Az elmúlt egy hét kegyetlen szar volt, mert nem dolgoztunk kb semmit. Nem jött új megrendelés, mindenki berendelt mindenből korábban mindent. Tehát következett az a rész, amikor úgy csinálsz, mint aki dolgozik: felszeded a szemeteket, dobozokat teszel balról jobbra, meg fordítva, stb. A főnök sem tud mit csinálni, de haza nem akar küldeni minket. Úh most csillog-villog a raktár, minden a helyén van, átcsomagoltunk mindent. Teljesen befásultam ez alatt az egy hét alatt. Az idő ilyenkor vánszorog, és olyan, mint egy rossz rémálom, h soha nem akar véget érni.

Ennek tetejébe – bár hiába nagyon kedvesek és segítőkészek a kollégák – lengyel szöveget hallgatok egész nap. Mivel ugye én nem beszélek lengyelül, elég kirekesztettnek érzem magam. Néha vmelyikük azért mond egy angol mondatot is, mikor nevetnek, h nagyjából mi volt. Szóval ők remekül elszórakoznak. Angolul kb egy nap 1 órát beszélek, v annyit sem. Amikor picker voltam, legalább olyan közösségben voltam, ahol az angolt használta mindenki, mert csak így értettük meg egymást. Most az új shift-nek köszönhetően, meg főleg annak, h a despatch-ra kerültem, semmi értelme az angol tudásomnak. A szüneteink is más-más időpontban vannak. A despatch-os részleg csak lengyelekből áll. Így a reggelimet, ebédemet és uzsonnámat egyedül ülve fogyasztom el… Az elején még próbálkoztam beszélgetni, de nagyon zárt közösség az a 6 ember. Egy asztalhoz ülnek és úgy beszélgetnek. Én meg egyedül ülök egy asztalnál… Egyszer elkezdtem beszélgetni a kollégámmal, amíg a többiek kint dohányoztak. Amikor bejöttek még beszéltünk, de leültek és rögtön elkezdtek beszélni vele, mintha nekem nem járna a szám felé. És így ennyi volt. Még szerencse, h most már van az okostelefonom, meg net hozzá, mert így legalább tudok csetelni napközben anyuékkal, tesómmal meg Rácival.

Tegnap az egyikük megkérdezte, h látja, h vmi nem okés, és mi történt. Annyit mondtam, h fáradt vagyok, mert múlt szombaton is dolgoztam, meg ez a semmittevés kikészít. Mondta, h ok, de ha bármi gond lenne, szóljak neki nyugodtan. Szóval egyrészről kedvesek, másrészről meg mégiscsak lengyelek. Most úgy érzem, h persze, jó a meló, meg minden, de mint korábban az SM-nél, egy idő után agyi leépülés következik be. Csomagolok és egész nap néma csendben csinálom ezt. Ha meg próbálok angolul megszólalni, az csak néhány mondat lehet, mert zavarom a lengyel beszélgetést. Egyelőre ez van most, nem tudom mi lesz később.

Azt tudom, h az angolt tanulnom kellene még, akár tanfolyammal is, de van egy csomó kifogásom. Hulla vagyok, mire hazaérek, zuhanyzok, eszem, és nagyjából ennyi. Remélem, h nem megyek majd Ráci agyára, h egy zombi mellett él. Elég letört vagyok, de nem adom fel, majd alakul a dolog. Jelentkeztünk online tanfolyamra Rácival. Én ilyen ügyfélszolgálatosra. Teljesen ingyenes és csak akkor kell fizetni, ha nem csinálod végig: http://vision2learn.com/

Próbálkozom felvillanyozni magam, meg ha nem lenne Ráci, akkor biztos depis lennék már De elég a nyavalygásból, mert ahogy apukám szokta volt mondani: Olyan még nem volt, h sehogy ne lett volna! Örök igazság

2012.10.13.

Mostanában nem sok minden történt velem, ami extra. Minden rendben van, dolgozgatok, Ráci is. Múlt szombaton dolgoztam, úh a most szombatot nem vállaltam. Majd a következőt. Kitalálták néhány kollégámnak, h vállaljanak second shift-et, úh ők 2től éjfélig vannak hétfőtől péntekig. Engem eddig szerencsére nem kértek meg ilyesmire.

Tegnap kirándultunk egyet, mert már hiányzott a friss levegő. Sokat nem vagyok kint, mert egész nap a raktárban, aztán be a kocsiba és hazajövünk. Szóval raktártól kocsiig, kocsitól hazáig vagyok a friss levegőn. Na mindegy, a kirándulás nagyon jó volt, sétáltunk egy nagyot, csináltam pár képet, sötétedésre értünk haza. Főztünk gulyáslevest, meg sütöttem palacsintát. Megpróbálkoztunk a túróval, de ezek csak a leveset ismerik. Ezt leszámítva azért jól sikerült. Este megkértem Rácit, h vágja le a hajam végét, mert már törött picit. Igazából kibírta volna, míg hazamegyünk, de én nem bírtam várni Szóval viszonylag jól levágta és befestettem, természetesen megint egy tök másik hajfestékkel. Mindig amikor megjegyzem, h milyen a jó hajfesték, akkor az nem kapható legközelebb. Úh most végülis ugyanolyan színű a hajam és viszonylag eltűntek az ősz hajszálak. Hiába, öregszem…

Most Ráci egész csirkét süt, zacsiban, meg gombás rizst. Vettünk fűszeres bagetett – az itt nagyon kelendő és isteni finom -, azt eszünk még hozzá. Most kezdjük megtalálni azokat az alapanyagokat egyébként, amik otthon is kaphatók. Próbálunk hazai íz szerint főzni, mert azokat szeretjük. Az angolok nagyon egy rugóra járnak ételek szempontjából… Az édességek azok, amikből tengernyi van. Otthon ilyet nem lát tényleg az ember. A boltban külön polcsor van a süteményporoknak, a süteményt díszítő elemeknek, ilyen-olyan figurák, stb. Hagy ne mondjam, h fillérekért minden. Ezért nem csodálkozom, h az angolok elhíznak, mert a legjobb körülmények adottak ehhez Én is szedtem fel magamra, egyelőre nem annyira látványos, de asszem megint elő kell vennem RR-t.

Holnap megint kezdődik a hét, ami 6 napos lesz. Most viszont feltöltődtem hétvégén és még nincs is vége

2012.09.30.