüksége, h megértse a dolgokat. Mindegy, a vége az lett, h az őrmester és a főnökasszony közölte anyuval, h nem kap szerződést, mert nem tudja csinálni a munkát. Ezt közölték velem is, h hátha anyu nem értette. Nem akartam azonnal rájuk borítani az asztalt, h szó sem volt arról, h beledobják a legszívásosabb departmentbe és sz—k bele a tréningbe. Mondták, h ügynökségen keresztül folytathatja a csomagolást. Nos, ez a nagylelkűség egész egy kerek hétig tartott, amikor is közölték vele, h nem kell ember és nem is kell jönnie többet, majd, ha lesz vmi…. Na, ehhez képest már másnap reggel ott voltak az új emberek. No comment.

Anyu megpróbálkozott pár cégnél dolgozni, de végül talált egy megfelelőt, amit végülis szeret csinálni. A délutánok és a hétvégék szabadok, de bármikor lehet overtime-olni.

Apu továbbra is a hozánk közel lévő raktárban dolgozik, de lassan megérik a dolog a kilépésre és beleveti magát az álláskeresésbe. Szeptember jó hónap erre

Nálam annyi változás történt, h be kell vezetnünk a self-billinget a csomagoló cégekre vonatkozóan, így az egész metódust át kellett alakítani. Amit eddig csináltam, azt most teljesen máshogy kell. Igaz egyfelől gyorsabb a régi módszernél, másrészt viszont még mindig vannak vele gondok. A tréninget csak úgy lehet most megoldani, h bejárunk Watfordba minden nap, egész szeptemberben. Másfél óra oda-vissza, nincs elszámolva túlórának, mert munkaügyben utazunk, ill. a benzint is csak 50%-ban fizetik ki, mert a handbook-ban az van. Ennek azért még utána nézek, h tényleg az van-e benne.

2015.09.01.