A múlt hét vége felé jól feltornyosultak az események, csak kapkodtam a fejem, de vegyük szép sorjában.

1. Költözés

Igazából két nap alatt összecuccoltunk, bedobozoltunk mindent, nagyon szépen haladtunk. A fiúk becsomizták és összekészítették a bútorokat, én meg kitakarítottam. Csütörtök, péntekre szabit vettem ki, hogy kényelmesen befejezzünk mindent, na meg persze befutott két interjú, de azokról bővebben majd a következő pontban <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/72×72/1f642.png" alt="” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> Csütörtökön elmentünk a van-ért és elkezdtük bepakolni a cuccok egy részét. Pénteken átjött apu is segíteni és mindent bepakoltunk a kanapé, sofa és matrac kivételével. Várakoztunk, mert azt mondták, h egy órakor történik meg a pénzutalás és onnantól mehetünk az új házba. Nos, ez meg is történt, de még várni kellett vmire. Közben én leléptem interjúzni, taxival, elúszott 20 fontom és szó szerint, mert dézsából öntötték. Az új házhoz vitettem magam utána, láttam, h az összes szomszéd is van-ből pakol lázasan <img src="https://s.w.org/images/core/emoji/72×72/1f642.png" alt="” class=”wp-smiley” style=”height: 1em; max-height: 1em;” /> Nagy volt a sürgés-forgás. Gyorsan kipakoltak a többiek, Janka is befutott segíteni, úh gyorsabban haladtak. Mindent ledobtak vhova, mi meg már pattantunk is vissza a van-be és indultunk vissza a régi házhoz. Ott gyorsan betettük a maradékot, váltottunk pár szót az új tulajjal (megjegyezte, h milyen szép tisztaságot hagytunk magunk után) és én a kiskocsival, a fiúk meg a naggyal mentünk az új otthonunkba. Alig lehetett látni vmit az úton, még úgyis, h a leggyorsabb fokozatra volt állítva a törlő. Most, egy hét után szépen lassan tűnnek el a dobozok, zacskók és minden megtalálja a helyét. Gyönyörű szép, tágas, világos házikó, imádom <3 Az ensuit-tal akadt egy kis gond, mert a csövek valszín megsérültek az építéskor, úh nem használhatjuk és héfőn jönnek felverni a kocsibeálló betonját, h megszereljék. Remélejük gyorsan sikerrel járnak.

2. Interjúk

Hétfőn volt egy hívásom az Office Angels-től, h elküldenék a CV-met az egyik céghez, menjek be egy beszélgetésre szerdán. Bent azt mondtam, h a kulcsokat kell felszednem, mert másnap költözünk (ami akár igaz is lehetett volna). Szakadó eső, ráadásul lejjebb álltam meg, az ernyőmet otthonhagytam, szokásomhoz híven el is tévedtem. Azt hittem ismerem a címet, csakhát elköltöztek és én meg nem néztem meg alaposan. Utam során 3 embert is megkérdeztem, egy kávézóban az egyik srác még térképen is megnézte, hova kell mennem pontosan. Végül megérkeztem, mint egy ázott kutya, 10 perc késéssel… Mindegy, elbeszélgettünk a sráccal, mondta, h továbbküldi a CV-met és keres, ha érdeklem a céget, Sunrise. Másnap fel is hívott, h menjek interjúzni pénteken, délután. Mondtam, h rendben ott leszek.
Időközben viszont a héten szintén felhívtak az ID Medical nevű cégtől, h menjek be interjúra csütörtök reggel. Arra is igent mondtam. Majd csütörtökön felhívtak a BSI-tól, h hétfőn lenne telefonos interjú, ugye jó? Természetesen nagyon jó

ID Medical-Payroll Assistant: Ennél a cégnél lényegében orvosi time sheet-eket kell bevinni a rendszerbe és fogadni a hívásokat, panaszokat.
Magamhoz képest 70%-ot nyújtottam, nem voltam elégedett. Hullámzónak éreztem az egészet, vmikor nem tudtam szépen kifejezni magam, vmikor belekavarodtam a mondandómba, de általánosságban véve nem volt kegyetlen. Egy fiatal srác és lány interjúztatott, kérdezgettek, meséltek a cégről. Főleg a Lanten-es múltam érdekelte őket, ahol a pénzügyi vonalat vittem. Ennél a cégnél lényegében orvosi time sheet-eket kell bevinni a rendszerbe és fogadni a hívásokat, panaszokat. Miután megbeszéltünk mindent, átvittek egy másik épületbe, ahol két idősebb női vezető jött ki és egy kanapén, négyen beszélgettünk. Ez fura volt, mert semmi mást nem kérdeztek, csak pár alap dolgot, aztán körbemutatták az épületet, majd szélnek eresztettek. Pénteken felhívtak, h nagyon jól ment az interjú, egy másik versenyzővel vagyok még bent, kedden hívnak az eredménnyel. Ma péntek van és nem hívtak.

Sunrise Assosiation-Client support/Purchase Assistant: A cég telefonos megoldásokat szolgáltat cégeknek, ami magába foglalja a kiépítést, karbantartást, update-eket, security-t, stb. Egy srác és az a lány volt bent, akit maternity cover-rel helyettesítettem volna. Ez az interjú 120%-os volt, mint a nagykönyvben. Minden kérdésre gyönyörűen válaszoltam, választékosan beszéltem, példáloztunk. Mint, amikor elképzeled, h egy mezőn szaladtok egymás felé, kitárt karokkal és egymásra találtok. Pontosan ez történt. Legalábbis én azt hittem. Mondták, h két körös az interjú és ha megfeleltem, akkor keresnek. Írtam az Office Angel-ös ügynöknek, h sztem jól sikerült, remélem továbbjutok. Hétfőn hívott, h sajnos nem, mert nekik tech-esebb ember kell.

BSI Group-Training Developer Co-ordinator: A cég tréningek szervezésével, lebonyolításával foglalkozik. Erre megyek majd 14-én. A telefonos interjú megvolt hétfőn és mivel a nő szabira ment, csak július közepétől tud fogadni interjúra. Lesz még vele vki. Gabi ennél a cégnél fog dolgozni aug. 1-jétől és az interjún kapott Excel és SAP tesztet. Remélem nekem is menni fognak meg biztosan lesz vmi tréninggel kapcsolatos feladat is. Nagyon izgalmasnak hangzik a leírás alapján, bár felelősségteljes munka is, mert felelni kell a komplett tréning levezényléséért. Meglegyen minden eszköz, és össze is kell állítani az anyagot, design-olni, csekkolni, update-elni. Kíváncsi vagyok nagyon! Reménykedek is!

3. Brexit

Én arra számítottam, h nagyon szorosan egymás mellett, de végül a bennmaradás mellett fognak voksolni. Hát ebben is tévedtem… Még megy a huza-vona, meg megkezdődött a lengyel és muszlim gyűlölet. Razzal a legutóbb a boltba és az utcán is angolul beszéltünk, nehogy baj legyen :S Nem biztos, h bármi történik, de jópár lengyelt megvertek és nem hiszem, h az angol meg tudja különböztetni a nyelveket. Raz augusztusban jogosult igényelni a Permanent resident card-ot, utána nekem nem kell aggódnom. A család miatt viszont aggódom, mert mindenfélét hallani, h kik maradhatnak, kiknek kell menniük. Még az is kérdéses, h mennyi idő alatt zajlik le ez az egész. Pár hónap múlva reméljük okosabbak leszünk.

2016.07.01.

Mindig is számítottam arra, h egyszer végetér a Woody-s pályafutásom és úgy tűnik ez most érkezett el. Ahogy a korábbi munkával kapcsolatos bejegyzésekből kiderül, már párszor meg akartam válni tőlük, de vhogy vonzásban maradtam. Onnan indultak a sejtéseink a kolleganőmmel, Gabival, amikor a Watfordban lévő kolleganőnk terhes lett és annak rendje és módja szerint elment szabira. Ugye akkor bekerültem a képbe, h járhatnék én oda és visszatérünk a témára. Természetesen a managerrem soha többé nem keresett meg, viszont felvettek vkit. Mi ennek nagyon örültünk, legalább nem kellett attól tartani, h nekünk kell odamenni. A srác bírta is kb egy hónapig az ittlétet, majd szépen elment másik céghez, ahol managernek vették fel eleve. Megintcsak, ahogy eddig is, a manager egy szót sem említett erről, egyszerűen onnan derült ki, h amikor emailt akartam írni a srácnak, már jelezte a rendszer az automatikus emailjét, h itthagyta a céget. Na, mondom ez tényleg milyen hivatalos és korrekt a vezetőségtől, h kiesik egy ember a csapatból és nem is közlik velünk… Innen kezdődtek a kalandok.

Azt ugye tudtuk mindig is, h egy ember nem bírja el két ember munkáját, még Watfordban sem. Eltelt így két hónap, de Gabival már járt az agyunk, h ezt vajon hogy oldják meg és miért is nem közölték velünk, h mik az esetleges forgatókönyve,k. Végül egy hónapja Gabival leült a főnök és megbeszélték a dolgokat, úgy, h engem is érint a dolog, de nem hívott be a beszélgetésre, ahogy eddig soha. Ezalatt a meeting alatt a főnök megkérdezte, h én igazából mit is csinálok, mi a feladatom… Szóval másfél év után ennyit tud rólam a főnököm, akinek 3 ember van a csapatában. Valóban nehéz feladat, de úgy éreztem képes lenne megbírkozni vele. Nagyon úgy tűnik, h tévedtem. Igazából nem csodálkoztam, már annak örültem, h a nevemet tudja. Ez is az eddigi éveket igazolja, semmi nem változott és a vezetőség ugyanolyan, hacsak nem rosszabb. Költői kérdésként felvetette, h miért is nem vont be ebbe a megbeszélésbe, de mindegy, azért Gabi ne mondjon nekem semmit. Persze, mi mindent megosztunk egymással, úh elmondta, megkérte a főnök, h járJUNK(!!!) Watfordba heti 3x. Gabi mondta, h ő ha nagyon muszáj, akkor heti 2x elmegy oda, de nem örökre.

Ezek után sem jött vissza a főnök, Gabi viszont nekiállt munkát nézni. És végül fel is vették egy céghez, ahol először nem írta alá a szerződést, adott egy esélyt ennek a cégnek. Mondta a főnöknek, h reméli Watfordban van, mert mennénk oda megbeszélésre. Elmentünk oda, akkor is előbb Gabival beszélt, aztán engem is behívott. Elmondta, az a terve, h heti 3x Watford és ha nem elég, akkor heti 5x. Ez nem igazán volt világos, mert Gabi már mondta neki korábban, h kényszerből heti 2x. Viszont azzal spékelte még meg ezt a feljárást, h megváltoztatnák a szerződést, h Watford a munkavégzés helye. Nagyon jó! Így legalább megspórolja a cég az utazási költséget, mert ugye ilyenkor nem vagyunk jogosultak erre a térítésre. Aranyos volt a főnök, mert Gabi képébe vágta, h ha ő elmegy, akkor az állást egy tízessel többért kell meghirdetnie… Mondta, h gondolkozzunk el az ajánlatán (mindez 7 perc alatt lement). Mondtuk, h jó. Természetesen azonnal tudtuk, h nem megyünk egy napot sem oda, így másnap megírtuk neki. Írtam én is, h semmiképp nem járok oda, de jó lenne megbeszélni a részleteket. Írta, h csütörtökön jön MK-be, akkor tudunk beszélni.

El is jött csütörtökön, meg is hatódtam, h érdekli a téma, de rá kellett jönnöm, h csak egy meetingjük volt beszállítókkal. Délután fél 3kor behívtak minket (a főnök, meg Dugó=túlaktivizált/pörgött másik nagyfőnök, állandóan fake mosolygós). A mi főnökünk meg sem szólalt, lesütött szemmel üldögélt ott, végig Dugó beszélt. Elmondta nekem, h biztos tudom, h Gabi elmegy és mik a tervek, kit fog trénelni és meddig lesz itt. PONT. Utána mosolyogva kérdezte, h van-e kérdés. Igazából megdöbbentem, h komolyan nem is tértek ki arra, h mi a terv velem :O Mondtam, h igen, nekem azért lenne. Gabi kiment.

Kérdeztem, h ez most akkor hogy lesz velem, mert ugye mondtam, h nem megyek Watfordba (a főnök még mindig csak a szobanövény szerepét töltötte be). Sok körítés után Dugó kiterítette az összes lapját: Ha jól tudom, neked nincs gyereked… Mondom, nincsen, DE!! van családom ITT!!, Szereted a munkádat?… Igen, nagyon is. Ugye tudod, h Watfordban magasabb a fizu… N-E-M É-R-D-E-K-E-L!! Mi nem világos azon, h nem utazok 3 órát naponta? Mikor ezeket elővette, úgy voltam vele, h egy ilyen embernek mit magyarázzak? Mondtam, h nagyon aktívan keresek munkát, és itt van velem a felmondó levelem, ha szükséges. Annyit mondott, h nem kell beadnom most, mert 3 hónapig még biztosan ebben az irodában leszünk. Annyiban maradtunk, h továbbra is aktívan keresek és ha bármi feljön, akkor szólok nekik. A felmondás annyiból necces, h le kell dolgozni a megkezdett hónapot + egy egész hónapot. Szóval lényegében legrosszabb esetben 2 hónap a felmondási idő. Nem tudom, az én esetemben hogy működik majd, mikor nem megyek Watfordba és itt már nem lesz munkaköröm.

Rajtavagyok az állás keresésen, még eddig egy hívásom volt, az is csak úgy megtalált, nem onnan, ahova jelentkeztem. Ezek úgyis kb 2-3 hét múlva fognak beérni és adtam magamnak 2 hónapot, h találjak vmi rendes munkát. Biztosan hiányozni fog a hely, meg az emberek, mert mégiscsak első munkahely, már több, mint 4 éve ott vagyok, de talán most már tényleg ideje lépnem. Eddig mindig visszahúzott, nem engedett továbblépni és eddig meg is volt a miértje, sokat fejlődtem. Talán most már készen vagyok vmi másra, többre. Remélem hamarosan már az új lehetőségekről tudok beszámolni

2016.06.17.

Most már nagyjából két hónapja megyek egy héten 1-2x a macskamenhelyre. Korábban fontolóra vettem, h mivel nem tartunk a lakásban macskát (én meg nem akarom, h ki-be járkáljon és a szemétben turkáljon), mégis vhogy úrrá kell lennem a macskamániámon és szerezni egy macskát. Utánaolvastam, hol vannak a legközelebbi macskamenhelyek. Szerencsére találtam egyet tőlünk 10 percre és tényleg csak macskák vannak ott. Minden reggel szombaton megyek segítek takarítani és etetni. Rengeteg féle macska van, mindegyiknek megvan a maga története. Korábban mindig azt gondoltam, h macskát kinézet alapján érdemes választani. Itt viszont rájöttem, h semmi köze a külsőhöz, a személyiség számít csakis. Annyira boldoggá tesznek ezek a kis mancsosok

Néha össze-vissza rohangálnak, tudom, melyik mit szeret, hogyan, melyik félősebb, melyiknek kell több játékot betennem. Két macska (fiatalok, az egyik félszemű) együtt került be, egy harmadikkal, az egyikük gazdához került. A másik kettő maradt egyelőre és imádnak játszani. Egy komplett kis játszóteret rendeztünk be nekik, és mindig elsőként engedjük ki őket, mert imádnak futkorászni (és bosszantani a többi macskát :P). Van, amelyiket örökké szeretni kell, v figyelem kell neki, mindegyik más, imádom őket. Hamar gazdit találnak a legtöbb macskának, van, amelyik kicsit tovább marad, míg megtalálják a neki megfelelő társat.

Itt arra is odafigyelnek, h milyen helyre menne a macska és aszerint adják örökbe, h neki mi a jó. Én már a felét örökbefogadtam volna, de ellen kell állnom, de már csak egy ideig

2016.03.27.

Nos, egy újabb költözés előtt állunk. Nem gondoltuk volna, h ilyen hamar eljön, úgy terveztünk, h egy tíz évig még itt fogunk élni, de aztán ez megdőlni látszott. Mindig rágtam Raz fülét, h kicsi a ház, nem lehet rendesen beépíteni, nincs elég tárolóhely. Az embernek – főleg nekem – pedig rengeteg dolga gyűlik fel az évek során.

Végül elkezdődött a process. Nézegetni kezdtünk házakat a neten, néhányat megnéztünk élőben is. Néztünk újépítésűt, meglévőt, de végül kettő újépítésű között vaciláltunk. Az egyik Bletchley-ben volt, a másik pedig Broughton-ban. Broughton mostanában nagyon felkapott hely, annyira, h az árai is magasak. Úgy tűnt, h sikerül megcsípni egy házat tavalyi áron, de mire beértünk az időpontunkra az irodába, már elkelt. Mint kiderült, annyira népszerű, h az időpont foglalásnak semmi értelme, azonnal be kell menni és lengetni a foglalót. Ha ezt előbb tudjuk, akkor nyilván mi sem bookolgatunk… Még volt másik két ház, amire viszont nem volt meg még az ár, közben pedig sürgetett az idő a Bletchley-ivel kapcsolatban. Addig húztuk-halasztottuk, amíg végül a Bletchley házat választottuk, a másikra azóta sem lett meg az ár, de mint kiderült a népszerűsége miatt idei árakkal sikerült eladni a házakat. Nagyon örültünk, viszont még előttünk állt a mi házunk eladása.

Felkerestünk egy ügynökséget, aki rögtön szerzett 4 érdeklődöt, másnapra leszervezte a körbevezetést. Mi nem voltunk otthon, miután végeztek, máris megvolt az első ajánlat. Azt nem fogadtuk el, bár többet ajánlottak, mint amire számítottunk. Valószínűleg el is fogadtuk volna, ha az ügynök nem mondja, h többet is kaphatunk érte. Közben az az ügynökség is megjelent, akitől vesszük az új házat. Végül Raz úgy alakította a szituációt, h a két ügynök megegyezett, h aki kapja, marja. Lényegében mi már csak vártunk, h ki ajánl többet. Az WP ügynökség hozott egy érdeklődőt, aki annyit ajánlott, amennyit éppen kértünk, nem is alkudozott. Közben megjelent a másik ügynökség is, C, h ők is tudnak ilyen vevőt. A WP-os vevő egy idősebb nő, aki a fiával költözne ide, mert itt jó sulija van. (Itt oda járhat a gyerek suliba, ahova területileg tartozik. Ha másik iskolába szeretne menni, ahhoz költözni kell. Tudom….) A C-től pedig egy olyan cég, ami házakat vesz kiadja őket. Mindketten az elsőt preferáltuk, így döntöttünk is. Ma még átugrott a nő a fiával is körbenézni, nagyon tetszik nekik a lakás. Mindenkinek tetszett a bútorválasztásunk, az ízléses berendezés és h tiszta a lakás (merthogy itt az ritka…) Közben szombat(!!) este írt a C ügynökségtől a csajszi, h ő személy szerint úgy gondolja, h rossz döntést hoztunk, de lelkünk rajta és sok szerencsét. Nos, amikor lezajlott a processz, nem fogjuk szó nélkül hagyni ezt a kommentet, az biztos.

Szóval, májusban költözünk, Helló Bletchley!

2016.02.27.

Mivel macskahiányban szenvedtem, körbenéztem a környéken, h van-e vhol macskamenhely. Kár, h nem találtam rá korábban, mert kocsival 10 percre van tőlünk Mindenféle macska megfordul itt, a legtöbbjük imád a központban lenni és imádja a figyelmet. Sajnos itt is az emberi gonoszság juttatja a legtöbbet ‘rács mögé’.

Szerencsére a leader nagyon jól végzi a munkáját és nagyjából 2-3 havonta cserélődnek a macsekok. Nagyjából 5 önkéntes van rajtam kívül még, akik hétköznap, hétvégén is segítenek. Én csak heti egyszer járok, de nagyon szeretem csinálni. A fő feladat reggel a teljes kitakarítás, etetés-itatás, játékidő. Este pedig csak egy felületes takarítás és a többi.

A vezető kialakított egy megosztott naptárat, így mindenki be tudja jelölni, h mikor tud menni segíteni, így ha szükség van még extra kézre, tudnak időben telefonálgatni. Szintén felújításra szorult a hely, mert csak átmeneti megoldásnak tűnt a macskák elhelyezése – mivel ez egy magánház pincerésze -, de már 20 éve üzemel és tagja az RSPC-nek. Most a legutóbb kifestettünk, takarítottunk és rendeltek új keneleket a befolyt pénzekből, úh kényelmesebb az elhelyezés és higénikusabb.

Szívem szerint az összeset befogadnám, de nyilván azt nem lehet. Egyre viszont van esély, de az már a következő bejegyzés

2016.02.27.

Elég régen jártam erre megint… Ebből is látszik, h elfoglalt ember vagyok A mai napig a következők történtek nagyvonalakban:

Anyuék hazamentek ügyeket intézni októberben és meglátogatni az otthoniakat. Amikor visszafelé jöttek, volt egy potyautasuk, az öcsém Hirtelen felindulásból eldöntötte, h ő is kijön és ha már, akkor anyuékkal. Anyuéknál lakott egy hétig, aztán mondtuk Razzal, h költözzön inkább ide, mert anyuéknál nem lakhat senki és amúgy is két személyre szabott a ház. Azóta dolgozott néhány hetet gyorsan raktárakban, h meglegyen a kezdő tőke, most pedig vadul dolgozik a portfolióján, h szakmában tudjon elhelyezkedni. Reméljük hamarosan összejön vmi neki.

Hugom is kijött a barátjával október végén és mivel egyelőre nem volt hol lakni, ők is anyuékhoz költöztek. Nagyon szerencsések voltak, mert a tulaj egyrészt megengedte, h ott lakjanak ideiglenesen, másrészt meg van egy másik háza, ami novemberben felszabadult. Apu beszélt vele, h hagy maradjanak ott a gyerekek, és amikor kiköltöztek a másik lakók, akkor ők rögtön ki is vennék. Szóval egyrészt mindketten találtak munkát azonnal, másrészt szereztek egy házat, ami anyuéktól 5 percre van gyalog. Ráadásul a ház költsége is áron aluli.

Nálunk, a mi részlegünkön változásokat eszközöltek, a számlázást nekünk kell csinálni a kolleganőmmel, ezért egy hónapig Watfordba kellett járni, ahol megmutatták nekünk, milyen folyamatok változnak és mik a helyes lépések, amiket követni kell. Ez azt jelentette, h amit az elmúlt időszakban tanultam, azt kidobtam az ablakon és újat kellett alkalmazni. Eleinte megbeszéltük a kolleganőmmel, h felváltva vezetünk és akkor oszlik a benzinköltség is, de sajnos az ő kocsija lerobbant, úh 90%-ban én vezettem. 3 óra naponta, egy élmény volt. Pontosabban az elején még tényleg, de aztán már alig vártuk, h vége legyen az egésznek, mert nagyon fárasztó volt. Megtanultunk mindent, és visszamehettünk az irodánkba, októberben. A benzin költséget vmilyen megmagyarázhatatlan okból bónuszként tűntették fel, így elment a fele adóra, egymás között oldottuk meg okosban a kolleganőmmel. Természetesen az, h minden nap este 7re értünk haza, az természetes volt, életünket a cégért… Ahogy nőtt a felelősség ezután, a fizetés ugyanott maradt, mert hát az is természetes. Most meg az a kolleganőnk, aki Watfordban dolgozik terhes lett és meg kell oldaniuk a helyettesítést. Az egyik lehetőség én volnék. Ezt is olyan szépen tálalta a menedzserem, h ha elvállalom, akkor a kolleganőm kap majd egy asszisztens, nekem meg ez egy jó lehetőség szakmailag. Ja, meg kompenzálnak a benzinpénzzel. Na, ezt a részét már ismerem. Másrészt ez az előadás, h én is egy opció vagyok (tehát nem azért kérnek fel engem, mert olyan jól végzem a munkám és megbízható vagyok), meg ezek szerint én csak asszisztenskedek. Hát kössz, de kössz nem. Nem fogok 3 órát vezetni naponta, több, mint egy évig, h esetleg elszámolják a benzinköltséget. Az egy hónap is bőven elég volt, nem volt magánéletem. Erre még az is rájön, h akivel dolgoznék, nem tud uralkodni magán és mindenkit elhajt melegebb éghajlatra, bármikor. Ez nem az én idegeimnek való. Azóta kétszer találkoztam a menedzserrel, de egyszer sem kérdezett meg, h mire jutottam, úh sztem ez azt jelenti A) már találtak más megoldást és kinek kellek, B) hagy még gondolkodási időt és majd az új évben térünk vissza a témára. Akkor is NEM!

A Karácsonyi evészetek nagyon veszélyesek, most jelenleg mindenki csak gurulni tud. Nagyon jókat ettünk-ittunk, beszélgettünk. Hihetetlen, h 3 év után együtt karácsonyozott a család 24-én mindenki hozzánk jött, 25-én mindenki anyuékhoz és 26-án pedig Katiékhoz mentünk át.

Még a szilveszter hátra van, ami szintén nálunk lesz

2015.12.26.

Ezt is megértük, h eljutottunk nyaralni. Mivel még soha nem voltunk a tengerparton és én mindig forróságra vágyom, ezért Spanyolországra esett a választásunk. Fehér homok, forróság, tenger. Egyszerűen fantasztikus volt, az ember nem is gondolná, h mennyire jólesik kikapcsolni. Általában úgy nyaraltunk, h hazamentünk és azt itt mindenki pontosan tudja, h nem lehet pihenésnek nevezni. Rohangálás mindenkihez, időpont egyeztetés, alkalomadtán orvos, fodrász, stb. Szóval nem egyszerű.

Idén viszont úgy döntöttünk, h megérdemeljük annyi év után, h rendesen kikapcsolódjunk. Raznak eleinte nem tartozott a kedvenc ötletei közé, mert ő amúgy is mindig lángol, hát még egy meleg országban. Cambrills-be mentünk, egy hétre, all inclusive ellátással. Az idő csodálatos volt, a tenger gyönyörű és megunhatatlan, az ételek isteniek. Amin nagyon csodálkoztunk, h nem beszéltek angolul. Egyedül a recepciós beszélt többek között angolul, de senki más, úh kézzel-lábbal mutogattuk mit szeretnénk. A borravaló magában nagy inspiráció lehet a megértésre, mivel a báros fiúk nagyon készségesek lettek és az italmércét már nem is kellett használniuk

Minden reggel napozni mentünk, de hagy ne mondjam, h fehérebben talán nem, de nagyjából ugyanolyan fehéren jöttünk vissza. 30-as faktorú krémet használtunk, de lehet, h az is sok volt oda. Leégni lehetetlen, az ember csak nagyon bebarnul, nagyon szép színe lesz, a bőr is sokkal szebb lesz, imádtam Rengeteget ettünk, két városban is voltunk, de sokszor kellett menekülni a forróság elől a légkondis szobába. Amikor Raz már olvadt és levegőért kapkodott, én akkor kezdtem el élvezni a meleget Esténként viszont levettük 21 fokra a légkondit, Raz takaró nélkül aludt én meg magamra húztam még a két tartalék pokrócot.

Hajókáztunk is voltunk, mert azt mondták, h a sziget másik felén van egy hatalmas piac és már az magában egy látványosság. Elmentünk oda, de hát semmi extra nem volt, normális piac, ruhákkal, meg gumicukorral. Az tényleg igaz, h hatalmas volt, 3 utcányi, de ennyi. Kb. 5 perc alatt végeztünk, de lekéstük a hajót, úh még 3 órát el kellett tölteni vhogy. Sétálgattunk, megebédeltünk, aztán kisvonattal lementünk a hajóhoz.

Aznap, mikor elhagytuk a hotelt, elkezdett esni és hűvös lenni, de még mindig nem fáztam. Hihetetlen élmény volt számomra, h lehet úgy utcán járkálni pulcsi és hosszú nadrág nélkül, h nem fázol. Isteni érzés volt.

A visszaút kicsit hosszú volt, mert késett gép, emiatt lekéstük a buszunkat és várunk kellett volna még másfél órát, amihez nem volt kedvünk éjjel. Szerencsére jött egy másik busz, ami szintén megállt ott, ahol a miénk, így elhozott hazáig. Itthon csak bedőltünk az ágyba és másnap megkezdtük a képek feltöltését és a sztorizást

2015.09.01.

Raz talált egy előhirdetést fb-on, h az ottlakó magyarok átköltöznek vhova máshova és ha vki szeretne a helyükre menni, akkor keressék őket bátran. Hát Raz kapva kapott az alkalmon és írt nekik. Megnézhettük a lakást, anyuéknak nagyon tetszett és gyalog tud bejárni dolgozni, apunak is közel áll meg a busz. Azonnal lecsaptunk rá, mert nagyon nehéz rendes lakást találni. Ahhoz, h kivehess egy házat, szerződéses munkád kell, h legyen és még egy rakat dolog, úh úgy döntöttünk, egyszerűbb, ha a mi nevünkre vesszük ki és anyuék laknak ott. Sikerült is megoldani, de az internetet csak később kötötték volna be, úh addig még itt maradtak anyuék. Augusztus végén költöztek be és eddig úgy tűnik minden rendben van. A szomszéd írt egy levelet nekik és bedobta, mert nem voltak otthon, h ha bármire szükségük van, szóljanak nyugodtan Néhány javítást kellett csinálni, de a landlord nagyon jó fej és mindent megcsinált azonnal, sőt még maga javasolt javításokat. Úgy néz ki tehát, h minden rendben van és jól alakulnak a dolgok Ja, és ami nagyon fontos, anyu tud majd egy kicsit kertészkedni

2015.09.01.

Na, most amit már korábban is említettem volt, h a cég dobálózik az emberekkel, az nem igen változott. Még az sem igazán befolyásoló tényező, h van ráhatásod a dolgokra. Anyu csomagolni jött a céghez és eredetileg is csomagolókra volt szükség. Az interjú óta viszont kitalálták, h inkább segítsen az export körül, mert az nagyon busy. El is kezdett ott segíteni, de mint mindig, most is össze-vissza kellett az ember, úh itt is volt egy kicsit meg ott is. Az exportot mindenki utálja csinálni, mert macerás és könnyen összekeveri az ember a dolgokat. Ezért nem csinálta a főnökasszony sem, amint le tudta passzolni a lila hajúnak. Eleinte egész jól ment, de a tréning kezdett alább hagyni (két nap után) és maradtak az utasítások, instrukciók nélkül. Anyu hiába kért segítséget és magyarázta el, h a nyelvbéli nehézségek miatt is több időre van szüksége, h megértse a dolgokat. Mindegy, a vége az lett, h az őrmester és a főnökasszony közölte anyuval, h nem kap szerződést, mert nem tudja csinálni a munkát. Ezt közölték velem is, h hátha anyu nem értette. Nem akartam azonnal rájuk borítani az asztalt, h szó sem volt arról, h beledobják a legszívásosabb departmentbe és sz—k bele a tréningbe. Mondták, h ügynökségen keresztül folytathatja a csomagolást. Nos, ez a nagylelkűség egész egy kerek hétig tartott, amikor is közölték vele, h nem kell ember és nem is kell jönnie többet, majd, ha lesz vmi…. Na, ehhez képest már másnap reggel ott voltak az új emberek. No comment.

Anyu megpróbálkozott pár cégnél dolgozni, de végül talált egy megfelelőt, amit végülis szeret csinálni. A délutánok és a hétvégék szabadok, de bármikor lehet overtime-olni.

Apu továbbra is a hozánk közel lévő raktárban dolgozik, de lassan megérik a dolog a kilépésre és beleveti magát az álláskeresésbe. Szeptember jó hónap erre

Nálam annyi változás történt, h be kell vezetnünk a self-billinget a csomagoló cégekre vonatkozóan, így az egész metódust át kellett alakítani. Amit eddig csináltam, azt most teljesen máshogy kell. Igaz egyfelől gyorsabb a régi módszernél, másrészt viszont még mindig vannak vele gondok. A tréninget csak úgy lehet most megoldani, h bejárunk Watfordba minden nap, egész szeptemberben. Másfél óra oda-vissza, nincs elszámolva túlórának, mert munkaügyben utazunk, ill. a benzint is csak 50%-ban fizetik ki, mert a handbook-ban az van. Ennek azért még utána nézek, h tényleg az van-e benne.

2015.09.01.